2018. január 15., hétfő

Mindig van hová tovább süllyedni...

Kevesebbet politizálok mostanában, mert a munka köt le. Eljut azért hozzám ez-az... Gyakran úgy, hogy az orrom elé dugnak valamit, hogy "láttad? Olvasd!"
A napokban történt, hogy Mihai Tudose román miniszterelnök nyilatkozott egy olyat a székely zászló használatával kapcsolatban, hogy "ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is”.

Van, amikor a legnagyobb szájú (én) is csak hápogni tud a döbbenettől, hogy emberek mit megengednek maguknak... 

De ha valakinek jó az emlékezőtehetsége, eszébe jut egy nagyon hasonló nyilatkozat kicsit régebbről... Kövér László (a magyar Országgyűlés elnöke) mondott egy ilyet: "Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és a szögre, vagy ha találtak jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat." 
(Itt a célcsoport például én is voltam, mert nem értek egyet a Fidesz politikájával, az intézkedéseivel, azzal, amit a hazámmal tesznek. Na, azért annyira nem vettem komolyan, vagy csak szögem nem volt? Már mindegy.)

Ahogy sétáltam a városban hétvégén (Székelyudvarhely), egyik udvaron láttam egy óriási székely zászlót a falon, mellétűzve két kisebbet... a velem sétáló kommentje: "na, nála is kiverte a biztosítékot".


Forrás: wikimedia.org

És hogy miért írom ezt?
Aki ismer, tudja, hogy mennyire szeretem a szabályokat felülvizsgálni, a határokat feszegetni.
Aki ismer tudja, hogy elfogadom a nemzetközi törvényeket, még ha nem is értek velük egyet.
De aki ismer, tudja, hogy mennyire fontos nekem az emberi méltóság tisztelete, az egyenrangúság, elfogadás, szabadság... az alapértékek, amik meghatározzák az életünket.


Évekig volt a profilképem alján az a kis logó, ami a sajtószabadság megsértésére hívta fel a figyelmet... ezért lesz most ott egy másik kis zászló.

Látom, frissült a cikk...
1. Természetesen "tökös legényhez" méltóan visszakozott a miniszterelnök, hogy ő aztán nem is úgy gondolta. Gratulálok. Személyes felelősségvállalás rulez.

2. Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója a FB oldalán tiltakozott a nyilatkozat ellen, idézem: "Ez a kijelentés a 20. század legsötétebb, legbarbárabb időszakait idézi és olyan agresszivitásról tanúskodik, amely egy magát európainak tekintő állam kormányfőjétől megengedhetetlen. Tudose szavai túlmennek minden határon, példátlanok az európai politikában és végérvényesen belevésődnek minden magyar lelkébe és emlékezetébe. " - Erről azt gondolom, hogy amit Kövér László mondott, az is pont ugyanilyen volt, az én magyar lelkembe is pont így bevésődött, köszönöm, leülhet, egyes. Rövid az emlékezet Fideszéknél, ha úgy kényelmes. Kár, hogy vannak emberek, akik emlékeznek. Ők zavart okoznak az erőben...

3. Lemond a román kormányfő. És miért? Na, nem a székely zászló miatt, nem a kisebbségi jogok megsértése miatt, dehogy... Csak simán azért, mert nem egyezik a pártja elnökével és mennie kell. Nemnemnem akarok erre semmit sem írni, mert annyira szánalmas és szomorú, hogy ílyen világban élünk.

forrás: szekelyhon.ro


Fontosnak tartom leírni, hogy amit ide leírtam, az én véleményem, az én saját tapasztalatom, és pont eddig megyek el a gondolkodásban. Nem támogatok egy szervezetet sem abban, hogy békétlenséget szítsanak és összetűzéseket robbantsanak ki ember-ember között, azért, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet.





2017. november 21., kedd

Koraszülöttek világnapja volt

Személyesen és szakmailag is nagyon fontos nekem a téma: én magam is koraszülött voltam, és később ez motivált arra, hogy spec hordozási tanácsadóként (és egyéb szakterületeken) koraszülöttekre specializálódjak, illetve hogy a Péterfy S. utcai Kórház PIC részlegén dolgozzak, mint önkéntes segítő.

Folyamatosan dolgozom új és új családokkal, de nagy örömömre rendszeresen összetalálkozom személyesen vagy virtuálisan "régiekkel" is.

Reggel a kollégám már írt nekem a KORE Családi napról*, hogy többedik ember szólítja meg, hogy ez "Pynky kendője, ezt én is használtam"... Van-e ennél nagyobb, fontosabb, szívmelengetőbb elismerés? Hogy évek múlva, egy teljesen idegen emberhez odamegy valaki, és ezt mondja... Köszönöm mindenkinek, aki emlékszik rám. Remélem, minél több szép emléketek van arról, amikor én dolgoztam veletek. És akiknek nem pozitív, azok miatt kicsit szomorú vagyok, de vigasztal, hogy mindig a legjobb tudásomnak/állapotomnak megfelelően igyekeztem dolgozni, akkor is ha nem sikerült.

Nem titok, hogy az vagyok, aki saját szabályok szerint dolgozik... és igen: néha előfordul, hogy egy-egy család "megmarad" a szívemben. (Bár tapasztalatból tudjuk, hogy mindenkire emlékszem, csak van amikor idő kell, hogy előjöjjön az emlék ;) )
Egyik ilyen "családommal" futottam össze a KORE Családi napon szombat este, nagy örömömre. Annyira röhögtem utána, mert Gabi (az anya) már mondta, hogy várt, mert látott a vendéglistán, de G. (az apa) nagyon meglepődött, amikor őt is jól megöleltem. Nyilván vele nem vagyok még annyira sem közvetlen kapcsolatban mint a feleségével...
Engem is elkapott a varázslat, ahogy ott voltak a lufik
Velük x évvel ezelőtt a Péterfyben találkoztam, és G. (az apa) azonnal megvett kilóra azzal, amit a lányairól mondott. (Ezt nem írom ki, de szívesen elmesélem ha valakit érdekel, hogyan érintett engem.)
Ott volt a két kis gombóc, tényleg kicsik voltak. Nem fogom őket elfelejteni, a retinámba égett a kép.
És most láttam őket körbe rohangálni, csúszdázni, teljes átéléssel, gumiarcú mimikával magyarázni... félni, bátornak lenni, lelkesnek lenni, örülni...
[Amikor ezt látom, meghatott vagyok, és boldog, mert kielégül a mások életének szebbé tétele, egészség és fejlődés iránti szükségletem. Köszönöm :)]
Ez tényleg tud ciki lenni, mikor ott állok a kólámmal az asztal mellett, jön a kiscsaj a lufijaival, és olyan átéléssel magyarázza a dolgait, hogy nyelnem kell a könnyeimet, hogy ilyen csodálatos emberek lettek belőlük.

Egyikük az apájával - családi fotó
Meg amikor a képhez átöleltem őket, és hozzám bújtak, úgy, hogy utána már nem is karoltam át őket. Megvolt a pillanat, ahogy régen is, amikor összetalálkoztunk egy időre. Aztán továbbrohantak...

Az évek során számtalan "koraszülöttes" ismeretséget/barátságot kötöttem, köszönöm a sok-sok tapasztalatot mindenkinek, és remélem, hogy oktatóként/iskolavezetőként hitelesen és hatékonyan tudom továbbadni a jövendő kollégáimnak.

Még egy eszembe jutott: amikor dúlaként voltam jelen és dolgoztam az édesanyával azon, hogy Peti minél tovább "pocakban maradjon", és végül "egészen nagy" súllyal született meg. Ez is egyike volt azon pillanatoknak az életemben, amikre mindig fogok emlékezni.

Ez a személyes történetem volt...

Általánosságban pedig: számtalan szerintem hiteles szakember kitette a profilképére a koraszülöttes logót... Öröm volt ezt látni: közös értékrendet, egyértelműséget kaptam belőle. Köszönöm, többiek :)
Kollégáim, a Babbások kaptak tőlem kitűzőt... Ezeknél jobb képeket nem tudtunk lőni...

Kati árnyékol

"Most mondhatnám, hogy nem szoktam mások mellét nézni,
de ez nem lenne igaz." - az idézet forrása a férjem
(bocs, de ez jutott eszembe erről a képről)

Nem koraszülöttes, de mai, és válasz arra, hogy miért érdemes "ezt" "így" csinálni... Ma, amikor odaértem Fruzsiékhoz dolgozni, mesélte, hogy a nagyobbik fia nem akart menni óvodába, amikor meghallotta hogy érkezem. "Inkább itthon maradok, megvárom Pynkyt." Azt most nem mondta, de tudjuk, hogy "mert Pynky a barátom". Befektetek a jövőbe, kérem :)))


*KORE: Koraszülöttekért Országos Egyesület https://koraszulott.com
Én nagyon tisztelem a KORE csapatát azért, ahogy és amennyit dolgoznak a koraszülöttekért. Ide még jöhetne mindenféle csöpögős duma, de most inkább kihagyom. Majd legközelebb ;)


2017. november 7., kedd

#metoo

#metoo
Én "nagy bölcsen" semmit sem szóltam, amikor a kampány fő íve volt. Egyrészt azért, mert a körülöttem élő felnőtt nőktől és férfiaktól gyerekkoromban nagyon hasznos/praktikus mintákat kaptam (kedvencem a nagynéném temetős példája, lehet hogy lentebb leírom), ezért az engem ért "epizódokon" könnyen túltettem magam. Fogdosni, fütyülni, beszólni, "nemet igennek hallani", dörgölődni, tömött közlekedési eszközön "próbálkozni"... volt ilyen, számos/számtalan.
(Másrészt azért nem, mert van a körülöttem lévő szeretteim körében egy molesztálási ügy, ami eléggé megvisel még mindig, ezért nem tudtam volna kellően kulturált lenni.)

forrás: selfoldrstudents.com

De amiért most írok: hogy lássátok, tényleg mennyire hétköznapiak ezek a zaklatások...
Egerben, amikor egyedül mentem a szálloda fürdőjébe/a strandra, többször jöttek pasik "túl közel", többször kellett egyértelműen határokat szabni... (hogy a nagyságrend látszódjon, mondjuk naponta 2-3! És a fürdőruhám egyáltalán nem provokatív. Csak mondom. Tudom, hogy ha az lenne se lenne releváns. De nem az.)

A képen látható ember "csak illusztráció", elnézést kérek tőle
"Kedvencem" az a szivar volt, aki úgy bámult, mint egy halott krokodil. És igen, nekem vicces volt. De ezen kívül szánalmas, idegesítő, baromi romboló. Mert miért néz, basszus, miért néz mereven, kigúvadó szemmel? Mit képzel? És miért nekem kéne odébbülnöm, ha zavar?! És ami a legbénább, legszánalmasabb és látszik belőle, mennyire beteges, hogy ezt még egy lehetséges "kontrollszemély" (egy másik pasi, aki történetesen a férjem, és ezt egyértelműen ki is fejezi) érkezése után sem hagyja abba...

És tegnap hajnalban, amikor levittem a kutyát (a molesztálós cikk olvasása után, szóval az alaphangulatom megvolt - aki nem értené: annyira felbosszantott, hogy muszáj volt lemennem a kutyával, hogy csináljak valami aktívat) köszöntem egy szinténkutyás pasinak, mert nálunk ez így szokás. És basszus, utánunk jött, és beszólogatott és "szépeket mondott"... Leráztam gyorsan, mert nekem ez megy. De nem az a lényeg. Hanem hogy honnan veszi a bátorságot?! Honnan van ehhez arca?! Milyen alapon csinálja ezt?!

((A napokban kérdezte valaki, hogy zaklatás-e, ha lefotózzák a kifejezett kérése ellenére...

MINDEN zaklatás, ami a te engedélyed nélkül történik.

És aki nem tartja ezt tiszteletben, az egy féreg, akkor is, ha idősebb, ha "tiszteletreméltóbb", ha tanár, ha gazdag, ha osztálytársad, ha a barátnőd apja, ha "amúgy" szereted.

És kérj segítséget, ha veled ez történik, mert ez NEM NORMÁLIS, és semmiképpen sem elkennivaló.
És itt látom a legnagyobb veszélyt: amikor elkenjük. Mert akkor az lesz a példa. Akkor nem fogja tudni az adott fiú, aki megfogja a seggem, hogy ez nem oké. Mert jót röhögnek rajta, mert legyintenek rá. Hogy csak poén.

***Igen, van akivel poén, de annak természetesen én is viszontfogdosom a seggét!***

De az nem poén, hogy az egyik fogdos, a másik tűr, fél és szégyenkezik.

Az ZAKLATÁS.

És ez volt, ami a tegnapi sztoriban felnyomta az agyam: hogy mindig vannak akik tudják, és legyintenek. Akik nem akarnak balhét. Akik a saját seggüket féltik, nem az áldozatot.

Dani és Bálint
Ez csak játék, de szerintem látjátok...
 Minden rendben lenne, ha mindenki csak
 annyira védené akit kell, mint Bálint


Szerintem a felnőttség nemcsak egy állapot. A felnőttség azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk a tetteinkért, azt jelenti, hogy értékek mentén élünk, azt jelenti, hogy példát mutatunk azzal, akik vagyunk. Van mikor csak annyi, hogy norverbálisan jelzek, van hogy szólok, van hogy hangosabban szólok, és van hogy más eszköz kell... És nagyon fontos, hogy lássuk:

az is példamutatás, ha nem szólunk, ha legyintünk, ha röhögünk. Mert akkor azt fogják hinni, hogy oké

a dolog. Ez "csak" kommunikáció. "Ha valami nem tetszik, fejezd ki, anélkül, hogy másokat kritizálnál."* Ebben a mondatban, akkor ott a "kritika nélkül" volt a lényeg, de én most a "fejezd ki" miatt idéztem. Fejezd ki, mondd, ha nem tetszik: ha neked nincs rendben, hogy valaki zaklat(hat) másokat.

Mert vicces, és kinevetnek a tábortűznél, hogy "perszeazazalkoholmentescitromossörpynkyé", és szuper választás volt, mert egy kamasz sem itta meg az én sörömet reggelre. De ott van a benne az üzenet tőlem, hogy "nem kell bepiálni ahhoz, hogy jól érezd magad, anélkül is lehet." Van választásod, hogy mit üzensz a tetteiddel. És veszik, és értik. De csak, ha mi, felnőttek tényleg csináljuk és nemcsak a szánk jár vagy még az sem.))

Ha kellően hülye/laza vagy, kólával és uborkával koccintva is lehet jókedved
És még egy "és":
Nagyon fontos leírnom, hogy soha, egyszer sem zaklatott olyan ember, aki rokonom, szerettem vagy barátom volt. Egyszer sem hallották igennek a nemet, egyszer sem léptek túl határokat, nem éltek vissza a bizalmammal.
Ez így volt régen is, és ma is így van. Ezt nagyon köszönöm azoknak a pasiknak, férfiaknak, fiúknak, csávóknak és egyéb hímneműeknek, akik körülöttem vannak. Hálás vagyok érte, mert megbecsülést, egyenrangúságot, egyértelműséget, közös értékrendet és biztonságot kapok belőle.
És büszke és boldog vagyok, amikor támogató, kulturált és egyértelmű hozzászólásokat posztolnak a témával kapcsolatban.

Fontos nekem ez a kép: Nothing will be forgotten - Semmi nincs elfelejtve.
Nem felejtődik el, nem törlődik, nem írható felül "jótettekkel", ha másokat zaklatsz, molesztálsz, bántalmazol. Ha más nem, legkésőbb Szent Péter számon fogja rajtad kérni.
De én abban hiszek, hogy mi mind tehetünk azért, hogy annál sokkal korábban kiderüljenek a dolgok.

Ahogy ezt most írtam - mert mindig azt hiszem, gyorsan kész lesz, de aztán sokáig készül -, végigfuttattam a szívemben azokat az erős, okos, példamutató nőket, akikkel közös értékrendem van ezzel a témával kapcsolatban.
Amikor látom, milyen sokan vannak, akkor meghatódom és örülök, mert kielégül a közös értékrend, az egyértelműség és haladás iránti szükségletem. Köszönöm.
Gondoltam, hogy tehetnék róluk fotót, de aztán látom, hogy nem. Mert annyian vannak, hogy lehetetlen... Nem, nem vagyok naiv már rég, tudjátok hogy nagyon régóta szívügyem ez a téma, még szinte gyerek voltam, amikor ezzel kezdtem foglalkozni. Nem hiszem már, hogy megválthatjuk a világot. De azt igen, hogy mi a saját helyünkön igen sok embert el tudunk érni. És pont elég, ha megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat, megerősíthetjük őket, bizalmat építhetünk... ha megtanítjuk az áldozatok szüleinek (akik, mint tudjuk, gyakran maguk is túlélők), hogyan gyógyíthatják be a sebeket... megtaníthatjuk a pedagógusoknak, hogyan kezeljék a témát... (és természetesen nemcsak gyerekekre igaz ez, de most megint magam raktam fókuszba) Másik oldalról meg: megmutathatjuk a férgeknek, hogy nekünk nincs rendben... Ezt tehetjük.



*Ezt Rambala Évánál hallottam.