2011. március 20., vasárnap

Lackfi János

Hú, hogy ő ki?
Író, gyermekíró, költő, műfordító. A honlapján sok mindent meg lehet róla tudni, sőt, ízelítők is olvashatók rajta...

Jelenleg ez a kedvenc versem tőle:

LEGJOBB AUTÓK

Jó autó a Porse,
száguldás a sorsa.

Jó autó a Merci,
menetideje percnyi.

Jó autó a Skoda,
ha megy, az már csoda.

Jó autó a Lada,
csípős az illata.

Jó autó a Mazda,
elparkol a gazba.

Jó autó az Ifa,
fér rá sok tüzifa.

Jó autó a Trabant,
vele a lét kaland.

(Legjobb autó a műanyag,
ingyen van az üzemanyag.)

Hát, szerintem szuper.
Nos, pénteken író-olvasó találkozót szerveztek kedvenc karom könyvtárában. A vendég: Lackfi János, akiről már hallottam, olvastam, de élőben még nem "találkoztunk".
Bejött (hő, fiatal), mikrofonpróba... Beszélt, poénkodott (nekem tetszik a humora), verseket olvasott. Hihetetlen átéléssel! 
A legjobb volt benne, hogy újra gyerek lehettem, elfelejtettem hogy éppen otthon kéne lennem (persze nem, de állandó anyai félelmem), hogy öreg vagyok és dagi, hogy őszül a hajam... Én is röhögtem, mint a nappalis diákok, akik szervezték :)
Beszélt pedagógiáról, régi és mai gyerekekről. Ez is jó volt. Hallani, hogy hiába vagyok "csak egy hülye tanító" (egyes szülők szerint), talán mégis fontos vagyok, talán ANNAK a gyereknek akkor és ott PONT ÉN vagyok (lehetek) a fontos. A tudásom, az odafordulásom, az, amit nyújtani tudok... És talán nem annyira hiú remény, hogy használja majd, amit megtanult tőlem, hogy emlékszik a drámajátékra, amit együtt csináltunk, hogy meséli majd a gyerekének, hogy a kerecsensólyom végveszélyben lévő faj, pynky néni mesélte régen.

Ahogy én is emlékszem sok tanáromra (a tanítókra is), többekre nagy szeretettel, egy-kettő pedig az életemet is megváltoztatta a maga tapasztalatával, érettségével, szemléletével. (Erről majd máskor, mert L.J.-hoz nem akarom idekeverni.)

Szóval: összességében én nagyon jól éreztem magam, biztosan veszek Lackfi kötetet, és a gyerekeimnek ajánlom (már olvastam is fel párat, bár nem olyan jól, mint ő a sajátjait).
Mondta, hogy hiányzik a visszacsatolás... Nos, kedves L.J., köszönöm a szép estét :) 
A versei alapján a lányom már mondta, hogy keressük meg a családját a telekre menet és hívjuk el vendégségbe :))) Majd meglátjuk ;)


Első bejegyzés - MIÉRT?

Minek kell egy újabb blog? Nemár!

Mert a csigatészta csak EGY részem, a többi mind nem látszik. De a többi is én vagyok, sőt a többi egy része a foglalkozásom is lesz majd, remélem, ha nagy leszek...

Amikor a klubra készülve véggigondoltam ki is vagyok, mit tettem eddig, mi volt, ami csakmeg történt, illetve honnan hová jutottam és merre megyek, akkor rájöttem, hogy nemcsak a konyháról érdemes írni...
Megint csak: nem magamutogatásból, hanem hogy talán mások is okuljanak, ha véletlenül idetévednek. Mert nem vagyok senkinél szebb, sem jobb, sem okosabb vagy akármibb. De láttam-látok-megéltem-megélek ezt-azt...
Ez is egy szelete a világnak, hátha valakit érdekel.
(ezt, a csigatésztával ellentétben nemcsak magamért készítem)


Ők a gyerekeim. Az egyik részem, és ennek a gyerekesdinek az igazi jelentését csak azok ismerik, akik nagyon régóta (amikor még igaz se voltam) ismernek... Talán van 1-2 ilyen ember  a földön, nem sokkal több.

Miről szól majd a blog?
Mindenről, ami érdekel engem: gyerekek, tanítás, más emberek, akiket érdemes megismerni, babahordozás, szoptatás, kertészkedés, olvasmányélmények, orvososdi meg természetesdi...

Majd igyekszem, hogy jó legyen :)