2011. június 30., csütörtök

Büdilé és az eső

E. menti a virágját a zuhogó esőtől
 Reggel óta borult az idő... Locsoltunk (volna) kicsit az erjesztett csallánlével. De esni kezdett az eső és abba se hagyta, vagyis de, addig amíg aludtunk délután. Amióta felkeltünk, megint szakad...
Csalántrágyalé: jó tápanyag, de elég büdös. Egy vödörnyi csalánra kell ereszteni vizet és két hétig nyugton hagyni. Lehetőleg nem központi helyen, mert elég büdös. De ki lehet bírni ;) Végül a paprikák, padlizsánok, zellerek és a paradicsomok kaptak belőle, a többit elmosta az eső.

Ilyen felettünk és amerre ellátok (messze körbe) az ég. És zuhog belőle az eső. Telik a ciszterna, a locsolós hordó és locsolja a növényeimet. Éljen!
Hogy nem játszhatunk a kertben? Hogy bőrig áztam míg eszkábáltam egy kis tetőt a kirakott bútorok fölé... Khm :)))

2011. június 29., szerda

A kertem

Idén minden lassabban ment, többet vállaltam, kevesebbet voltam a kertben... Később kezdtem el a magokat vetni a tőzegcserepekbe, ezért nem is volt túl sokféle palántám (tökfélék - patisszon, olajtök, spárgatök, cukkini, luffatök).

Itt jön rögtön egy tapasztalat a tőzegcseréppel: nem lehet feliratozni... Ezért most meglepetés lesz majd, hol mi terem :)

Idén először ültettünk zöldborsót. Nagyon jó volt a termés, de rettentő kukacos volt...
Már nemsokára kiszedem a szárát és ültetek a helyére valamit, talán céklát.

A palántáimat a Lehel piacon (galéria) szereztem be, 3 féle paradicsom, 2 féle paprika, padlizsán, uborka.
Itt ismét egy tapasztalat: tavaly az uborka amit magról vetettem, nem kelt ki. Idén kikelt, de most is ugyanakkora, mint akkor...



Tökültetvény - egy része
A kertem vadregényes, és az is marad, amíg rajtam múlik. Nem fazonra nyírt, nem gyomtalan. Olyan, mintha valaki kihasította volna magának az erdőből, mégis az erdő része maradt volna. Rengeteg madár, gyógynövény, tonnányi csiga, teraszon napozó gyíkok. Sok gyümölcsfa, nemkicsit gondozatlanok, még alig tudtam hozzáfogni a legalább 10 éves lemaradás bepótlásához...

Egyik kedvenc növényem a vadmurok, a sárgarépa őse. Gyökere főzve ehető leveszöldség. Ismeretőjegyei, amelyek megkülönböztetik a mérgező hasonló növényektől: rendszerint a virágközepe piros, és a levelei összedörzsölve répaillatúak.



Imádkozó sáska egy fiatal példányát láttuk ma mulcsozás közben


Almás csendélet és a ház alulnézetből


2011. június 27., hétfő

Bogitombola

Itthon csak így hívjuk, mert téma...
Tavasz óta a gyerekeim is tudják, kicsoda Bogi, beszélünk róla esténként, mielőtt elalszanak. Gondolunk rájuk, hogy ők is jól aludjanak a kórházban vagy akárhol vannak éppen.
(Tudjátok-e, hogy Meső mindig ápolt, rendezett, sose gyűrött, mikor találkozunk? Ha nem látnám-tudnám, hogy kórházban van(ból jön), nem találnám ki. Olyankor mindig végiggondolom, miért csapzott-kócos az én hajam, miért nem bírom összeszedni magam...)


Voltak páran, akik álmodtak egy nagyot (kicsit elkoptattuk ezt a szófordulatot már, nem?), és kitalálták, hogy gyűjtést szerveznek Meső családjának. Aztán hopp!, jó nagyot néztek: mennyi embert érdekel, hányan adnak, hányan érdeklődnek.
Hatékonyak a közösségi oldalak :)
Ma a férjem úgy jött haza, hogy látta az egyik legnagyobb portál főoldalán a tombolát...


Az aktuális adatok szerint "több mint 50 ember ajánlott fel nyereményt eddig... közel 200 ember vett tombolajegyet vagy küldött adományt..."

Ha kiváncsi vagy, nézd meg az esemény Facebook linkjét: http://www.facebook.com/event.php?eid=215588718473972&ref=ts


Köszönjük, emberek :)

(Biztos vicces, de ma, mikor két nagyon udvariatlan ember lehuppant előttem egy helyre, ahová Emmával az ölemben ültem volna, nem lettem dühös, mert Ti jutottatok eszembe, akik adományoztatok Boginak... Az a nyomorult meg csak üljön napestig az ülésen.)

2011. június 26., vasárnap

A követők mindig meghatnak...

Ez egy gyakorlatilag tartalom nélküli blog, mégis követi valaki. Nagy ölelés és köszönet neki, mert még én sem tudom, miről fogok ide írni...