2011. július 30., szombat

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 8.


Hazafelé úton

A szemerkélő esőben búcsúzunk a tengertől...
Az autópálya végig jó, nincsenek túl sokan. Viszont a tenger irányába iszonyú sokan mennek, végig tömött sorok, nagyon lassan haladnak, több kilométeres sor áll. Két balesetet is látunk. Végig helikopter köröz a sztráda felett, motoros rendőrök cirkálnak.
Megegyezünk abban, hogy mi sose utazunk turnusváltáskor.
Zágrábig észre sem vesszük, hogy sokan vagyunk. Ott a fizetőkapu előtt 6-7 km-es sor várakozik (2 sávban). Ott az utolsó választás, készpénz vagy kártyás fizetés. A kártyásak letérhetnek jobbra, nekik gyorsabb az átkelés, a többiek egyenesen állnak, mert menni nem tudnak. Mi kártyázunk, suhanunk el a kilométeres sorok mellett. Itt is sok kapu van nyitva, kissé lassítja az áthaladást, hogy pár „okos”, férjem szerint bunkó (mert direkt csinálják) inkább mégis kitalálja hogy kp-val fizetne... Szegény sorompóőrök rohangálnak össze-vissza, hogy tudjanak visszaadni (mert ha már bent áll a sávban, akkor onnan kiszedni nem lehet). A mi sorunkban megcsinálják ezt páran, az előttünk lévő is - jó hogy nem magyar, mert akkor értené miket mondok rá...
Nem baj, végül átjutunk, és továbbrobogunk.
Következő a határátlépés. Kb. 20 km-rel a határ előtt már lehet magyar adást fogni (legelőször nekünk a Bartók jött be, utána a Neo fm), nem mondtak torlódást Letenyénél. Nincs is, kb. ¼ órát várunk, azt is azért, mert a bagózó horvát határőr ott a sorban elkezd kipakoltatni egy fehér furgont... A kollégái is kilehettek ettől, mert a mi személyinket meg sem nézik. 

Nekem ez a szabadság, hogy utazom aztán hazajövök... Már éltem a vasfüggönykor.

A magyar oldalon gyorsan belépünk, jó magyarul hallani a köszönést :)
Még megállunk Nagykanizsán (látok egy elölkengurus kifelé fordított bébit), aztán Zamárdiba érkezünk.


Megjegyzés pár évvel későbbről:
Amikor ezeket a bejegyzéseket írtam, még nem gondoltam hogy évek múlva is ez a sorozat lesz a legolvasottabb a blogon... hogy sokan emlegetik, sokan olvasgatják, böngészik, mert példa arra, hogy egy 9 és 3 éves gyerek mellől (aktív nagyszülői segítséggel) el lehet menni nyaralni "egyedül", hogy lehet és szabad kikapcsolódást vadászni magunknak a napi rutinból...

Köszönöm azoknak, akik akkor és azóta is olvasták!

pynky, 2014. november 1.



Ezt annak, aki tudja miért :)



Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 7.


Hetedik nap

A vihar elvonult, reggel már csak kicsit szemerkél az eső. Gyakorlottak vagyunk, 10 perc alatt összerakjuk a holmit. 9-kor indulunk hazafelé.


Pár mosdós kép még van raktáron.



Utolsó képeim a tengerről:



A hazafelé útról kicsit később, ha lefektettem a gyerekeimet...
Autópálya, határátlépés maradt még hátra.

Az utolsó rész itt van.

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 6.


Hatodik nap

Reggel összepakolunk, 9-re minden bent van pöpecül az autóban. Majd...
… rájövünk, hogy még van egy napunk, és nem értjük hol hagytuk el...

Ezért elmegyünk a recepcióra, kifizetjük a szállást még egy éjszakára és visszanyitjuk a sátrat. Még jó, hogy csak feldobós!
Gyors megbeszélés után elhatározzuk, hogy megnézzük Rijekát, ebédelünk valahol, aztán délután pihenünk, majd este elmegyünk a jazzkoncertre, amit az egyik kávézóban rendeznek.
Indulunk is, Rijeka 24 km-re van Moscenicka Dragatól.
Útközben tengerparton haladunk, gyönyörű villák sorakoznak a parton. Különösen szép Volan és Icici település. Áthaladunk Opatiján is, egy következő nyaraláskor biztosan bemegyünk még.
Rijeka már messziről felismerhető: a kikötőben iszonyú magas daruk állnak, a város felhőkarcolói is messziről látszanak.



Bent nem találunk parkolót, pedig több helyen is nézelődünk, de mindegyik tele van. Ezért elmegyünk a város új plázájába. Ott van parkoló, ráadásul ingyen. (Ha valaki ott akarna enni: többféle étkezde van, elég jó áron, van egy „rendes” főtt ételes ételbár is.

Nézelődünk, majd elindulunk vissza a városba, és a buszpályaudvar melletti hatalmas parkolóban találunk helyet (4 kn/h). 



Itt egy kis hajó"parkoló" is van. Kis sétára indulunk: megnézzük a piacot (nagy a
választék mindenféle zöldségből és gyümölcsből),


a Színház parkot (a színház és az előtte lévő park, körülötte szép házak) és a kikötőt (nagy személy- és autószállító kompok, halászhajók, kisebb magánhajók). Visszafelé bemegyünk egy konobába (Konoba Rijeka), de nincs angol nyelvű étlap, a pincér meg nem ér ránk, ezért átmegyünk egy sarokkal odébb, a Mornar konobába. Azonnal kapunk étlapot, rendelünk is, és kb. 5 perc múlva ott is előttünk a kaja (paradicsom és halleves, mindkettő finom, 15-20 kn). A második fogás is megérkezik már a leves közben. Minden elismerésem a szakácsnak és a két pincérnőnek! Sürögtek-forogtak, mindenkit pikkpakk kiszolgáltak. Miközben ettünk, érkezett egy csoport is, kb. egy busznyi társaság. Pillanatok alatt leültették őket, és a többi vendégről sem feledkeztek el továbbra sem. Szuper volt a kiszolgálás. Mindketten mixed grillt ettünk, ez volt az első hely, ahol felajánlották, hogy a salátámat beszámítják a főétel árába, mert krumpli helyett kértem (magyarul nem adnak krumplit, adnak helyette salátát). Még szuperebb...
Fizetés után (212 kn) visszasétáltunk a Színház parkba.


Jól tettük, mert teljesen kiürült, lehetett nézelődni. Utána vissza az autóhoz és indulás a kempingbe sziesztázni. 

A sziesztához be kellett húzni az ajtót, mert szakadni kezdett az eső. De hamar elvonult szerencsére.
8 óra körül elindultunk a jazz koncertet meghallgatni és még némi szuvenírt vásárolni. (Sikerült megvennem azt a kagylóhéj karkötőt, amit előző este kinéztem - 30 kn) 

A partról hallgattuk a zenét, horvát művészek vendégszerepeltek. 

Éjjel természetesen hatalmas vihar volt, csak úgy dörgött-villámlott...

A 7. rész itt.

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 5.


Ötödik nap

Továbbra is esik. A sátor szuper, nem ázott be. Előző esti döntés: ha reggel is esik, akkor az autópályát elkerülve, kis falvakon át elindulunk haza, valahol alszunk, és szombat délelőtt irány haza.

Össze is pakolunk (minden sáros a vörös agyagos földtől), közben eláll az eső, de csúnya felhők vannak. 9 körül elkészülünk és indulunk fizetni (4 nap – 2 felnőtt + autó kb. 850 kn).

Elmegyünk arra a Porec melletti kis partszakaszra, ahol pár napja jártunk, a ragyogó napsütésben nézelődök, köveket gyűjtök, a férjem az árnyékban pihen. Látunk egy helyi búvárt, aki beöltözik és lemerül, amíg ott vagyunk (kb. 2 óra) ki sem jön a vízből. Az élővilágot kintről is lehet tanulmányozni. A sziklákon óvakodom, és látok sok kicsi rákot, tengeri csigát. A kis rákok mutatják az élet nagy tanulságát: ha fenn akarsz maradni évmilliókon át, legyél gyors, ha támadó jön rejtőzz el. Egy pillanat alatt úgy elbújnak a vizek koptatta-szaggatta sziklák között, hogy nem tudom észrevenni őket...
Szép köveket találok, párat viszek is haza a lányoknak. (Az ökoszisztéma megóvása érdekében nemcsak a növény- és állatvilágot, de a köveket sem szabadna elvinni!)

Éhesek vagyunk ezért lassan szedelőzködünk. Keresünk parkolóhelyet Porecben, és megebédelünk. Egy parkolóhoz közeli koknobát választunk (könnyen meg lehet ismerni, a parkoló és a központi tér között van, csíkos napellenzőkkel. A tér látszik is, jó nagy a turistaáradat. Levest, előételt és egy kétszemélyes haltálat választunk. A napi leves (csirkeleves tésztával 15 kn) elég jó, de semmi különös. A tenger gyümölcsei rizottó a férjem szerint finom (szerintem sok rajta a lé, 40 kn). A haltál jól néz ki: kalamári, rák, kagyló és 2 hal van rajta, főtt krumpli és spenót körettel, kapunk hozzá kenyeret is (200 kn). 

Kérek hozzá egy kis idénysalátát (20 kn): van benne uborka, paradicsom, rukkola, fejes saláta (hozzá az összes kísérő: olíva, borecet stb.), jó nagy adag.
Az adagokról jut eszembe: a kis buborékos ásványvíz fél liter és meglepően olcsó (az árát elfelejtettem).
A haltállal jóllakunk, pedig nem is gondoltuk volna. Finom volt, de részemről egy évig nem kívánok ilyesmit. (Hal jöhet, a többivel van gondom.)
Rövid megbeszélés: eldöntjük, hogy Rijekába (Fiume) megyünk, ott van egy nemzetközi katalógusban is szereplő autós kemping, ott alszunk. Másnap kis városnézés után megyünk haza.
Kicsit még keringünk a városban, mert szeretnénk hazavinni ajándékot a felvigyázó nagyszülőknek.
Én mindenhonnan viszek haza naptárt: így a következő évben mindig eszembe jut a nyaralás. Érdekes, hogy itt (és szinte sehol ahol most jártunk) nincsenek naptárak. Végül a 113. üzletben találunk, de ott sem egészen olyat mint képzeltem. Nem baj, veszünk 1 kicsit magunknak meg egy nagyobbat ajándékba (35 és 50 kn), meg egy hűtőmágnest a lányoknak. Visszasétálunk a piachoz, mert ott láttam nagypapának való gyönyörűen fűzött erőspaprika-füzért (30 kn). Amikor leveszik, akkor érzem, hogy „van benne anyag”, kb. fél kiló. Minden megvan, fizetünk a parkolóban is (8 kn/h=24 kn).

Majdnem tankolunk a városi OMV kútnál, de olyan szemérmetlenül drága (10,50 kn), hogy még az amúgy nyugodt férjem is felhúzza a szemöldökét és továbbmegy (máshol 7,5 kn is volt, biztos a központi hely és a turisták miatt drága).
Elindulunk a part mentén. Sok kisvároson haladunk át. Bár nem állunk meg, de a látvány gyönyörű: sok faluban van templom, több várat is látunk.
A falvak után egy fjord következik, elvileg nagyon szép, de valamilyen iparterület is van ott, az elég lelombozó. A tenger felőli oldala viszont lenyűgöző. Találunk ott egy ***-os motelt, benézünk mennyibe kerül, mert megint esik az eső. Az árak hanyatt vágnak: 280 kn (előszezon1), 380 kn (előszezon2) és 680 kn... Na, itt sem alszunk...
Továbbmegyünk az esőben, a tenger mellé érünk, szerpentineken fel és le, fel és le és még tovább. Elhaladunk a Crak sziget mellett, jó lenne áthajózni, ezt is elteszem a „majd visszajövünk” célok közé.
Az út Porecből Fiuméig 87 km a gps szerint, 2 óra alatt tesszük meg. A kempinget is megtaláljuk, bár máshol van kicsit, mint ahová a gps teszi.
Moscenicka Draga településen van, egészen az út mellett (ez a hátránya is, mert elég hangosak az autók, de jól bírható a Lanterna tuctuc dübörgése és hangoskodása után). 

A kemping (Autocamp Draga a neve) szépe helyen van, fölé magasodnak a hegyek, ki lehet látni a tengerre. Kicsit kicsik a parcellák, kicsit keskenyek az utak, de lehet hogy ezt csak a Lanterna után érzem így. Az viszont nagyon jó, hogy nem zenélnek, csak a „szokásos” kempinghangokat halljuk.
A mosdók itt is tiszták, jól működnek. Van mosó- és mosogatóhely, mosógép, 3 nagy hűtőszekrény. Kávéautomata, tej-üdítőautomata. Internet is van, sajnos kódolt. Van egy kis „zriko” is, ahol élelmiszert kapni. Szóval minden rendben vele.

Lemegyünk a partra szétnézni (egy üdülőövezeten keresztül 5-10 perc séta). Az út mellett végig kisebb-nagyobb villákban adnak szállást, több helyen sátorhelyet is. A parton kiépült infrastruktúra: nagy bolt, soksoksok étterem, bazár stb. A régi kikötőnél a „megszokott” velencei stílusú házak sorakoznak, a part mentén több szép régi villa is van (többen étterem működik.)
Moscenicka Draga kikötő

Sziget szemben


A tenger gyümölcsei ebéd után pizzára vágyunk, találunk is egy pizzériát a nagy bolttal szemben. Kulturált, megfizethetők az árak és látszik a tenger. 
 
Eszünk két levest (paradicsomleves és marhahúsleves tésztával), mindkettő rendben van. Gyorsan hozzák az ételeket, a pincérnő kedves de fáradt. A két pizza (normál méretű, bár itt kicsinek hívják, 30-40 kn) is finom, ropogós. 

Megesszük, jóllakunk. Én még kérek egy kapuccsinót (8 kn), nagyon finom, erős kávéaromát kapok.

Visszasétálunk a kempingbe, aztán hamarosan alszunk is. Szerencsére nem esik.
Megbeszéljük, hogy másnap a reggeli után összepakolunk és rövid bazározás után (több igazi kézműves munkát is láttam a part felé menet) indulunk Fiumébe, ahol megnézzük a kikötőt, utána pedig autópályán megyünk haza. Úgy lesz 4 óra az út (Fiume-Zamárdi). Bár vonz minket az autópályamentes helyi út, de 6 ra alatt érnénk el a határig, és onnan még 2 óra... Ezt nem szeretnénk annyira. (És még meg is kell állni, mert a nagyobbik lányunk születésnapját másnap ünnepeljük, ajándékot szeretnénk venni neki valahol).
Éjjel sem esik, ezért megszárad a sátor, halleluja!

Reggel fotózok a kempingben, aztán megírom a beszámolóm utolsó előtti részét. Aztán...

A 6. rész itt.

2011. július 29., péntek

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 4.


Negyedik nap
Terv: a kempingben maradunk, sétálunk, fürdünk.

Reggel 6-kor ébredek, hátizsákba teszem a laptopot meg a fényképezőgépet és útnak idulok. A mosdó szokás szerint tiszta, de főleg üres (délután és este sorban álltak a zuhanyzóknál).


Az internetes bódénál válogathatok a helyek között, egy lélek sincs, még a futók és a biciklizők se kerültek elő.
A blogra szeretnék képeket feltenni, mert többeknek ígértem beszámolót. Sikerül is, a képek gyorsan felsüvítenek. 7 körül érkezik az első laptopos ürge, majd hamarosan még páran. De én kész vagyok, indulok tovább, fényképezni.
A kemping nagyon nagy területen fekszik, változatos természeti környezetben. Vannak szektorok, ahol tölgyligetekben füves területeken, másutt píneaerdőben kavicsos alapon vannak kijelölve a helyek. Vannak kis öblök, szépen kialakított stranddal. Vannak állatos és állatmentes helyek. Mindenütt rend, tisztaság. Ahhoz képest, hogy valószínűleg 10ezer ember lakik itt jelenleg, nagyon szuper.
A mosdók - már írtam róla, de még többet: szerintem ez az egyik legfontosabb egy kempingben. Itt minden jó, tiszta és elég: a kézmosóknál van folyékony szappan, oldalt vannak hajszárítók tükörrel, vécé (mindenhol van legalább 1 gyerekvécé is!) többféle van (angol és „fölégugolós), változó összetételben. Van vécépapír is. Nem is tudom, mit írjak még... Hogy takarításkor a falat is lemossák? Hogy jó bent az illat? Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni :) Van még mosogató- és mosóhely, óriási centrifugák, lábmosó. Napkollektorok a tetőn.
Éjjel az egyik mosdóban hatalmas rákot találunk... Szerintem valaki poénból odatette...

Délután 3 körül ronda felhő jön. Gyorsan bepakolom az összes kiterített holmit az autóba. Aztán szél kerekedik és elfújja a felhőket. De már nem süt ki a nap, fülledt a levegő. A hangyák izgatottan rohangálnak, a fecskék lent vadásznak...
Estére meg is jön az eső. Először szemerkél, aztán jobban rákezdi.
Elmegyünk sétálni, bejárjuk a kemping maradék részeit. Két óra alatt sem sikerül a végére érni, de találunk pár gyönyörű strandot és csendes zugot.
Továbbra is esik, ezért elhatározzuk, hogy ha reggelig nem áll el, akkor szedjük a sátorfánkat és továbbállunk valahová.


Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 3.


Harmadik nap
Terv: pihenni, esetleg vásárolni valami fekhelypuhítót magunk alá, Porecbe kirándulni.

Kényelmes kelés (én 7-kor, a mosdót éppen takarítják, minden tiszta és illatos) után séta a kempingben, aztán reggeli, olvasás. Majd a férjem is felébred, reggelizik, én kávézom. Reggeli megbeszélés eredménye: elmegyünk a tenger menti utakon Porecbe, ott szétnézünk, veszünk valami derékalávalót, aztán vagy ott ebédelünk vagy nem...

A kempingből indulva alsóbbrendű úton (bicikli mellett már nem férünk el) haladunk Porec felé. Olívaültetvények, majd egy kanyar után a tenger mellé érünk egy gyönyörű partszakaszon. Hatalmas sziklák mögött a nagyon kék tenger, és a nyílt tenger is látszik. (Ez itt a kempingben kicsit hiányzik, mert itt öbölben vagyunk) Elhatározzuk, hogy még visszajövünk ide valamelyik nap fürödni, árnyék is van.
Porecbe érve keresünk egy parkolót (az útikönyv szerint az óvárosban olyan keskenyek az utcák, hogy nem érdemes autóval bemenni majd elakadni). Egy nagy parkolóban találunk helyet, az ára óránként 8 kn.
Ott találunk egy pici piacot, gyümölcsöt, olívaolajat, mézet lehet vásárolni, utóbbikat ajándékba is.
Rögtön találunk egy kicsi sikátort, egy Tea House-zal, amelynek a teraszán valódi porcelán csészéből isszák a teát... (kimeredőszeműszmájli)
Megyünk tovább, és az Óváros központi terére érünk. A templom zárva, de kívülről szép. Körben velencei stílusú házak állnak.

Célpontjaink: akvárium, Euphrasius bazilika, kikötő.

Az Őrtorony nem volt a célok között, de megtaláljuk véletlenül. A tenger felől védte a várost, ma egy része látható, jól helyreállítva.

Az Őrtorony belülről
Ezután a bazilikát találjuk meg a zegzugos utcácskákon sétálva. Belépő 30 kn. Rendesen felöltözve (nőknek fedett váll, „értelmes” hosszúságú szoknya vagy nadrág – különben öltöztetnek) illik látogatni, mint a templomokat általában. Az átriumot körbejárva csodálatos oszlopok, faragványok a falban (ahol megmaradt az eredeti fal, ott nem javították ki). Az árkádot körbejárva pont szembe találjuk magunkat a bazilikával, melynek homlokzatát gyönyörűen kidolgozott mozaik díszíti. Az út ezután a keresztelő kápolnába vezet, itt is gyönyörű faragványok vannak, az időre emlékeztet a mohosodás a falakon. Innen a campinilebe (harangtorony) lehet átmenni, az útikönyv szerint érdemes megmászni. Alulról kicsit rémisztő: több emelet magas falépcső vezet felfelé, keskeny is, recseg is... Végül feljutok és nem bánom meg: minden oldalon szép a kilátás, a tengerre,

a városra egyaránt. A fejem felett 6 harang, hatalmasak.
Amikor kigönyörködöm magam, lefelé indulok a lépcsőkön, és többször átgondolom miért is jöttem én ide... Amikor leérek elindulok a kerengőn az ajánlott útvonalon. Egy szoborkiállításba csöppenek, valószínűleg régi templomi szobrokról lehet szó (Krisztus és Mária szobrok). Nem derül ki számomra, hogy miért vannak itt. Haladok tovább, elérem a mozaikokat. Gyerekkorom óta elbűvölnek a mozaikok, ezért nagyon vártam a bazilika látogatását. Nem is csalódom: IV-VI. századi mozaikok és mozaiktöredékek vannak kiállítva, remek állapotban. A feltárt templomrészt úgy újították fel, hogy ahol az eredeti falrész, faragvány, mozaik, freskó megvolt, ott eredeti állapotában meghagyták. Még egy nagyon praktikus és olcsó megoldás: a leletek fölé több teremben rácsot tettek, azon kell/lehet haladni.
A mozaikos termeket elhagyva a templom udvarára (hátsó udvar?) érkezünk, ahol a megmaradt falrészre felkapaszkodva ki lehet ülni a kilátásban gyönyörködni. Valóban szép, csak tűz a nap, inkább megyek tovább.
Megtalálom Szent E... (most nem jut eszembe, javítom majd!) sírját is, a terem el van zárva.
A sétaút vége a bazilika, hátul a főoltár mellett lépek be. Az oszlopok lenyűgözőek, minden boltívben más díszesen faragott minta, sima oszlopfőkkel. Érdekes, hogy a másik oldalon a boltíveken nincs minta, viszont az oszlopfők szépen kidolgozottak...
A főoltár gyönyörű, bizánci stílusú, Máriával, Jézussal és a Euphrasius püspökkel. Fent az apostolokat ábrázolják.
Van egy külön terem, amit imádkozásra „tartanak fenn”, ez kis is van írva, nézelődni nem lehet bemenni.
Amikor kiérek, már vár a férjem, kis sétára indulunk a kikötő felé. A parton díszek velencei stílusú házak, az egyik egy hatalmas kávézó (Grad Kavana). A mólónál végig sétahajó-ügynökök ülnek, sok helyre indul innen hajó. Városnézés ebéddel (180 kn), üveges aljú hajók, horgászhajók, végtelen kínálat...
Kicsit arrébb a jachtkikötőt találjuk, nagy és még nagyobb hajókkal. Látunk egy totális tengeri panorámával felépült hotelt... Valószínűleg többe kerül egy éjszaka, mint a mi egyheti költségvetésünk...
Megtaláljuk az akváriumot, de kissé drágább mint az útikkönyvben írták (40 kn) ezért kihagyjuk. Zamárdiban van egy remek tengeri akvárium, azt megnézzüük majd a gyerekekkel. (Egyébként tényleg nagyon szép, „tengeri akvárium Zamárdi”-ra keresve rögtön megtalálja a kereső).
Mindketten éhesek vagyunk. Kis tengerparti séta után (a bazilika alatt haladunk el), amikor látunk kicsi rákokat a parti sziklákon-lépcsőkön visszamegyünk az étteremhez, amit már kinéztünk.
Éttermek végestelen végig, végül egy Ragussa Grill nevűbe megyünk be, kedves kiszolgálás, korrekt ár, finom kaja (mixed grill 2 személyes tál 140 kn, salátával, üdítővel 182 kn-t fizetünk). Magyar étlap is van a pincérnéni kicsit túl szolgálatkész, de azért kedves :)
Mixed grillt eszünk (140 kn) a horvát konyha húsételeiből válogatják össze (csevap, grillezett húsok, húsnyárs, húspogácsa+ sült krumpli, ajvár). Jóllakunk, a tál elfogy, a tálcát nem esszük meg.
Kaja után séta vissza az autóhoz, autóban dög meleg. Indulunk vissza a kempingbe. Előtte bevásárlás egy horvát szupermarketben. Szivacs, kaja. Az árak kicsit barátságosabbak mint a kempingben. (De tényleg csak kicsit.)
A visszaérkezés után pihenés, én olvasok, egyesek alszanak.
Fél 7 körül már elég éhes vagyok, de a kiadós ebéd után csak joghurtos salátát bírok befogadni, ezért elmegyek a 3 percre lévő marketbe. Nézelődök, a holnapi fejedelmi főtt virslihez is találok érdekes üveges mustárt... Visszaérve megvacsorázom, majd szólok a férjemnek, hogy ébredjen fel, mert nem kell annyit aludni (ekkor este ¼ 8 van).
Elindulunk sétálni a kemping egy még felderítetlen része felé. Nyílt tenger, naplemente, giccses fotók, vízisízők meg vízen siklók (egy úszógumiszerű dolgon hasalnak, miközben húzzák őket) sikoltoznak. Azon gondolkodom, hogy a nagyobbik lányom már tanulhatna vízisíelni... A kisebbik meg jól ellenne a tengernyi kaviccsal, mind szétválogatná...

(Megjegyzés: van egy család, akikkel éveken keresztül mindig együtt nyaraltunk. A feleség a barátnőm, a férj a barátom – és a férjem barátja, és a gyerekeink is barátok. Ahogy nézem a sok cseverésző embert a mosogatónál, kicsit összefacsarodik a szívem, mert hiányzik a barátnőm. Jó lenne, ha ő is itt lenne, de idén sajnos nem jött össze a közös nyaralás. Pedig a reggeli korai kelés utáni közös kávézásnál és beszélgetésnél kevés jobb programot tudok elképzelni.)
Az internetes házikónál kb. ezren ülnek, lehetetlenség képeket feltölteni... Elhatározom, hogy reggel visszajövök. (És valóban: reggel csak úgy süvítenek fel a képek!)
Éjfél előtt nem sokkal érünk vissza a sátorhoz, aztán már alszunk is. Milyen fárasztó tud lenni a nyaralás...

A 4. rész itt.

2011. július 26., kedd

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 2/3.

Történet este, pár kép most, amikor megy a feltöltés...

Kemping látkép (azóta kiderült, hogy a kempingnek legalább 4 strandja van)

A 3. rész itt.



Reggel 7-kor a felhők... aztán fél 9 körül kisütött a nap

Egy kempingben a legfontosabb (nekem) a mosdók állapota. Itt minden szuper (nem a legdrágább, viszont praktikus megoldásokkal).
Néhány kép a gyerekmosdóról, hátha látják a magyarországi kempingesek... (Ja, ez napközben készült, nem a reggeli takarítás után!)



Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 2.


Második nap
Cél: Porec, előtte Limski fjord
Rijeka felé a gps szokása szerint vicceskedik: bevisz minket az erdőbe... Vadregényes Tündeország: meredek, kayargós út, térdig érő páfrányok, ősfenyők az út szélén több km-en keresztül... Szinte Óbarkos település, fával burkolt házak, csend, vadregény. Egy lelket sem látunk. Biztosan bent melegszenek (kint 13 fok van).
Gradiliste, útépítés... A gps előre tervezett, az út nincs kész. De ha elkészül, nagyon modern, széles lesz. Most még a teherautók sofőrjei lesik nagy szemekkel mit keresünk ott... Azért eljutunk az autópályához Resnik Bosiljevskin át. Igaz, a végén kiderül, hogy bicikliúton...

Az autópályán Rijeka-Pula felé haladunk a hegyvidéken. Szokás szerint gyönyörű! Alföldi gyerek vagyok, nekem már egy hegy is hegyvidék. De itt számolom, egyik oldalon 9, a másik oldalon meg... Hegyek, hegyek egymás mögött-fölött-között! Nem tudom megszámolni!
A szemerkélő eső miatt a hegyek és az autópálya is felhőbe burkolózik... Meg mi is, mikor belehajtunk a felhőbe.



 Hallgatjuk a HRT HR2 rádiót, ezt javasolták információszerzésre. Sajnos csak németül beszél. Viszont egész jó zenéket adnak.

Alagutak is jönnek sorban (én gyermekien imádom az alagutakat), egyik hosszabb mint a másik (van egy 5 km-es is!). Kicsi alpesi falvak felett halad az út. Vajon itt szokott sütni a nap? Amikor mi erre járunk, mindig esik... Most a kémények is füstölnek.


Autópályadij Bosiljevotól Rijekáig 33 kn.


Rijeka előtt majdnem karambolozunk, egy kis kék autó meg egy nagyobb fehér együtt szarakodnak (egyik kifelé menne, a másik elévág a kanyarban) satufékkel lassítunk, és szerencsére nem jön mögöttünk senki. Csak a hátsó ülés csomagjai jönnek előrébb... Életben maradtam, ezt onnan veszem észre, hogy a pokolba ordítom a kis kék kocsi béna sofőrjét...
Rijekához érve eltűnnek a nehéz felhők, sütni kezd a nap... Kezd melegem lenni, már 18 fok van.
Rijekától Pula felé útépítés van, a gyerekek örülnének: úthengeres, kukásmellényes munkások.

Közben útvonal módosítás történt: 
Az út Pula felé csak kicsit hosszabb, viszont akkor megnézhetjük hamarabb a kisvárost, és nem kell visszajönni. Ezért a Limszki-fjord előtt megnézzük Pulát.
Amfiteárum, római emlékek, kikötő, akvárium.
Első élmény: Pula előtt pár km-rel baleset, egészen az autópályáig visszatorlódó forgalommal. A rendőr bácsi pont az orrunk ellőtt állja el az utat, hogy mi márpedig arra nem... De jól teszi, mert kerülő úton (kb. 2-3 km) 10 perc alatt beérünk, nem araszolunk a tömegben. Bent a városban hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon, a keskeny járdákon igencsak vigyázni kell. Néhol a szembejövő forgalmat akadályozza egy-egy busz. Viszonylag sok parkolóhely van, találunk is egyet, nem messze az amfiteátrumtól. Az amfiteátrum lenyűgöző... Még kívülről is, félig romosan is mély benyomást tesz rám.

Először a tengert nézzük meg (nekem nagy szerelem): a kikötőben luxusjachtok, nagy teherhajók és kis csónakok horgonyoznak, óriási daruk nyúlnak az égre... A víz kikötőhöz méltóan áporodott szagú.


A parton a szokásos gyönyörű mediterrán növényzet: pálmafák, emberderék vastag törzsű fikuszok, leanderek és az erkélyeken bougenvillea. Többek között ezért szeretnék a mediterraneumban élni! Olyan növények élnek itt és nőnek hatalmasra, amik otthon csak a meleg szobában, esetleg téli takarással bírják ki. Itt pedig olajfák, fügefák nőnek szabadon...
Szóval: Pula. A kikötő után (ahol volt egy Julia taverna)

átsétálunk a dómhoz, mely az előtte álló óratoronnyal együtt fontos nevezetesség. Bent nekem legjobban az oszlopok tetszettek. Minden oszlop tetején más, szépen kidolgozott alak ill. történet jelenik meg.


Átverekedjük magunkat a giccstengeren (az amfiteátrumos gyűszű volt a kedvencem), és felfelé indulunk a Régészeti Múzeum melletti-alatti Rommezőhöz. A városban gyönyörű lépcsők és sikátorok vannak! Meg is találjuk a Rommezőt, bár először azt hisszük, átvert a térkép. De mengyünk a tömeg után és látjuk, hogy a domboldalban valóban romok vannak. Egy kisebb színházszerű rom, körülötte még most is stabil boltíves árkádok, átjárók, lépcsők. Nagyon hangulatos, pineával benőve.

Két megjegyzés: egyrészt még itt is van pár fiatal, akik magnóval a kezükben próbálják ki az akusztikát, ami még mindig jól működik: mindenütt halljuk a tuctuc zenét.
Másrészt örültem hogy nem gyerekkel vagyunk, mert ez egy nagyon jó bújkáló-mászóhely lenne, de tele van üvegszilánkokkal és cigarettacsikkekkel (ami undorító, de legalább nem balesetveszélyes). Jó lenne, ha költenének rá valamennyit és rendbe tennék, mert nagyon szép hely lehetne.
Amikor kinézelődjük magunkat, elindulunk lefelé az amfiteátrumhoz. Ismét belefutunk a főutcán a hatalmas mennyiségű turistába.
Betérünk egy gyertyaboltba, ahol olyan kézzel hajlítgatott-vágott gyertyákat árulnak... Széptől a giccses-csillámporosig, fehér esküvőitől a gusztustalan rózsaszín babáson át az aranylakodalmasig. Az utcán a bolt mellett egy lány bemutatja, hogyan faragják meg a gyertyákat. Sajnos pont elkészül, mire mi odaérünk...
(Megjegyzés: nekünk van otthon ilyen gyertyánk, és én nagyra értékelem a kézműves munkákat. DE mikor ebből is könnyebben eladható giccses szemetet csinálnak, akkor rosszul vagyok.)
Az amfiteátrumot csak kívülről nézzük meg (belépő 40 kn, gyerekeknek 20 kn), mert hatalmas sor várakozik. Körbejárjuk, belesekszünk a mellette lévő dombról, és valóban csodaszép. Körüllengi a múlt emlékezete. Az aréna azért maradt meg, mert volt egy ember a XIII. században, aki nem engedte, hogy szétbontsák és Velencébe szállítsák. Sokkal jobb, hogy itt maradt, főleg mert iszonyú nagyok a kőtömbök...

Az út Pulától a Limszki fjordig zavartalan. A fjord gyönyörű, a víz zöld, hajók ringatóznak rajta. Ismét túl sok a turista, tülekedés, szembemenés... Talán már nem nekem valók a forgalmas helyek?


Porec felé ismét megtréfál minket a gps: egyenesen előre a tábla szerint 18 km-re van, a gps vezet balra, 23 km-t mond. Kipróbáljuk a gps irányát, aztán annyira gyanús, hogy a táblákat kezdjük követni...

Olyan olajfaültetvények, később szőlőültetvények mellett haladunk el, ahol a lakók arckifejezése alapján 100 éve nem járt autó. Végül megérkezünk Porecbe (a városnézés egy későbbi program), és haladunk tovább a Lanterna Camp felé. Az út jó, ki van táblázva (és a gps adatbázisában is benne van), könnyen megtaláljuk a kempinget.

A recepció előtt (7 pult) hosszú sorok kígyóznak... Amikor sorra kerülünk, a nagyon kedves lány összehúzott szemöldökkel sokáig böngészi a monitort, majd közli, hogy egy azaz egy hely van, be is karikázza a térképen. Akarjuk vagy nem, mert pici, viszont fix hely. Van free terület is a kempingben, oda is mehetnénk, de ott nem biztos, hogy tudunk helyet szerezni, mert nagyon sokan vannak. Nem biztató... Mindenesetre elfogadjuk, megyünk a helyünkre (kártyát kapunk, a személyinket ottfogják foglalónak, és kapunk igazolást, hogy a kempingben lakunk – ha elfog egy rendőr, a kemping igazol minket). Elég körülményesen, de megtaláljuk a helyünket (mindenütt szektorbetű és mellette szám jelzi), rajta egy sátorral és egy autóval. Végül kiderül, hogy kicsit arrébb a miénk, az autó is elmegy máshová parkolni.
A hely, ami nekünk jutott, szuper! Egy sarokhely, ezért csak egyik oldalról van szomszéd, másik oldalról kicsit távolabb a kerítés van. A harmadik oldalon áll az autónk, mellette járda vezet a lépcsőhöz, ahol lent pont ott vannak a mosdó-mosogató-mosórészek. Szuper, hogy közel a mosdó, én sokszorpisilős vagyok :) A mi helyünk fák alatt van, tölgyek veszik körül. Van árnyék, tudjuk hová kötni a ruhaszárító kötelet, és kicsit elhatárolnak másoktól. A fák adják a 4. oldalt a sátor körül.
Gyorsan feldobjuk a sátrat, bepakolunk, aztán fürdés! Hát, a közeli strandnem kápráztat el, mert kicsi, rövid és csak az öböl látszik, a nyít tenger nem. Később felfedezzük, hogy több part is tartozik a kempinghez, majd felderítjük.
Első blikkre irtó hideg a víz, pedig reggel 15 fokban indultunk el... Aztán jó lesz, vagy inkább elég tűrhető. A kiírás szerint 25 fokos. Háááát...
Körbejárunk, megnézzük a kajáldákat. Sokféle van a talponállótól az étteremig, sőt elviteles ablak is van, ahol pizzát és grillcsirkét adnak. Nosza, veszünk is egy grillcsirkét. Fent (a helyünkön) kempingesen megterítünk és nekiesünk. Kis saját salátával (zamárdi piaci paprika, paradicsom), kenyérrel... Igazán éhesek voltunk már! (A sátor mellett van áramforrás – csak nekünk már nem jut dugó, de reggelre hoznak elosztót – és vízcsapok ivóvízzel.)
Kicsit később kipróbáljuk a kemping wifijét, kevés sikerrel. Aztán egy másik wifis helyen mégis sikerül felcsatlakozni és az első nap eseményeit feltölteni. (Nem mintha reménykednék, hogy olvassa valaki...)
Aztán álmosak leszünk, a bazáron keresztül (MINDENT lehet kapni), a market mellett visszabattyogunk a sátrunkhoz. Alszunk. Én persze nem tudok rendesen aludni, mert lent a parton az étteremnél dübörög a zene. Aztán mikor fél 3-kor felébredek, még mindig ülvöltözik pár fiatal hang valahol. (Ne ide gyere, ha csendes erdei környezetre vágysz. Viszont ha jól felszerelt, tiszta kempinget keresel, és nincsen igényed a nyugalomra, akkor jöhetsz.)
Éjjel nincs olyan hideg, hogy a sátor külső ajtaját be kéne húzni, nem fázunk.

A 2/3-dik rész itt.