2011. július 26., kedd

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 2.


Második nap
Cél: Porec, előtte Limski fjord
Rijeka felé a gps szokása szerint vicceskedik: bevisz minket az erdőbe... Vadregényes Tündeország: meredek, kayargós út, térdig érő páfrányok, ősfenyők az út szélén több km-en keresztül... Szinte Óbarkos település, fával burkolt házak, csend, vadregény. Egy lelket sem látunk. Biztosan bent melegszenek (kint 13 fok van).
Gradiliste, útépítés... A gps előre tervezett, az út nincs kész. De ha elkészül, nagyon modern, széles lesz. Most még a teherautók sofőrjei lesik nagy szemekkel mit keresünk ott... Azért eljutunk az autópályához Resnik Bosiljevskin át. Igaz, a végén kiderül, hogy bicikliúton...

Az autópályán Rijeka-Pula felé haladunk a hegyvidéken. Szokás szerint gyönyörű! Alföldi gyerek vagyok, nekem már egy hegy is hegyvidék. De itt számolom, egyik oldalon 9, a másik oldalon meg... Hegyek, hegyek egymás mögött-fölött-között! Nem tudom megszámolni!
A szemerkélő eső miatt a hegyek és az autópálya is felhőbe burkolózik... Meg mi is, mikor belehajtunk a felhőbe.



 Hallgatjuk a HRT HR2 rádiót, ezt javasolták információszerzésre. Sajnos csak németül beszél. Viszont egész jó zenéket adnak.

Alagutak is jönnek sorban (én gyermekien imádom az alagutakat), egyik hosszabb mint a másik (van egy 5 km-es is!). Kicsi alpesi falvak felett halad az út. Vajon itt szokott sütni a nap? Amikor mi erre járunk, mindig esik... Most a kémények is füstölnek.


Autópályadij Bosiljevotól Rijekáig 33 kn.


Rijeka előtt majdnem karambolozunk, egy kis kék autó meg egy nagyobb fehér együtt szarakodnak (egyik kifelé menne, a másik elévág a kanyarban) satufékkel lassítunk, és szerencsére nem jön mögöttünk senki. Csak a hátsó ülés csomagjai jönnek előrébb... Életben maradtam, ezt onnan veszem észre, hogy a pokolba ordítom a kis kék kocsi béna sofőrjét...
Rijekához érve eltűnnek a nehéz felhők, sütni kezd a nap... Kezd melegem lenni, már 18 fok van.
Rijekától Pula felé útépítés van, a gyerekek örülnének: úthengeres, kukásmellényes munkások.

Közben útvonal módosítás történt: 
Az út Pula felé csak kicsit hosszabb, viszont akkor megnézhetjük hamarabb a kisvárost, és nem kell visszajönni. Ezért a Limszki-fjord előtt megnézzük Pulát.
Amfiteárum, római emlékek, kikötő, akvárium.
Első élmény: Pula előtt pár km-rel baleset, egészen az autópályáig visszatorlódó forgalommal. A rendőr bácsi pont az orrunk ellőtt állja el az utat, hogy mi márpedig arra nem... De jól teszi, mert kerülő úton (kb. 2-3 km) 10 perc alatt beérünk, nem araszolunk a tömegben. Bent a városban hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon, a keskeny járdákon igencsak vigyázni kell. Néhol a szembejövő forgalmat akadályozza egy-egy busz. Viszonylag sok parkolóhely van, találunk is egyet, nem messze az amfiteátrumtól. Az amfiteátrum lenyűgöző... Még kívülről is, félig romosan is mély benyomást tesz rám.

Először a tengert nézzük meg (nekem nagy szerelem): a kikötőben luxusjachtok, nagy teherhajók és kis csónakok horgonyoznak, óriási daruk nyúlnak az égre... A víz kikötőhöz méltóan áporodott szagú.


A parton a szokásos gyönyörű mediterrán növényzet: pálmafák, emberderék vastag törzsű fikuszok, leanderek és az erkélyeken bougenvillea. Többek között ezért szeretnék a mediterraneumban élni! Olyan növények élnek itt és nőnek hatalmasra, amik otthon csak a meleg szobában, esetleg téli takarással bírják ki. Itt pedig olajfák, fügefák nőnek szabadon...
Szóval: Pula. A kikötő után (ahol volt egy Julia taverna)

átsétálunk a dómhoz, mely az előtte álló óratoronnyal együtt fontos nevezetesség. Bent nekem legjobban az oszlopok tetszettek. Minden oszlop tetején más, szépen kidolgozott alak ill. történet jelenik meg.


Átverekedjük magunkat a giccstengeren (az amfiteátrumos gyűszű volt a kedvencem), és felfelé indulunk a Régészeti Múzeum melletti-alatti Rommezőhöz. A városban gyönyörű lépcsők és sikátorok vannak! Meg is találjuk a Rommezőt, bár először azt hisszük, átvert a térkép. De mengyünk a tömeg után és látjuk, hogy a domboldalban valóban romok vannak. Egy kisebb színházszerű rom, körülötte még most is stabil boltíves árkádok, átjárók, lépcsők. Nagyon hangulatos, pineával benőve.

Két megjegyzés: egyrészt még itt is van pár fiatal, akik magnóval a kezükben próbálják ki az akusztikát, ami még mindig jól működik: mindenütt halljuk a tuctuc zenét.
Másrészt örültem hogy nem gyerekkel vagyunk, mert ez egy nagyon jó bújkáló-mászóhely lenne, de tele van üvegszilánkokkal és cigarettacsikkekkel (ami undorító, de legalább nem balesetveszélyes). Jó lenne, ha költenének rá valamennyit és rendbe tennék, mert nagyon szép hely lehetne.
Amikor kinézelődjük magunkat, elindulunk lefelé az amfiteátrumhoz. Ismét belefutunk a főutcán a hatalmas mennyiségű turistába.
Betérünk egy gyertyaboltba, ahol olyan kézzel hajlítgatott-vágott gyertyákat árulnak... Széptől a giccses-csillámporosig, fehér esküvőitől a gusztustalan rózsaszín babáson át az aranylakodalmasig. Az utcán a bolt mellett egy lány bemutatja, hogyan faragják meg a gyertyákat. Sajnos pont elkészül, mire mi odaérünk...
(Megjegyzés: nekünk van otthon ilyen gyertyánk, és én nagyra értékelem a kézműves munkákat. DE mikor ebből is könnyebben eladható giccses szemetet csinálnak, akkor rosszul vagyok.)
Az amfiteátrumot csak kívülről nézzük meg (belépő 40 kn, gyerekeknek 20 kn), mert hatalmas sor várakozik. Körbejárjuk, belesekszünk a mellette lévő dombról, és valóban csodaszép. Körüllengi a múlt emlékezete. Az aréna azért maradt meg, mert volt egy ember a XIII. században, aki nem engedte, hogy szétbontsák és Velencébe szállítsák. Sokkal jobb, hogy itt maradt, főleg mert iszonyú nagyok a kőtömbök...

Az út Pulától a Limszki fjordig zavartalan. A fjord gyönyörű, a víz zöld, hajók ringatóznak rajta. Ismét túl sok a turista, tülekedés, szembemenés... Talán már nem nekem valók a forgalmas helyek?


Porec felé ismét megtréfál minket a gps: egyenesen előre a tábla szerint 18 km-re van, a gps vezet balra, 23 km-t mond. Kipróbáljuk a gps irányát, aztán annyira gyanús, hogy a táblákat kezdjük követni...

Olyan olajfaültetvények, később szőlőültetvények mellett haladunk el, ahol a lakók arckifejezése alapján 100 éve nem járt autó. Végül megérkezünk Porecbe (a városnézés egy későbbi program), és haladunk tovább a Lanterna Camp felé. Az út jó, ki van táblázva (és a gps adatbázisában is benne van), könnyen megtaláljuk a kempinget.

A recepció előtt (7 pult) hosszú sorok kígyóznak... Amikor sorra kerülünk, a nagyon kedves lány összehúzott szemöldökkel sokáig böngészi a monitort, majd közli, hogy egy azaz egy hely van, be is karikázza a térképen. Akarjuk vagy nem, mert pici, viszont fix hely. Van free terület is a kempingben, oda is mehetnénk, de ott nem biztos, hogy tudunk helyet szerezni, mert nagyon sokan vannak. Nem biztató... Mindenesetre elfogadjuk, megyünk a helyünkre (kártyát kapunk, a személyinket ottfogják foglalónak, és kapunk igazolást, hogy a kempingben lakunk – ha elfog egy rendőr, a kemping igazol minket). Elég körülményesen, de megtaláljuk a helyünket (mindenütt szektorbetű és mellette szám jelzi), rajta egy sátorral és egy autóval. Végül kiderül, hogy kicsit arrébb a miénk, az autó is elmegy máshová parkolni.
A hely, ami nekünk jutott, szuper! Egy sarokhely, ezért csak egyik oldalról van szomszéd, másik oldalról kicsit távolabb a kerítés van. A harmadik oldalon áll az autónk, mellette járda vezet a lépcsőhöz, ahol lent pont ott vannak a mosdó-mosogató-mosórészek. Szuper, hogy közel a mosdó, én sokszorpisilős vagyok :) A mi helyünk fák alatt van, tölgyek veszik körül. Van árnyék, tudjuk hová kötni a ruhaszárító kötelet, és kicsit elhatárolnak másoktól. A fák adják a 4. oldalt a sátor körül.
Gyorsan feldobjuk a sátrat, bepakolunk, aztán fürdés! Hát, a közeli strandnem kápráztat el, mert kicsi, rövid és csak az öböl látszik, a nyít tenger nem. Később felfedezzük, hogy több part is tartozik a kempinghez, majd felderítjük.
Első blikkre irtó hideg a víz, pedig reggel 15 fokban indultunk el... Aztán jó lesz, vagy inkább elég tűrhető. A kiírás szerint 25 fokos. Háááát...
Körbejárunk, megnézzük a kajáldákat. Sokféle van a talponállótól az étteremig, sőt elviteles ablak is van, ahol pizzát és grillcsirkét adnak. Nosza, veszünk is egy grillcsirkét. Fent (a helyünkön) kempingesen megterítünk és nekiesünk. Kis saját salátával (zamárdi piaci paprika, paradicsom), kenyérrel... Igazán éhesek voltunk már! (A sátor mellett van áramforrás – csak nekünk már nem jut dugó, de reggelre hoznak elosztót – és vízcsapok ivóvízzel.)
Kicsit később kipróbáljuk a kemping wifijét, kevés sikerrel. Aztán egy másik wifis helyen mégis sikerül felcsatlakozni és az első nap eseményeit feltölteni. (Nem mintha reménykednék, hogy olvassa valaki...)
Aztán álmosak leszünk, a bazáron keresztül (MINDENT lehet kapni), a market mellett visszabattyogunk a sátrunkhoz. Alszunk. Én persze nem tudok rendesen aludni, mert lent a parton az étteremnél dübörög a zene. Aztán mikor fél 3-kor felébredek, még mindig ülvöltözik pár fiatal hang valahol. (Ne ide gyere, ha csendes erdei környezetre vágysz. Viszont ha jól felszerelt, tiszta kempinget keresel, és nincsen igényed a nyugalomra, akkor jöhetsz.)
Éjjel nincs olyan hideg, hogy a sátor külső ajtaját be kéne húzni, nem fázunk.

A 2/3-dik rész itt.

1 megjegyzés: