2011. július 29., péntek

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 3.


Harmadik nap
Terv: pihenni, esetleg vásárolni valami fekhelypuhítót magunk alá, Porecbe kirándulni.

Kényelmes kelés (én 7-kor, a mosdót éppen takarítják, minden tiszta és illatos) után séta a kempingben, aztán reggeli, olvasás. Majd a férjem is felébred, reggelizik, én kávézom. Reggeli megbeszélés eredménye: elmegyünk a tenger menti utakon Porecbe, ott szétnézünk, veszünk valami derékalávalót, aztán vagy ott ebédelünk vagy nem...

A kempingből indulva alsóbbrendű úton (bicikli mellett már nem férünk el) haladunk Porec felé. Olívaültetvények, majd egy kanyar után a tenger mellé érünk egy gyönyörű partszakaszon. Hatalmas sziklák mögött a nagyon kék tenger, és a nyílt tenger is látszik. (Ez itt a kempingben kicsit hiányzik, mert itt öbölben vagyunk) Elhatározzuk, hogy még visszajövünk ide valamelyik nap fürödni, árnyék is van.
Porecbe érve keresünk egy parkolót (az útikönyv szerint az óvárosban olyan keskenyek az utcák, hogy nem érdemes autóval bemenni majd elakadni). Egy nagy parkolóban találunk helyet, az ára óránként 8 kn.
Ott találunk egy pici piacot, gyümölcsöt, olívaolajat, mézet lehet vásárolni, utóbbikat ajándékba is.
Rögtön találunk egy kicsi sikátort, egy Tea House-zal, amelynek a teraszán valódi porcelán csészéből isszák a teát... (kimeredőszeműszmájli)
Megyünk tovább, és az Óváros központi terére érünk. A templom zárva, de kívülről szép. Körben velencei stílusú házak állnak.

Célpontjaink: akvárium, Euphrasius bazilika, kikötő.

Az Őrtorony nem volt a célok között, de megtaláljuk véletlenül. A tenger felől védte a várost, ma egy része látható, jól helyreállítva.

Az Őrtorony belülről
Ezután a bazilikát találjuk meg a zegzugos utcácskákon sétálva. Belépő 30 kn. Rendesen felöltözve (nőknek fedett váll, „értelmes” hosszúságú szoknya vagy nadrág – különben öltöztetnek) illik látogatni, mint a templomokat általában. Az átriumot körbejárva csodálatos oszlopok, faragványok a falban (ahol megmaradt az eredeti fal, ott nem javították ki). Az árkádot körbejárva pont szembe találjuk magunkat a bazilikával, melynek homlokzatát gyönyörűen kidolgozott mozaik díszíti. Az út ezután a keresztelő kápolnába vezet, itt is gyönyörű faragványok vannak, az időre emlékeztet a mohosodás a falakon. Innen a campinilebe (harangtorony) lehet átmenni, az útikönyv szerint érdemes megmászni. Alulról kicsit rémisztő: több emelet magas falépcső vezet felfelé, keskeny is, recseg is... Végül feljutok és nem bánom meg: minden oldalon szép a kilátás, a tengerre,

a városra egyaránt. A fejem felett 6 harang, hatalmasak.
Amikor kigönyörködöm magam, lefelé indulok a lépcsőkön, és többször átgondolom miért is jöttem én ide... Amikor leérek elindulok a kerengőn az ajánlott útvonalon. Egy szoborkiállításba csöppenek, valószínűleg régi templomi szobrokról lehet szó (Krisztus és Mária szobrok). Nem derül ki számomra, hogy miért vannak itt. Haladok tovább, elérem a mozaikokat. Gyerekkorom óta elbűvölnek a mozaikok, ezért nagyon vártam a bazilika látogatását. Nem is csalódom: IV-VI. századi mozaikok és mozaiktöredékek vannak kiállítva, remek állapotban. A feltárt templomrészt úgy újították fel, hogy ahol az eredeti falrész, faragvány, mozaik, freskó megvolt, ott eredeti állapotában meghagyták. Még egy nagyon praktikus és olcsó megoldás: a leletek fölé több teremben rácsot tettek, azon kell/lehet haladni.
A mozaikos termeket elhagyva a templom udvarára (hátsó udvar?) érkezünk, ahol a megmaradt falrészre felkapaszkodva ki lehet ülni a kilátásban gyönyörködni. Valóban szép, csak tűz a nap, inkább megyek tovább.
Megtalálom Szent E... (most nem jut eszembe, javítom majd!) sírját is, a terem el van zárva.
A sétaút vége a bazilika, hátul a főoltár mellett lépek be. Az oszlopok lenyűgözőek, minden boltívben más díszesen faragott minta, sima oszlopfőkkel. Érdekes, hogy a másik oldalon a boltíveken nincs minta, viszont az oszlopfők szépen kidolgozottak...
A főoltár gyönyörű, bizánci stílusú, Máriával, Jézussal és a Euphrasius püspökkel. Fent az apostolokat ábrázolják.
Van egy külön terem, amit imádkozásra „tartanak fenn”, ez kis is van írva, nézelődni nem lehet bemenni.
Amikor kiérek, már vár a férjem, kis sétára indulunk a kikötő felé. A parton díszek velencei stílusú házak, az egyik egy hatalmas kávézó (Grad Kavana). A mólónál végig sétahajó-ügynökök ülnek, sok helyre indul innen hajó. Városnézés ebéddel (180 kn), üveges aljú hajók, horgászhajók, végtelen kínálat...
Kicsit arrébb a jachtkikötőt találjuk, nagy és még nagyobb hajókkal. Látunk egy totális tengeri panorámával felépült hotelt... Valószínűleg többe kerül egy éjszaka, mint a mi egyheti költségvetésünk...
Megtaláljuk az akváriumot, de kissé drágább mint az útikkönyvben írták (40 kn) ezért kihagyjuk. Zamárdiban van egy remek tengeri akvárium, azt megnézzüük majd a gyerekekkel. (Egyébként tényleg nagyon szép, „tengeri akvárium Zamárdi”-ra keresve rögtön megtalálja a kereső).
Mindketten éhesek vagyunk. Kis tengerparti séta után (a bazilika alatt haladunk el), amikor látunk kicsi rákokat a parti sziklákon-lépcsőkön visszamegyünk az étteremhez, amit már kinéztünk.
Éttermek végestelen végig, végül egy Ragussa Grill nevűbe megyünk be, kedves kiszolgálás, korrekt ár, finom kaja (mixed grill 2 személyes tál 140 kn, salátával, üdítővel 182 kn-t fizetünk). Magyar étlap is van a pincérnéni kicsit túl szolgálatkész, de azért kedves :)
Mixed grillt eszünk (140 kn) a horvát konyha húsételeiből válogatják össze (csevap, grillezett húsok, húsnyárs, húspogácsa+ sült krumpli, ajvár). Jóllakunk, a tál elfogy, a tálcát nem esszük meg.
Kaja után séta vissza az autóhoz, autóban dög meleg. Indulunk vissza a kempingbe. Előtte bevásárlás egy horvát szupermarketben. Szivacs, kaja. Az árak kicsit barátságosabbak mint a kempingben. (De tényleg csak kicsit.)
A visszaérkezés után pihenés, én olvasok, egyesek alszanak.
Fél 7 körül már elég éhes vagyok, de a kiadós ebéd után csak joghurtos salátát bírok befogadni, ezért elmegyek a 3 percre lévő marketbe. Nézelődök, a holnapi fejedelmi főtt virslihez is találok érdekes üveges mustárt... Visszaérve megvacsorázom, majd szólok a férjemnek, hogy ébredjen fel, mert nem kell annyit aludni (ekkor este ¼ 8 van).
Elindulunk sétálni a kemping egy még felderítetlen része felé. Nyílt tenger, naplemente, giccses fotók, vízisízők meg vízen siklók (egy úszógumiszerű dolgon hasalnak, miközben húzzák őket) sikoltoznak. Azon gondolkodom, hogy a nagyobbik lányom már tanulhatna vízisíelni... A kisebbik meg jól ellenne a tengernyi kaviccsal, mind szétválogatná...

(Megjegyzés: van egy család, akikkel éveken keresztül mindig együtt nyaraltunk. A feleség a barátnőm, a férj a barátom – és a férjem barátja, és a gyerekeink is barátok. Ahogy nézem a sok cseverésző embert a mosogatónál, kicsit összefacsarodik a szívem, mert hiányzik a barátnőm. Jó lenne, ha ő is itt lenne, de idén sajnos nem jött össze a közös nyaralás. Pedig a reggeli korai kelés utáni közös kávézásnál és beszélgetésnél kevés jobb programot tudok elképzelni.)
Az internetes házikónál kb. ezren ülnek, lehetetlenség képeket feltölteni... Elhatározom, hogy reggel visszajövök. (És valóban: reggel csak úgy süvítenek fel a képek!)
Éjfél előtt nem sokkal érünk vissza a sátorhoz, aztán már alszunk is. Milyen fárasztó tud lenni a nyaralás...

A 4. rész itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése