2011. július 30., szombat

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 5.


Ötödik nap

Továbbra is esik. A sátor szuper, nem ázott be. Előző esti döntés: ha reggel is esik, akkor az autópályát elkerülve, kis falvakon át elindulunk haza, valahol alszunk, és szombat délelőtt irány haza.

Össze is pakolunk (minden sáros a vörös agyagos földtől), közben eláll az eső, de csúnya felhők vannak. 9 körül elkészülünk és indulunk fizetni (4 nap – 2 felnőtt + autó kb. 850 kn).

Elmegyünk arra a Porec melletti kis partszakaszra, ahol pár napja jártunk, a ragyogó napsütésben nézelődök, köveket gyűjtök, a férjem az árnyékban pihen. Látunk egy helyi búvárt, aki beöltözik és lemerül, amíg ott vagyunk (kb. 2 óra) ki sem jön a vízből. Az élővilágot kintről is lehet tanulmányozni. A sziklákon óvakodom, és látok sok kicsi rákot, tengeri csigát. A kis rákok mutatják az élet nagy tanulságát: ha fenn akarsz maradni évmilliókon át, legyél gyors, ha támadó jön rejtőzz el. Egy pillanat alatt úgy elbújnak a vizek koptatta-szaggatta sziklák között, hogy nem tudom észrevenni őket...
Szép köveket találok, párat viszek is haza a lányoknak. (Az ökoszisztéma megóvása érdekében nemcsak a növény- és állatvilágot, de a köveket sem szabadna elvinni!)

Éhesek vagyunk ezért lassan szedelőzködünk. Keresünk parkolóhelyet Porecben, és megebédelünk. Egy parkolóhoz közeli koknobát választunk (könnyen meg lehet ismerni, a parkoló és a központi tér között van, csíkos napellenzőkkel. A tér látszik is, jó nagy a turistaáradat. Levest, előételt és egy kétszemélyes haltálat választunk. A napi leves (csirkeleves tésztával 15 kn) elég jó, de semmi különös. A tenger gyümölcsei rizottó a férjem szerint finom (szerintem sok rajta a lé, 40 kn). A haltál jól néz ki: kalamári, rák, kagyló és 2 hal van rajta, főtt krumpli és spenót körettel, kapunk hozzá kenyeret is (200 kn). 

Kérek hozzá egy kis idénysalátát (20 kn): van benne uborka, paradicsom, rukkola, fejes saláta (hozzá az összes kísérő: olíva, borecet stb.), jó nagy adag.
Az adagokról jut eszembe: a kis buborékos ásványvíz fél liter és meglepően olcsó (az árát elfelejtettem).
A haltállal jóllakunk, pedig nem is gondoltuk volna. Finom volt, de részemről egy évig nem kívánok ilyesmit. (Hal jöhet, a többivel van gondom.)
Rövid megbeszélés: eldöntjük, hogy Rijekába (Fiume) megyünk, ott van egy nemzetközi katalógusban is szereplő autós kemping, ott alszunk. Másnap kis városnézés után megyünk haza.
Kicsit még keringünk a városban, mert szeretnénk hazavinni ajándékot a felvigyázó nagyszülőknek.
Én mindenhonnan viszek haza naptárt: így a következő évben mindig eszembe jut a nyaralás. Érdekes, hogy itt (és szinte sehol ahol most jártunk) nincsenek naptárak. Végül a 113. üzletben találunk, de ott sem egészen olyat mint képzeltem. Nem baj, veszünk 1 kicsit magunknak meg egy nagyobbat ajándékba (35 és 50 kn), meg egy hűtőmágnest a lányoknak. Visszasétálunk a piachoz, mert ott láttam nagypapának való gyönyörűen fűzött erőspaprika-füzért (30 kn). Amikor leveszik, akkor érzem, hogy „van benne anyag”, kb. fél kiló. Minden megvan, fizetünk a parkolóban is (8 kn/h=24 kn).

Majdnem tankolunk a városi OMV kútnál, de olyan szemérmetlenül drága (10,50 kn), hogy még az amúgy nyugodt férjem is felhúzza a szemöldökét és továbbmegy (máshol 7,5 kn is volt, biztos a központi hely és a turisták miatt drága).
Elindulunk a part mentén. Sok kisvároson haladunk át. Bár nem állunk meg, de a látvány gyönyörű: sok faluban van templom, több várat is látunk.
A falvak után egy fjord következik, elvileg nagyon szép, de valamilyen iparterület is van ott, az elég lelombozó. A tenger felőli oldala viszont lenyűgöző. Találunk ott egy ***-os motelt, benézünk mennyibe kerül, mert megint esik az eső. Az árak hanyatt vágnak: 280 kn (előszezon1), 380 kn (előszezon2) és 680 kn... Na, itt sem alszunk...
Továbbmegyünk az esőben, a tenger mellé érünk, szerpentineken fel és le, fel és le és még tovább. Elhaladunk a Crak sziget mellett, jó lenne áthajózni, ezt is elteszem a „majd visszajövünk” célok közé.
Az út Porecből Fiuméig 87 km a gps szerint, 2 óra alatt tesszük meg. A kempinget is megtaláljuk, bár máshol van kicsit, mint ahová a gps teszi.
Moscenicka Draga településen van, egészen az út mellett (ez a hátránya is, mert elég hangosak az autók, de jól bírható a Lanterna tuctuc dübörgése és hangoskodása után). 

A kemping (Autocamp Draga a neve) szépe helyen van, fölé magasodnak a hegyek, ki lehet látni a tengerre. Kicsit kicsik a parcellák, kicsit keskenyek az utak, de lehet hogy ezt csak a Lanterna után érzem így. Az viszont nagyon jó, hogy nem zenélnek, csak a „szokásos” kempinghangokat halljuk.
A mosdók itt is tiszták, jól működnek. Van mosó- és mosogatóhely, mosógép, 3 nagy hűtőszekrény. Kávéautomata, tej-üdítőautomata. Internet is van, sajnos kódolt. Van egy kis „zriko” is, ahol élelmiszert kapni. Szóval minden rendben vele.

Lemegyünk a partra szétnézni (egy üdülőövezeten keresztül 5-10 perc séta). Az út mellett végig kisebb-nagyobb villákban adnak szállást, több helyen sátorhelyet is. A parton kiépült infrastruktúra: nagy bolt, soksoksok étterem, bazár stb. A régi kikötőnél a „megszokott” velencei stílusú házak sorakoznak, a part mentén több szép régi villa is van (többen étterem működik.)
Moscenicka Draga kikötő

Sziget szemben


A tenger gyümölcsei ebéd után pizzára vágyunk, találunk is egy pizzériát a nagy bolttal szemben. Kulturált, megfizethetők az árak és látszik a tenger. 
 
Eszünk két levest (paradicsomleves és marhahúsleves tésztával), mindkettő rendben van. Gyorsan hozzák az ételeket, a pincérnő kedves de fáradt. A két pizza (normál méretű, bár itt kicsinek hívják, 30-40 kn) is finom, ropogós. 

Megesszük, jóllakunk. Én még kérek egy kapuccsinót (8 kn), nagyon finom, erős kávéaromát kapok.

Visszasétálunk a kempingbe, aztán hamarosan alszunk is. Szerencsére nem esik.
Megbeszéljük, hogy másnap a reggeli után összepakolunk és rövid bazározás után (több igazi kézműves munkát is láttam a part felé menet) indulunk Fiumébe, ahol megnézzük a kikötőt, utána pedig autópályán megyünk haza. Úgy lesz 4 óra az út (Fiume-Zamárdi). Bár vonz minket az autópályamentes helyi út, de 6 ra alatt érnénk el a határig, és onnan még 2 óra... Ezt nem szeretnénk annyira. (És még meg is kell állni, mert a nagyobbik lányunk születésnapját másnap ünnepeljük, ajándékot szeretnénk venni neki valahol).
Éjjel sem esik, ezért megszárad a sátor, halleluja!

Reggel fotózok a kempingben, aztán megírom a beszámolóm utolsó előtti részét. Aztán...

A 6. rész itt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése