2011. július 30., szombat

Gyereknélküli nyaralás Horvátországban 8.


Hazafelé úton

A szemerkélő esőben búcsúzunk a tengertől...
Az autópálya végig jó, nincsenek túl sokan. Viszont a tenger irányába iszonyú sokan mennek, végig tömött sorok, nagyon lassan haladnak, több kilométeres sor áll. Két balesetet is látunk. Végig helikopter köröz a sztráda felett, motoros rendőrök cirkálnak.
Megegyezünk abban, hogy mi sose utazunk turnusváltáskor.
Zágrábig észre sem vesszük, hogy sokan vagyunk. Ott a fizetőkapu előtt 6-7 km-es sor várakozik (2 sávban). Ott az utolsó választás, készpénz vagy kártyás fizetés. A kártyásak letérhetnek jobbra, nekik gyorsabb az átkelés, a többiek egyenesen állnak, mert menni nem tudnak. Mi kártyázunk, suhanunk el a kilométeres sorok mellett. Itt is sok kapu van nyitva, kissé lassítja az áthaladást, hogy pár „okos”, férjem szerint bunkó (mert direkt csinálják) inkább mégis kitalálja hogy kp-val fizetne... Szegény sorompóőrök rohangálnak össze-vissza, hogy tudjanak visszaadni (mert ha már bent áll a sávban, akkor onnan kiszedni nem lehet). A mi sorunkban megcsinálják ezt páran, az előttünk lévő is - jó hogy nem magyar, mert akkor értené miket mondok rá...
Nem baj, végül átjutunk, és továbbrobogunk.
Következő a határátlépés. Kb. 20 km-rel a határ előtt már lehet magyar adást fogni (legelőször nekünk a Bartók jött be, utána a Neo fm), nem mondtak torlódást Letenyénél. Nincs is, kb. ¼ órát várunk, azt is azért, mert a bagózó horvát határőr ott a sorban elkezd kipakoltatni egy fehér furgont... A kollégái is kilehettek ettől, mert a mi személyinket meg sem nézik. 

Nekem ez a szabadság, hogy utazom aztán hazajövök... Már éltem a vasfüggönykor.

A magyar oldalon gyorsan belépünk, jó magyarul hallani a köszönést :)
Még megállunk Nagykanizsán (látok egy elölkengurus kifelé fordított bébit), aztán Zamárdiba érkezünk.


Megjegyzés pár évvel későbbről:
Amikor ezeket a bejegyzéseket írtam, még nem gondoltam hogy évek múlva is ez a sorozat lesz a legolvasottabb a blogon... hogy sokan emlegetik, sokan olvasgatják, böngészik, mert példa arra, hogy egy 9 és 3 éves gyerek mellől (aktív nagyszülői segítséggel) el lehet menni nyaralni "egyedül", hogy lehet és szabad kikapcsolódást vadászni magunknak a napi rutinból...

Köszönöm azoknak, akik akkor és azóta is olvasták!

pynky, 2014. november 1.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése