2011. szeptember 23., péntek

Fodrászolós kínjaink

Ma Emmivel kitaláltuk, hogy levágjuk a haját. De persze nem én, mert azt már Julinál kipróbáltuk, hogy... khm... nem vagyok tehetséges fodrász. (Olyan volt a frizurája, hogy Nóra néni az oviból elvitte hajat vágatni a fodrász barátnőjéhez :))))

Felkerekedtünk.
Első fodrászat: néni ül a tükör előtt, a saját haját bodorítja nagy szérítókefével. Mondom mit szeretnék (ja, fodrásznál hajat vágatni??), mondja, hogy nemnem, mert ő bizony gyereket nem vállal... Bakter. Mondjuk ebben a fodrászatban embert még nem láttam, lehet hogy csak pénzmosásra van vagy hogy a néni nyugodtan bodorgathassa a haját...

Második fodrászat: jöjjünk vissza délután. Komám, nekünk az nem jó, és tapasztalatom szerint (anyám fodrász volt) egy gyerek hajvágás 15 perc...

Harmadik: ki van írva, hogy NYITVA 8-20 óráig, de minden zárva, egy lélek sincs bent.

Negyedik: pár hét alatt a fodrászat szoláriummá (pardon! SZÉPSÉGSZALONNÁ) alakult... Mondjuk mitől szépségszalon valami, ahol csak szoli van? Nem baj, lényeg, hogy fodrászat nincs.

Itt adtuk fel... Hazamentünk, mindketten hosszú hajjal.

Csak kérdem: miért nem vágnak gyereknek hajat? Többszöri tapasztalat, hogy "gyereket nem". Hát mit csináljak vele, könyörgöm, nullás géppel nyírjam? Mégiscsak lány. Plusz utálom azt a hozzáállást, hogy a gyerek csak "hülyeizgőmozgóértetlensatöbbi" lehet.

Jelentem, enyém gyerekek normálisak, képesek megérteni, amit mondanak nekik. Fodrászt kereseeeeek!!!

(A lakótelepünkön ezen kívül még 3 fodrászat van, azokba már nem mentünk be, mert a gyerekhajvágásra szánt időnk lejárt...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése