2011. október 30., vasárnap

Geocaching 3.

"Természetesen" a kurzus befejezéséhez nem azt "kiránduljuk le", amit a T. Úr megadott, mert hideg van, E. éppen szobatisztul és rémálmom, hogy az erdő közepén fogunk állni, az összes pót és pótpót cucc összepisilve, E. meg "agyonfázik".

Ezért kerestünk egy olyan célpontot, ami városban van és bármikor megszakítható.
Tatára megyünk, egy multi meg legalább egy hagyományos ládát fogunk keresni.
Terv:
1. Cseke-rülő (GCCSEK), 6 pontos multiláda
és ezek valamelyike
2. Tatai sasbérc (GCTTSB) hagyományos láda
3. Lovas szikla (GCttls) hagyományos láda

4. Esterházy-kastély és parkja (GCTaEs) hagyományos láda
5. 600 éves vár (GCTAVA) hagyományos láda

Van látnivaló Tatán :)

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

október 31.
Célpont: Cseke-rülő (GCCSEK), 6 pontos multiláda, 7. a cukrászda ;)
Érdekessége, hogy a 3. pont koordinátáit (az igazi láda helyét) az első két pontnál megadott feltételek alapján kell kiszámolni, nem adta meg a rejtő. Ezért különösen oda kell figyelni, nehogy valami elkerülje a figyelmünket.

"Természetesen"  - hiszen azt hittem hideg lesz és overállba öltöztettem a gyerekeket - ragyog a Nap... Nem baj, sőt, viszont levetkőztetem őket :)))
A gyerekek múlt hét óta várják az indulást, már teljes díszben álldogálnak az ajtóban 9-kor!

Megérkezünk a kiindulási ponthoz, van parkoló is, szuper!



 

1. pont: egy "köves" hely az Öreg-tó partján. Nem tudom mi volt ma, a nagyobbik lányom találta meg egy kivételével az összes ládát...



A parton találtunk egy malmot (háromról tudunk a településen: Cifra malom, "Parti malom", és még egy az Angolpark felé haladva. Vajon hány van?)

Kicsit átszerelkezünk (a kicsi hátrakerül), aztán továbbindulunk. A keresés leírása nagyon korrekt, a papír szerint haladva (nagyobbikunk a navigétör), elhaladunk a Zenepavilon mellett, amely egy nagyon szép parkban van.




Sajnos nem tudok ellenállni az ősz színeinek, kb. ezer képet készítek...
 (Fent egy csörgőfa.)

Nem a megadott úton közelítjük meg az Angolparkot, hanem oldalt a Sport utcáról. (Bent már látjuk, hogy a Parknak több bejárata van.)


Az egyik főnix
 A Park gyönyörű, gondozott, tiszta... Az épületek kissé elhanyagoltak, de nem vészesen. Kicsit sajnáltam, hogy a Kiskastélyt és a Törökmecsetet nem lehet látogatni.

2. pont: Angolpark, Kiskastély. Oldalról érkeztünk, ezért nem látjuk a Pálmaházat, rögtön a Kiskastélynál találjuk magunkat.
Kisebbik lányom sikít a gyönyörűségtől, mert még működik a szökőkút :)))


A Kiskastélynál a koordináta-számításnál kis vita támad, de végül sikerül összeadnunk (egy tanító, egy matematikus és egy harmadikos csak megküzdött vele)... Felírjuk, megyünk tovább.
Elhaladunk a Szabadtéri színpad mellett, majd lentről csodáljuk meg.




Megtaláljuk a platánsort, valóban nagyon szépek, magasak.

Kiérünk a tó partjára, biztos elfáradtunk, mert keressük a Kazinczy emlékpadot :)))

 A barlangot nem nézzük meg.


A Törökmecset gyönyörű.

Sajnos az emlékpadnál valaki horgászik, ezért csak az emléktáblát fotózzuk le és menetelünk tovább.


3. pont: Közben én csendben drukkolok, hogy jók-e a koordinátáink, főleg mikor az ösvényt elhagyjuk és keresni kezdünk a susnyásban.
Az aljnövényzet jól járható, mondjuk egy kistermetű 3 éves eléggé megküzd vele :)
Megtaláljuk a ládát, nagyon jó rejtés!

4. pont: Kishíd. Elindulunk vissza a tó felé.




Megvan a híd, megszámoljuk az Y-okat.

5. pont: tájékoztató tábla. A part mentén sétálunk, a táblát nem találjuk meg. (Elvitték?) Egy nagy kupac avar viszont feltűnik a lányoknak, és jól eljátszanak benne. 

Ilyen furcsa valamit találunk, többet is. Szakvéleményt kérnek tőlem, de csak annyit tudok megállapítani, hogy valószínűleg valamilyen termés... A szára is megvan, szétszedve látszanak a rostjai és növényszaga van. Mi ez? A mérete kb. kézilabdányi, puha...
(Én arra a különleges platánra gyanakszom ami a Parkban él, de nem tudom.)



6. pont: műromok. A gyerekeknek is sikerül megfejteni a szót "műromok". Mik azok a műromok? Többes számuk? Műromokok?

Nem eredeti rom, egy XIII. századi kolostor építőköveit szállíttatták ide, és Ch. Moreau építész hozta létre az építményt az Esterházyak megrendelésére 1801-ben. 





Én is ott voltam, tényleg :)
Mindenki kellemesen elfáradt, elhatározzuk, hogy megkeressük a kiegészítő pontot, a cukrászdát.
Most másik oldalról érkezünk a szökőkúthoz, és azon az oldalbejáraton megyünk ki, ahol bejöttünk a Parkba.

7. pont: Cukrászda. N 47° 38,828' E 18° 19,786' [GCCSEK+Sütemény]
Ajánlott süti: somlói kocka. Mivel én nem szeretem az édességet, ítéletet sem mondhatok, a többiek szerint nagyon finom. Viszont borzasztó drága. Aki benéz ide, vigyen magával jó sok pénzt, mert a mi pesti árainknál több. (Somlói kocka 440.-, Nagymama csokitortája 350.-)

A kocsinál befaljuk a zsákmányt, és indulunk hazafelé.
Az egész séta kb. 4 órát vett igénybe, kellemes volt, de úgy látszik a gyerekeknek elég:

(A nagy természetesen nem ebben az életveszélyes pozícióban utazott, csak a kép kedvéért rogyott össze!)
Összességében jól töltöttük a napot, az elején volt egy kis fennakadás, mert az M1-en történt valami (nem tudjuk, nem vittünk rádiót), amitől teljesen állt a sor, az 1-es út is teli volt, a régi 1-esen viszont jól tudtunk haladni, szerencsére kicsit ismerjük a terepet.

Tatán és Tatabányán sok megnéznivaló akad, ezért még biztosan visszajövünk: a gyerekek a barlangokat akarták még megnézni, én a fent felsorolt helyeket. A Turul-tanösvény is érdekel Tatabányán, meg a Samu-barlang... Van választék, ajánlom mindenkinek :)

Geocaching 2.

Előző bejegyzés itt.

Következő hétvégén ismét útnak indultunk...
A telkünktől nem olyan nagyon messze van egy emlékmű, ahol már többször megálltunk, de eszünkbe sem jutott megnézni, hogy van-e ott geoláda. Hát volt :)))
Célpont: Az óceánrepülés története emlékmű, GCAORT.
Történet arról, hogy valaki meg akar valósítani valamit, és addig-addig szervezkedik, hogy végül sikerrel jár.
Endrész György és Magyar Sándor, világrekod idő alatt első magyarokként repülték át az Atlanti-óceánt. 25 óra alatt kb. 5700 kilométert tettek meg iránytű nélkül (elromlott), ködben...

Aznap is nagyon jó volt az idő (okt. 1.),
Korán keltünk, még nem jött fel a hegy mögül a Nap

hamar el is tudtunk indulni, a lányok nagyon lelkesek voltak. Összekészítették az ajándékokat és robogtak a kocsihoz...
Számukra ez még csak kincskeresés, ajándékcsere. De észrevétlenül beléjük lopakodnak a történetek, amiket felolvasunk-elmesélünk az egyes helyszíneken. És nem mellékesen közben jó levegőn vannak, családi program zajlik, nem tévéznek, unatkoznak.

E. igyekszik lefelé az autóhoz  
Hamar odaértünk, otthonosan kiszálltunk, a lányok rögtön helyet foglaltak...





Az emlékmű elé is felsorakoztak, hogy megmutassák, voltak ott :)



Kicsit elmentünk sétálni, mert szeretjük ezt a vidéket...




De még nem volt meg a láda... Mindenütt kerestük, de sehol sem találtuk. Már bejártuk az egész kis erdős részt, minden bokrot átkutattunk... És természetesen a legegyszerűbb helyen volt a láda!

A pihenő szemetes volt, jó lenne gyakrabban takarítani...


Egy darabig üldögéltünk, mert többen is megálltak enni-inni-pisilni, rosszindulatú megjegyzésem, hogy az emlékműre a kutya rá se nézett :((
Végül aztán egy kis holtidőben visszarejtettük a dobozt és távoztunk.

A jó időben még szedtünk szőlőt, tököt... De azért este kicsit befűtöttünk a kandallóba...

Más geoládák a környéken: elsőszámú kedvencem az Óbarki sziklák (nem véletlenül), de nem messze tőle vannak a Nagyegyházi sziklák is.
Az előbbiről gyönyörű a kilátás a medencére, az utóbbihoz kirándulva megnézhetünk régi katonai bunkereket, találhatunk óriás pöfeteget (a pontos lelőhelyét nem árulom el!), és a sziklákról belátni egész Nagyegyházát.
Mindkettő látszik az autópályáról, az Óbarok pihenő nevű lehajtótól könnyen megközelíthető. Aki nem autópályán érkezik, az az elsőt az Óbarok buszfordulónál leparkolva érheti el könnyen ( a "piros csíkon" haladva), az utóbbit Nagyegyháza központjából (a terep néhol nagyon bokros- szúrós, kisgyekekkel vigyázni kell).

2011. október 25., kedd

Téli-kabát 2.

Kedves barátnőm, Szamóca kicsit másmilyen fazont alkotott maguknak: legyezőset.
Ő az ügyes, aki varrógéppel csinálja, és rögtön kettőt, magának és a párjának is egyet-egyet. (Az ügyetlenebbek nagyobb kabátot alakítanak át, és az hordja, aki éppen gyerekezik... Legfeljebb kicsit lóg itt-ott...)

Nézzétek meg a blogját, legyezős kabát 1., legyezős kabát 2.

Még van kétféle a tarsolyomban, ha lesz érkezésem, teszek még fel.

Téli-kabát 1.

Hordozóskabát-gyűjtő vagyok...
Vagyis nem, csak kettő van, egy vékonyabb-őszi varrónős és egy vastag-téli sajátkézi. (Ja, és egy brutálmeleg kínai vattakabátból, szigorúan csak szánkózni.)

Most a vastag téli hoztam:
A mamamin a Hordozás télen (1.) topikban találtam egy jó szabásmintát hordozós kabátra. Amikor kezdett hideg lenni, vettem a turiban egy viszonylag normális kordbársony kabátot (kb. 2000 forintért), és elhatároztam hogy csinálok belőle kabátot. Én, a bénabéla... Kézzel varrva...
Kerestem anyagot a betoldáshoz, találtam is: Juli egyik kinőtt csíkos kordbársony nadrágját. Szétvágtam a szárait, kicsit keskenyítettem lefelé, és megpróbáltam egyformára szabni a két toldást.
Kimértem a kabáton, hogy kb. hol kell kivágni (egy arasznyira a gallér alatt, kb. 40 centi hosszan kétoldalt), majd a gyerekek altatása után nekiveselkedtem.


Kivágtam, kézzel betoldottam...
... és hordtam több mint két évig. Mostmár nem hordom, de prototípusnak tökéletes.
Amikor készen lett, még látszott hogy finomítani kell rajta, mert nagyon ronda volt, és kicsit befújt a szél. Ezért került rá felülre egy duplán hajtott csík a kordnadrág maradékából, lentre pedig gumit varrtam, hogy kicsit összehúzza a gyerek nyakánál-hátánál.



Belülről ilyen "cseppetsemszép", de nem baj.
Igényesebbek varrhatnak bele még bélést, nekem nem volt már arra energiám, és aztán elmaradt, mert így is tökéletesen szuperált.

Tapasztalatok:
- a gyerek egyáltalán nem fázott benne, rendes otthoni ruhában indultunk mindig útnak.
- az egész elkészült kb. egy éjjel alatt (este 9-től hajnali 2-ig, de én nagyon béna és lassú vagyok ilyen dolgokban).

További ötletek, linkek és egyebek később...

A 2. rész itt van.

2011. október 24., hétfő

Geocaching 1.

A történet jópár évvel ezelőtt kezdődött (2004). Egy baráti család vett GPS-t, és a Linuxtáborból minden délután eljártak ládát keresni. Persze, én gondoltam, hogy mekkora hülyeség ez, hiszen ha kirándulni akarnak, menjenek, de mi lehet olyan nagy élmény abban, hogy kirándulás közben kutatni kell... (Nem kell mondani, igen, néha túl gyorsan ítélek, és prekoncepcióim vannak, de edzem magam, már nagyon EMK-s vagyok ;D)
Megj.: gyerekkoromban és azóta is viszonylag sokat kirándulok, ismerem a növényeket és az állatokat, szeretem az erdőket-mezőket. Ezért nem értettem, mi szükség van ajándékokra és megtalálandó kincsekre ahhoz, hogy valaki kimenjen a természetbe.

Aztán mi is vettünk GPS-t, és mikor a nagyobbik lányunk "kirándulóképes lett" néha mi is eljártunk ládát keresni.
És persze azóta tudom, hogy egy kis kincskereséssel megspékelve könnyebben nekiindulnak az emberek, felkeresnek szép és fontos helyeket.
Számomra két legnagyobb élmény volt (:D), mindkettő Szolnok közelében. Egyik ez: szélmalom, kápolna. A kápolna borzasztóan rossz állapotban volt ekkor, ennek ellenére gyönyörű. A nagyobbik lányunk azóta is emlegeti ezt a célpontot, mint "hangyabolyos ládát".
A másik a Zagyva-parti Malomszögi multiláda, ahol egy baráti családdal jártunk. Egy egész délelőttöt eltöltöttünk itt, a gyerekeknek nagyon tetszett az akadálypálya is, a folyópart is, a játszótér is.
(És mivel én itt nőttem fel, én is nagyon élveztem.)

Mostanában is kerestünk néha, de más dolgok kerültek előtérbe.
Viszont a főiskolán végre találtam egy értelmes szabadon választott tárgyat, GPS néven, és mint kiderült valóban hasznos: ládákat kell keresni, útvonalat tervezni... Beköltöznek az iskolába a modern kor vívmányai :)

E kurzus keretében feladat volt egy kisebb és egy nagyobb túra közös teljesítése és dokumentálása, és legalább egy láda önálló megkeresése és dokumentálása. A kisebb túrán ott is voltam, "természetesen" a nagyobbikra kaptam el a családon végigvonuló lázas nyavalyát... Úgyhogy az még hiányzik, most hétvégére (okt. 29-30.) van betervezve.

A bevezető kirándulás alatt begyakoroltuk a készülékek használatát egy jó kis kincskeresés keretében a MOM Park környékén. Ez nagyon jól volt felépítve, jól is éreztem volna magam, ha a csapattársaim ismerik a túrázás és a csoportmunka szabályait. Így kicsit olyan voltam mint akinek a homlokára nőtt a szemöldöke, de mindegy, öreg róka vagyok már, ilyesmik meg se kottyannak.
A durvább része és következménye akkor jött, mikor terepre kellett menni a GPS-szel... Itt előjött a csoportszellem hiánya, ennek eredménye az lett, hogy ész nélkül elrohantunk a feljáró-ösvény mellett és feleslegesen csámborogtunk pár kilométert. (És nem, nem lusta vagyok, hanem 12-re várt volna haza kedvenc gyerekfelvigyázóm, akinek más dolga is van... Mindenesetre du. 1 helyett 3-kor értem haza, ami elég ciki tud lenni ilyenkor. Ezt tovább nem ragozom, a csoportmunka fejezetben utána lehet olvasni a didaktika könyvben, illetve a túravezetés szabályai itt.)

Végül sikerült visszafordulnunk és akkor találkoztunk az utolsó csapattal, akik a tanár segítségével jöttek felfelé. (Ennek alapján elég sok időt vesztettünk, mert mi voltunk az 1. csapat.) Nem baj, sikeresen felkapaszkodtunk a meredélyen, aztán le-fel, végül megtaláltuk a ládát.


A következőnél voltam beteg, ezt majd pótoljuk hétvégén, remélem nem jön közbe semmi, mert akkor már tutira ugrott az aláírás.

Utána nem sokkal Túrkevén jártunk, én dolgoztam a többiek havajoztak. Utána Mezőtúrra mentünk ládát keresni (GCMTUR). Sikerült beleválasztani egy multiládába, amely végigvezetett a településen, kb. 3 óra alatt jártuk be.
4 állomásból áll, az első a városalapító király szobra a Kossuth téren.


A három éves turista
A Városháza

A szobornak hátat fordítva balfelé kell elindulni, és ott kicsit tovább a sarkon van a 2. állomás, a Makkhetes vendéglő emléktáblája. Móricz Úri murijának ihletője. Mivel a GPS nálam van, természetesen eltévedünk, ezért jobbra haladunk tovább, a 2. állomást kihagyva. (Utolsónak nézzük meg, a "körút" végén.)
Végig a Kossuth utcán, majd balra be a kis utcákon. Elhaladunk egy szép templom mellett. (A képeket elhagytam útközben...)

Következő helyszín a Fazekasmúzeum, éppen zárva van.  A tábláról lenézzük a jelszót, majd továbbmegyünk az Erzsébet-ligetbe. Nem találjuk meg a jó bejáratot, ezért megtekintjük a mezőtúri temetőt is. Nagyon szép régi sírok is vannak, érdemes körbejárni.

Végül valamilyen oldalbejáraton elhagyjuk a temetőt és megtaláljuk a ligetet. Nagyon szépen gondozott, tiszta hely.

Megtaláljuk a ládát, a gyerekek rávetik magukat, ajándékot cserélnek, én adminisztrálok.
 

Férjem szerint egy háti hordozó jól jönne...




Visszaindulunk a kihagyott Makkhetes felé.

Találunk egy nyitva tartó pékséget, a félig éhenhalt felfedezőket megetetjük... A néni bent kicsit értetlen és nem árul zacskót, ezért kézben cipeljük az otthonra szánt kenyeret...
Sőt, egy "Cukrászda" táblát is látunk, megbeszéljük, hogy autóval visszajövünk megnézni, van-e habos ischler (volt).

 Nagy nehezen megtaláljuk az emléktáblát, sajnos a vadszőlőtől alig látszik. Hála szemfüles nagyobbik lányomnak, mégis meglesz. Nagyon büszke is magára :))


Visszafelé megnézzük a szélességi kört ábrázoló táblát is, ezzel is okosabbak lettünk :)

Megérdemeljük a jutalmat is: megkeressük a cukrászdát (Mezőtúr, Tibi Cukrászda), és benyomunk 1-1 habos ischlert, hihetetlen 140 forintért...
Aki nem tudná: véletlenül sem tejszínhab van benne, hanem cukros tojáshab :)
A habos ischler ennek a tájegyságnek a jellegzetessége, máshol nem találtam még :( Amikor Budapestre költöztem, meglepetten láttam, hogy a lekváros szörnyeményt is ischlernek hívják... Na, azóta nem szeretem.





Gasztronómia után szintén jellegzetes utcakép: egy csapat tyúkot terelgető kakas...


A nassolás után ivászat a közkútról (itt még működnek!!), majd indulunk hazafelé. A lányok már a város vége tábla előtt álomba zuhannak...

Következő rész...