2011. október 24., hétfő

Geocaching 1.

A történet jópár évvel ezelőtt kezdődött (2004). Egy baráti család vett GPS-t, és a Linuxtáborból minden délután eljártak ládát keresni. Persze, én gondoltam, hogy mekkora hülyeség ez, hiszen ha kirándulni akarnak, menjenek, de mi lehet olyan nagy élmény abban, hogy kirándulás közben kutatni kell... (Nem kell mondani, igen, néha túl gyorsan ítélek, és prekoncepcióim vannak, de edzem magam, már nagyon EMK-s vagyok ;D)
Megj.: gyerekkoromban és azóta is viszonylag sokat kirándulok, ismerem a növényeket és az állatokat, szeretem az erdőket-mezőket. Ezért nem értettem, mi szükség van ajándékokra és megtalálandó kincsekre ahhoz, hogy valaki kimenjen a természetbe.

Aztán mi is vettünk GPS-t, és mikor a nagyobbik lányunk "kirándulóképes lett" néha mi is eljártunk ládát keresni.
És persze azóta tudom, hogy egy kis kincskereséssel megspékelve könnyebben nekiindulnak az emberek, felkeresnek szép és fontos helyeket.
Számomra két legnagyobb élmény volt (:D), mindkettő Szolnok közelében. Egyik ez: szélmalom, kápolna. A kápolna borzasztóan rossz állapotban volt ekkor, ennek ellenére gyönyörű. A nagyobbik lányunk azóta is emlegeti ezt a célpontot, mint "hangyabolyos ládát".
A másik a Zagyva-parti Malomszögi multiláda, ahol egy baráti családdal jártunk. Egy egész délelőttöt eltöltöttünk itt, a gyerekeknek nagyon tetszett az akadálypálya is, a folyópart is, a játszótér is.
(És mivel én itt nőttem fel, én is nagyon élveztem.)

Mostanában is kerestünk néha, de más dolgok kerültek előtérbe.
Viszont a főiskolán végre találtam egy értelmes szabadon választott tárgyat, GPS néven, és mint kiderült valóban hasznos: ládákat kell keresni, útvonalat tervezni... Beköltöznek az iskolába a modern kor vívmányai :)

E kurzus keretében feladat volt egy kisebb és egy nagyobb túra közös teljesítése és dokumentálása, és legalább egy láda önálló megkeresése és dokumentálása. A kisebb túrán ott is voltam, "természetesen" a nagyobbikra kaptam el a családon végigvonuló lázas nyavalyát... Úgyhogy az még hiányzik, most hétvégére (okt. 29-30.) van betervezve.

A bevezető kirándulás alatt begyakoroltuk a készülékek használatát egy jó kis kincskeresés keretében a MOM Park környékén. Ez nagyon jól volt felépítve, jól is éreztem volna magam, ha a csapattársaim ismerik a túrázás és a csoportmunka szabályait. Így kicsit olyan voltam mint akinek a homlokára nőtt a szemöldöke, de mindegy, öreg róka vagyok már, ilyesmik meg se kottyannak.
A durvább része és következménye akkor jött, mikor terepre kellett menni a GPS-szel... Itt előjött a csoportszellem hiánya, ennek eredménye az lett, hogy ész nélkül elrohantunk a feljáró-ösvény mellett és feleslegesen csámborogtunk pár kilométert. (És nem, nem lusta vagyok, hanem 12-re várt volna haza kedvenc gyerekfelvigyázóm, akinek más dolga is van... Mindenesetre du. 1 helyett 3-kor értem haza, ami elég ciki tud lenni ilyenkor. Ezt tovább nem ragozom, a csoportmunka fejezetben utána lehet olvasni a didaktika könyvben, illetve a túravezetés szabályai itt.)

Végül sikerült visszafordulnunk és akkor találkoztunk az utolsó csapattal, akik a tanár segítségével jöttek felfelé. (Ennek alapján elég sok időt vesztettünk, mert mi voltunk az 1. csapat.) Nem baj, sikeresen felkapaszkodtunk a meredélyen, aztán le-fel, végül megtaláltuk a ládát.


A következőnél voltam beteg, ezt majd pótoljuk hétvégén, remélem nem jön közbe semmi, mert akkor már tutira ugrott az aláírás.

Utána nem sokkal Túrkevén jártunk, én dolgoztam a többiek havajoztak. Utána Mezőtúrra mentünk ládát keresni (GCMTUR). Sikerült beleválasztani egy multiládába, amely végigvezetett a településen, kb. 3 óra alatt jártuk be.
4 állomásból áll, az első a városalapító király szobra a Kossuth téren.


A három éves turista
A Városháza

A szobornak hátat fordítva balfelé kell elindulni, és ott kicsit tovább a sarkon van a 2. állomás, a Makkhetes vendéglő emléktáblája. Móricz Úri murijának ihletője. Mivel a GPS nálam van, természetesen eltévedünk, ezért jobbra haladunk tovább, a 2. állomást kihagyva. (Utolsónak nézzük meg, a "körút" végén.)
Végig a Kossuth utcán, majd balra be a kis utcákon. Elhaladunk egy szép templom mellett. (A képeket elhagytam útközben...)

Következő helyszín a Fazekasmúzeum, éppen zárva van.  A tábláról lenézzük a jelszót, majd továbbmegyünk az Erzsébet-ligetbe. Nem találjuk meg a jó bejáratot, ezért megtekintjük a mezőtúri temetőt is. Nagyon szép régi sírok is vannak, érdemes körbejárni.

Végül valamilyen oldalbejáraton elhagyjuk a temetőt és megtaláljuk a ligetet. Nagyon szépen gondozott, tiszta hely.

Megtaláljuk a ládát, a gyerekek rávetik magukat, ajándékot cserélnek, én adminisztrálok.
 

Férjem szerint egy háti hordozó jól jönne...




Visszaindulunk a kihagyott Makkhetes felé.

Találunk egy nyitva tartó pékséget, a félig éhenhalt felfedezőket megetetjük... A néni bent kicsit értetlen és nem árul zacskót, ezért kézben cipeljük az otthonra szánt kenyeret...
Sőt, egy "Cukrászda" táblát is látunk, megbeszéljük, hogy autóval visszajövünk megnézni, van-e habos ischler (volt).

 Nagy nehezen megtaláljuk az emléktáblát, sajnos a vadszőlőtől alig látszik. Hála szemfüles nagyobbik lányomnak, mégis meglesz. Nagyon büszke is magára :))


Visszafelé megnézzük a szélességi kört ábrázoló táblát is, ezzel is okosabbak lettünk :)

Megérdemeljük a jutalmat is: megkeressük a cukrászdát (Mezőtúr, Tibi Cukrászda), és benyomunk 1-1 habos ischlert, hihetetlen 140 forintért...
Aki nem tudná: véletlenül sem tejszínhab van benne, hanem cukros tojáshab :)
A habos ischler ennek a tájegyságnek a jellegzetessége, máshol nem találtam még :( Amikor Budapestre költöztem, meglepetten láttam, hogy a lekváros szörnyeményt is ischlernek hívják... Na, azóta nem szeretem.





Gasztronómia után szintén jellegzetes utcakép: egy csapat tyúkot terelgető kakas...


A nassolás után ivászat a közkútról (itt még működnek!!), majd indulunk hazafelé. A lányok már a város vége tábla előtt álomba zuhannak...

Következő rész...

1 megjegyzés: