2011. október 23., vasárnap

Három éve egy hasonlóan borús napon...

döntött úgy valaki, aki csak úgy hirtelen, 6 év után "lett", hogy most megszületne...
('89-ben egy magyar órán ültünk, amikor az iskolarádióban hallgattuk, hogy Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. Spielmann Ildi néni mesélt pár szót nekünk arról, hogy mi is ez és miért jelentős... Azóta nekem október 23-a a legnagyobb ünnep. Hogy Emma pont aznap született, fontos ajándék.)
 Egy jól viselt, diabeteses terhesség után (az élményekből táplálkozva lesz egyszer gdm és dm kismamacsoportom), 36 hét 6 napra született. Félhomályban, a körülményekhez képest nyugalomban, a szülésznő törődésének hála.

Aztán a család kedvence lett: mosolygós, (nagyon) cserfes, hihetetlenül értelmes gyerek. Látszik, hogy második: életrevaló, önálló, kibírja, ha "véletlenül" ráülnek, fellökik. Akkora hisztit csap, ha nem veszik észre vagy nem ismerik el, hogy 5 emelettel feljebb a Nagypapa is hallja...

És nagyon hasonlít rám, kibontott hajjal pont olyan... Amikor ránézek, néha látom magamat is, és már tudom, hogy nehéz, de szerethető gyerek voltam, már nem gondolom, hogy minden ami gyerekként történt velem, az én hibám. Lehet, hogy Emma azért jött, hogy teljesen, igazán anyává válhassak? Mindkét gyerekem igazi gyógyító, Juli szerintem "gyógykutya", Emma inkább "gyógydömper". De tud ő is finom lenni, mikor csak közli a liftben, hogy "szeretlek mama". Vagy mosolyogva puszilkodik és közben hihetetlen a mimikája... Az arcának minden pontját tudja mozgatni...

Tegnap azt mondta este elalvás előtt: "Mama, menjél ki nyugodtan. Akkor is szeretlek, ha nem vagy itt. Mindenképpen szeretlek."

Én minden nap terápiára járok, szeretetterápiára.

(Néha kérdezik, hogy hogy tudok ennyit segíteni. Hát így. Mindkét gyerekem ilyen - bár Juli kiskamasz is közben...)

Persze pont elromlott a csillár a nappaliban, félig sötétben ünnepeltünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése