2011. november 7., hétfő

Fény-kép tény-kép :(

Morgós gondolataim az óvodai fényképezés kapcsán...

1. az indiánok meg az ősközösségi társadalmak tagjai nem szerették ha fényképezik őket (féltek, hogy ellopják a lelküket)
2. nagyon szeretek fényképezni, gyakorlott vagyok és általában jó képeket készítek... Amelyek nem mesterkéltek, beállítottak, inkább próbálom elkapni a pillanatot...
3. nemrég az ismerőseim között nagy felzúdulást keltett egy kétévesről feltöltött kép: az illető gyereket a nagyobb rokongyerekek átmaszkírozták 15 évesre, rúzsozva, pirosítózva... Óborzalom volt... (Mindez a szülők tudta nélkül történt.)(És tudjuk, hogy a mai világban ez mennyire veszélyes lehet.)

Ezek jutottak eszembe, amikor pár hete az óvodai fényképezésre várakoztunk...
Miért jelenti sok szülőnek a "szép ruha" azt, hogy olyan szoknyát ad a lányára, amiből kivan a feneke? Hogy télvíz idején muszáj bikiniszerű felsőt ráadni? Hogy nem csinos-helyes, hanem olyan mint egy kiskorú prostituált?
Hogy a frizurája hétköznap csak vicces lenne, így tragikus (besütött, loknis)?
Miért nem látják meg a szépséget, a természetességet a saját gyerekükben?
Miért kell "feltuningolni" őket?

Enyém gyerek (a szegény hátrányos helyzetű) a szokásos copfjával-csatjával, egy hímzett farmerben, egy szép batikolt blúzban volt. Közben készen lettek a képek, és ő gyönyörű rajtuk. Olyan, mint itthon: természetes, vigyorgós. Ő.
Nem egy átpingált, kiöltöztetett, felcicomázott "képződmény".
Mert nincs rá szüksége. Így szép, így jó, ilyennek szeretjük.

(Remélem az ovianyuk ezt nem olvassák, így is utálnak, mert nem szeretem ha a gyerekemre köhögnek teli torokból...)

Már majdnem közzétettem, de lenéztem az iróasztalra és itt van előttem a megrendelőlap. Miért nem ilyen jó az én PR-om??? (Nem is kerestem semmit az elmúlt hónapban...)
Lehet rendelni a képekkel díszített pólót, bögrét, gyertyát (milyen morbid már, basszus, hogy elég a gyerek a gyertyával együtt... vagy csak nekem fura?), hógömböt, tollat, szatyrot... És még felét sem soroltam fel. Áááááááááááááááá!!!

Ehhez jön még a tömény cukormáz: a képekhez "keretet" is lehet kérni... 248(!) féle mesés-virágos-gyöngyös-bigyósból választhat a T. Szülő. Kettő "tetszett" nagyon: az egyik egy kisfiú, körbenyomatva kék harangvirágokkal (broáf), a másik egy diznis-erdei kép, középre montírozva a gyerek. De sajnos az alakok között elvész, alig venni észre...
Én vagyok a gonosz olcsójános, nem kérek se képes kacatokat, se béna keretet...
(Félreértés ne essék, pólóra mi is szoktunk nyomatni unokás képeket, a Nagypapa abban jár focizni. De hógömb?? Kétféle, mert csillámos is van ám...)

3 megjegyzés:

  1. Jajj, de szívemből szóltál!

    VálaszTörlés
  2. Jajj, már! hát a gyertyát a nagymami kapja, aki sosem gyújtaná meg, hanem beteszi a vitrinbe a nippek közé! :D
    Amúgy egyetértek, aláírásomat módosítom én is: Occsó János

    VálaszTörlés
  3. nekünk első ovis fényképezés volt és bőgtem, annyira tetszik, hogy csámpás a lába, kilóg a ferde foga mosolygásnál, kócos a haja, mert hajnalban félálomban ilyenre sikerült. Apa meg pattog, hogy béna a fényképész és a ruha sem jó, mert világosat kellett volna ráadnom. Ja és csoportkép is van egy mosolygós meg egy morcos. Na ez azért asszem túlzás. sima kartonpapírkeretes Olcsó Jánosné

    VálaszTörlés