2011. november 9., szerda

Nyomi vagyok...

Nem sűrűn szoktam álmodni, főleg nem rosszat, de ha mégis, akkor a tapasztalat szerint érdemes rá figyelni...

Ma éjjel a szuszogó gyerekeim között aludtam, az egyik még rugdosott is közben...
Furcsa álmot láttam: az egyik osztálytársanyuka furán viselkedett, aztán rájöttünk (mi kívülállók), hogy eltűnt a gyereke. Sőt, mi több: tudta is hol van, már értesítették, éppen "kiváltani" ment... Közben egyre többen és többen jöttek hogy az ő gyerekük is eltűnt és mindenki bőszen ment körbe (olyan volt mint egy akadályverseny) állomásról állomásra, mindig egy-egy új infóval tovább jutott...
Aztán kiderült, hogy az enyémek is eltűntek, és én is mentem az osztálytársanyukával... És miközben néztem, hogy mások mennyire "birkamódra" követik az utasításokat (inkább csodálkoztam hogy senki sem dühös), egyre dühösebb lettem, álmomban is éreztem, ahogy gyilkolni van kedvem.
(Aki ismeri az aláírásomat, tudja mi ebben a fura.)
És ahogy haladtunk előre, és az osztálytársanyuka "átvette" a gyerekét, sikerült elkapnom a fickót, akinél (úgy tudtuk) az összes gyerek volt. Azt mondtam neki, egy alvó teljes őszinteségével, hogy el tudom képzelni, hogy feltegyem az életemet arra, hogy megöljem...
És nem lettek meg a gyerekeim...
Viszont hónapokig kerestük a szervezetet, majd eljutottunk oda, ahol a gyerekeket fogva tartották... Több ezer gyerek volt ott...
Amikor megláttam, már nem reménykedtem, hogy az enyémek még élnek egyáltalán, csak segítettem nekik kimenekülni és kint várták őket a szüleik.... És mikor már sokan kimentek, valaki megrángatta a nadrágomat és ott volt előttem a két gyerekem, kézenfogva. Én meg csak térdreestem ordítva zokogtam...
Elmesélték, hogy egy percre se engedték el egymást, hogy a kisebbik a hatalmas energiáját nyomta a nagyobbikba, a nagy meg a testével védte a kicsit... És még azt, hogy tudták, hogy értük megyek és nem hagyom őket...


Hogy miért álmodtam ezt? Nem tudom...
Talán:
- vannak dolgok az életemben, amikre nem vagyok büszke kicsit sem, de kaptam második esélyt, és most dolgozom rajta hogy megérdemeljem.
- nemrég volt az egyik haláltábor megnyitójának évfordulója, és ennek alkalmából számokban sorolták fel a veszteségeket...
- figyelembe kell vennem, hogy a gyerekeim erősek és boldogulnak a világban nélkülem is (ez fontos, tekintve, hogy a mi családunkban korán halnak az anyák)
- ... (számtalan oka lehet még, történetek, amiket hallottam, olvastam, de itt nem írnék le, mert mások történetei)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése