2011. december 16., péntek

CGMS (Continuous Glucose Monitoring System)

Aki nem tudná: ez egy vércukormérő készülék, amely hosszabb távon (3-7 nap) napi sokszáz méréssel megbízhatóan mutatja meg a szövetek közötti glükózszintet. Két részből áll: a kanüllel összekötött adóból és a vevőoldalból (szenzor). Szakszerűbben itt.
A kulcsszó a "szövetek közötti"... Vagyis az ember a hasában (a bőrben) viseli (el)...

(ide jön majd a rémes kép a hasbanvéres kanülről, vááááááááá)

Kérem szépen, nem erről álmodtam kislánykoromban :)))
Hogy jön egy néni (na jó, inkább csaj) és hasbaszúr egy kanüllel, amit aztán egy bazinagy ragasztóval rámragaszt és nekem vigyáznom kell, hogy ne "szeleskedjek", nehogy kirántsam a cuccot...
Aztán persze csak velem fordulhat elő (a néni szerint már rengeteget szúrt és még nem volt ilyen), hogy vérezni kezd a kanül, majd később 2-3 napig folyamatosan szövetnedv szivárog belőle, ami aztán a leragasztott részen "száradozik".

Ennyit a rémisztgetésről. Valóban nem leányálom, de csak egész kicsit fáj, később már nem is fáj. Azt is meg lehet szokni hogy nem tudok azon az oldalamon feküdni, sőt hason sem.

Ami a mérleg másik serpenyőjében van (vagyis az egész hozadéka), hogy az adatokat majd feldolgozzák és nagyon meg tudnak szakérteni belőle.
Az adatokat közben is meg lehet nézni, egy 6 órás grafikont kirajzol a gép. Ez nagyszerű, mert valós időben tudom tesztelni, hogy milyen változásokat hoz létre a tej, a pizza, a bableves... (Megdöbbenésemre a pizza kb. semmilyet sem!) És hogy valóban lassabban szívódik fel a barna kenyér, mint a fehér.
Persze ezeket eddig is tudtam, de más látni, hogyan működöm. Jó látni, mert akarok még vergődni ezen a világon pár évet.

Így néz ki az adórész, már kiszedve (a baloldali vége a kanül). Jó nem? Mint egy kullancs. Nem tettem mellé semmit  a méretarányt szemléltetni, de kb. 5 centi az átmérője, és kicsit domború. Elég zavaró az öltözködés szempontjából, de meg lehet szokni.

Leginkább idegesítő része a nagytestvér-fíling: mindenhová kellett vinni magammal a szenzort, mert elvileg 3 (de panelban a vasbeton miatt 1-2) méternél nem lehet messzebb egymástól a két szerkezet. Nekem ez elég macerás volt (a telefonomat is gyakran hagyom ott ahol éppen beszéltem, aztán elvész mert az is 5 centis), a sok "mamagyerebepisiltem" meg a "nemtalálomazizémetkeresdmeg" és a saját "mindenhovarohannék" többször "megszakította" a grafikont... Eléggé megkynlódtam vele :)
Nem baj, szerencsére ma reggel elhalálozott az adó. Persze másnál csak 3-4 napig működik, nekem pár óra híján egy hétig volt szerencsém magamban tartani. Veszettül örültem, mikor az oviba menet Emma riasztott, hogy "mama, csipog a kabátod" :)

Mindenesetre a sok panaszkodás ellenére azért örülök, hogy nekem is jutott egy ebből a viszonylag drága műszerből. És nem kell félni és tiltakozni, emberek, ha nektek is ilyet akarnak a hasatokba szúrni.
És szuper, hogy van legalább egy olyan diabetológia ambulancia, ahol garantáltan minden a betegért történik és mindig minden pontos (az időn kívül), ahol nem írnak félre receptet, nem felejtik el a kéréseket, ahol helyben dolgozik a dietetikus... Évek óta járok hozzájuk, és nagyon tisztelem őket a precíz munkájukért.
Nyírő Gyula Kórház Diabetológia Ambulancia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése