2012. december 30., vasárnap

Kányádi Sándor nálam szebben mondja:




Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

    
Kányádi Sándor  
Csendes pohárköszöntő újév reggelén  (1956)

2012. december 24., hétfő

Ma mindenki boldog karácsonyt kíván

Ma boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, remélem ez kitart jövő ilyenkorig :)

Minden barátomnak, "üzletfelemnek", ismerősömnek... "nembarátomnak" kívánok én is boldog karácsonyt! És olyan új évet, amit vár: hogy szép legyen, jó, szabad, érzelmi és fizikai jóllétben teljen el.
Kívánom nektek (és magamnak is, persze!), hogy
értsétek meg egymást - értsük meg egymást;
ha megértettük egymást, egyezzünk meg a kölcsönösen legjobb megoldásban;
ha megoldottuk, akkor tegyük zsebre ezt a tapasztalatot és legközelebb is használjuk fel.
Megéri ;)

Az ebédlő dísze, a kép kicsit homályos: egy kedves angyal, egy csillag és egy horgolt szivecske

Az idei év sok újat hozott a számomra: szüléskíséréseket, kisbabákat, (sose gondoltam volna) kismama masszázst... Elkezdtem gyászolókkal (elsősorban perinatális) foglalkozni, főleg egyénileg. Dúlai munkám során látom magamon, hogy a hospice(death)-dúlaság felé terelődöm, majd meglátjuk jövőre... (A minősítéshez kész van a pakkom, már csak küldeni kéne...)
És járok egy gyerekházba is segítőnek, ahol minden kompetenciámat fel tudom használni, véletlenszerűen húzom elő egyiket vagy másikat...
Megmaradt az életemben sok régi dolog is: a hordozás tanítása, segítő beszélgetések, az EMK, a kórházi munka... Az egyesületi munkáim.

Volt olyasmi is, amitől elköszöntem, mert kifutották az idejüket, nem is sajnálom. (Tényleg.)

Adtam elő itt-ott, erről-arról, jó volt. Elismerés minden meghívás, a jól végzett munka örömét adja minden csillogó szem, minden könnycsepp, amit az előadások alatt látok rajtatok.
Megismerkedtem más szervezetek vezetőivel és önkénteseivel, ez is jó volt.

És az emberek: mindig a hétköznapi hősökkel jövök, mint Juhász Judit a biológiai normával :)))
Elkezdtem dolgozni csodálatos emberekkel:
- a gyerekházban két elképesztően sokat adó szoc.munkással...
- a gyászcsoportvezető társaim, akikkel együtt tanultam, mind-mind fantasztikusak...
- a "hármunk gyászcsoportja"-társaim meg aztán még olyanabbak...
- Születés Hete egyesületi vezetőtársaim is...
- a PIC nővérei...
De szinte mindenkiről csak szuperlatívuszokban tudnék bármit is mondani, pedig tudjátok hogy nem vagyok nagyon mézesmázos :))))

Kötöttem új ismeretségeket (itt nem nevezek meg senkit, mert akit kihagyok joggal sértődne meg)...

Kötöttem szövetségeket, egy-kettő barátsággá szilárdult közben...
El is vesztettünk olyan embereket akiket szerettünk, ezt sajnálom...

Követtem el egy-két ronda kommunikációs hibát, akiről szó van tudja, remélem kiköszörültem a csorbát...


 Volt sok minden, nem is tudom már...

Ja, elindítottam a mamami nagyklubot, havonta egyszeri alkalommal, a pénteki kerületi klub mellé... Nem volt semmi! Majdnem egy év kellett, hogy kialakuljon a rendszer.

Mi történt még... Hosszú egy év :) Ja, megvan az 5 év saját szoptatós tapasztalatom ;)))

Mi nem változott?
Továbbra is elkötelezett híve vagyok a válaszkész(kötődő) nevelésnek, az együttalvásnak, a hordozásnak, az EMK-nak...
Kedvenc egyesületem a Születés Hete, kedvenc hordozóiskolám a ClauWi...

Ért két elég nagy elismerés is ebben az évben, az egyik, hogy a felhasználók és a mamami adminja moderátornak választottak. A másik karácsonyi meglepetés volt, de még nem mondhatom el, nem publikus :)


És a köszönömök:
(A világbékés:) Ha nem lenne a családom, nem csinálhatnám ezt a munkát. A férjem, a mindig riasztható Nagypapa és Pótnagypapa, akikkel a gyerekeim biztonságban vannak, amikor én lehetetlen/váratlan időpontban elszaladok valakihez...

Az EMK-s csoportomnak köszönöm, hogy minden problémát oda tudok vinni megbeszélésre.

De köszönöm a mamami közösségnek is, akár csak a létét is: idén is sokat gyűjtöttünk, sokat tettünk egymásért és másokért, volt hol megosztani amit akartunk.

A családoknak is köszönöm, akikkel hosszabb-rövidebb időt együtt töltöttem.

A klubos mamáknak is, akik rendületlenül járnak és segítenek megszervezni mindenféle érdekes dolgot (pl. Sz7, NBH).

Azoknak, akiknek a közreműködése segített a klub működésében: az előadóknak, a segítőknek...

Szóval mindenkinek mindent... Annyiótoknak hálás vagyok, hogy nem is tudom végiggondolni. Helyette egy képet adok:


Az idei fa, rajta a kedvenc díszeimmel, amelyeket innen-onnan kaptam... Nem tudom ki tudja rólam, de kézműves angyalokat gyűjtök ;) (A fára már nem fér fel több, lassan vitrint kell csináltatni...)

Előtérben meg a lányok: JuliEmma10;4
E. direkt csukott szemmel, mert fajsúlyos egyéniség...

Emma karácsonyi szösszenete: "Mama, te olyan szép vagy, mint egy szivárványangyal"... Ehhez nem is tudok mit hozzáfűzni, néha még nekem is elakad a szavam ;)))

(Közben írtam egy bejegyzést a csigatésztára is, kicsit kajás, kicsit mitörténtma...)


2012. december 21., péntek

Egy nagyon kedves karácsonyi ajándék...



Előrebocsájtom, hogy értsetek:
1. én nem csak mondom, hogy nem érdekel hányan olvassák a blogomat. Aki idetéved és elolvassa, annak köszönöm és jólesik, de nincsenek elvárásaim...
2. nálunk a Jézuska hozza az ajándékot. DE: azt nevezzük jézuska-hozta ajándéknak, amikor aki ad az eltalálja mit szeretne szívből-igazán a másik. Akkor jézuskás. Különben "csak" ajándék. (Ennek a varázsa az, hogy egész évben figyeljük egymást, hogy tudjuk mi az ami a másikat érdekli, ami foglalkoztatja, ami fontos neki. Ez amúgy alapkövetelmény lenne egy családban, de azt hiszem nem nagyon működik manapság...)

Volt egy bejegyzésem nemrég itt a blogon, a Híres ember...
Aztán kicsivel később érkezett hozzám egy könyv, benne egy képeslappal, "Boldog karácsonyt, pynky!" üzenettel...
Annak a könyvnek egy példánya volt, amit emlegettem...
Az illető
- olvasta a blogot,
- kerített egy olyan példányt, lehet hogy a sajátját adta oda,
- több akadályt leküzdve, másoktól szívességet kérve eljuttatta hozzám a könyvet...

Tudjátok, ez életem egyik legértékesebb karácsonyi ajándéka, mert igazán jézuskás. Valószínűleg pénzbeli értéke nem sok van. De odafigyelést, megértést, törődést kaptam. Pont NEKEM szólt, pont ENGEM ajándékozott meg. ÉN voltam a lényeg...

Nagyon-nagyon köszönöm!
(Az elkövető Celestina Viki volt, kívánok neki hasonlóan jézuskás ajándékokat!)


Több tonna hópehely


Vesztemre megemlítettem az ovis csoportban a "nagyonegyszerűésgyorséscsodaszép" hópelyheket, így a lelkes óvónéni rögtön berendelt tőlem párat teremdíszítésre, amit két részletben le is szállítottam. (Catania, 3,5-ös tűvel)
(Keményítés DM-es Ms. Texi folyékony keményítővel)

De ha már az oviba, akkor a suliba is kell (legyenek az embernek "versenyző" gyerekei...) Úgyhogy egy másra fel nem használt fonalból készítettem próbát, és a vastagabb fonalból jobb tartású csillagok (OK, hópelyhek) születtek.



Volt aztán jótékonysági bazár egy barátnőnk javára, ahová szintén felajánlódott tőlem két garnitúra (2x5 hópehely)... A végére már nagyon untam a fehéret, ezért színesek lettek, és a barátnőnknek készített készletbe szívecskék is keveredtek :)


Volt még "osztálykarácsony" is a kórházban, ahol zsákbamacskát árultam (jellemző a kereskedői vénámra, hogy két pusziért lehetett "venni"), oda is színeseket vittem, sokan vettek és sikere volt ;))))
Kedvem szerint Catania, Anchor Style Magicline és Katia Bombay fonalakat választottam hozzájuk, látszik hogy nem vagyok valami márkahű...

Volt olyan hópehely is amelyik ajándékkísérőként került el tőlem, vagy ő maga volt az ajándék :)

Azt hiszem, idénre már eleget gyakoroltam, nem szeretnék többet. De szerintem jövőre megint kihasználom hogy ilyen sokféleképpen blokkolható, könnyen elkészíthető mintát találtam és megint több tonna készül majd. (Attic24 Lucytől.)




2012. november 29., csütörtök

Spirálvirágot ígértem

Már nyáron megígértem hogy teszek fel képet és leírást róla, aztán elmaradt.

Az Over 100 crochet free oldalon "Crochet rose"-ként szerepel és letölthető az angol leírás. Bevallom én már nem emlékszem hol láttam először...




Én spirálvirágnak hívom, mert az egész egy csík, és tekeredik mint egy spirál.  Nem tudom van-e magyar neve, ez csak rajtaragadt :)

A kezdés x láncszemsor, de páros legyen. Cataniából 40 szem körül lesz tenyérben elférő de masszív virág, annál kevesebb szemből készültet nem lehet jól összetekerni. Vékonyabb vagy vastagabb fonalat ehhez lehet viszonyítani.

A fordulás után soremelés (2 lsz.), és minden 2. lsz-be megy 2 erp, végig /1. sor/. Utána forduláskor soremelés és minden láncszemívre megy 32 erp-3lsz-2erp. /2. sor/ 
Ha itt abbahagyjuk, akkor képződik a girland.Lehet belőle több színt összevarrni, szerintem nagyon hangulatos. Itt még csak leterítve fotóztam, nem volt hová akasztani.


Ha a 3. sorban még minden lszívbe teszünk 11 erp-t is, akkor a végén egy jó kis kígyónk lesz, amit ha összetekerünk virággá és összevarrjuk, esetleg egy szép gombot teszünk a közepébe, akkor lesz egy spirálvirágunk.

Sokat csináltam már, a legváratlanabb emberek csaptak le rá, jó ajándékba is adni :) Van aki táskadísznek, van aki kitűzőnek használja.


2012. november 26., hétfő

Híres ember...


Csak egy icipici bejegyzés az etikáról, az orvosi titoktartásról, a becsületről...

a kép a Libri.hu oldalról való, a szerző valamikor a tanárunk volt (a könyv sajnos jelenleg nem kapható)


Annak idején (1992/93.) az első olyan évfolyamba jártam, aki a középiskolában eü. etikát tanulhatott (valami irtó unalmas egyéb tantárgyat lőttek ki vele)... Volt egy jó jegyzetünk, amit egyszer kölcsönadtam, azóta se hozták vissza (Dr. Blasszauer Béla: Orvos-egészségügyi etika).

Nekünk szerencsénk volt, mert nemcsak etika órákon, hanem 4 év alatt folyamatosan nyomták belénk nagyon hiteles és nagytudású tanárok az igét, többek között a titoktartás fontosságát... (Ezért állok értetlenül néhány kiszivárgott kórházi celeb-pletyka előtt.)
Emlékszem egy esetre, másodikban voltunk gyakorlaton az OBI (Orsz. Baleseti Intézet, ma már a Péterfyhez tartozó baleseti központ, gőzöm sincs mi a neve) egyik osztályán, ahol éppen akkor feküdt valami híres sportoló, arra már nem emlékszem ki volt... De a botrányra emlékszem, ami kitört, amikor munka után az öltözőben valaki közülünk elpletykálta, hogy a beteg milyen jó pasi és milyen a fehérneműje. Az illető lánynak majdnem letépődött a feje, a gyakorlatvezető által, aki vasággyal se volt 30 kiló... Ilyen idők voltak, kérem, rég elmúltak, ma már biztos ott állna az öltözőajtóban egy kis zsozsóval valami pletykalapos a sztoriért... (Erről eszembe jutott mikor Juli kórházban volt és azt mondtam a felügyelő tanulónővérnek, hogy a "szakma szabályai szerint", mire megkérdezte, hogy "az mi"... Csókolom, öregszem. A Péterfys kótert is lebontották - az volt régen a tanulónővérek öltözője :))))

Miért írom ezt?
Ma már csak lájtosan vagyok hierarchiák tagja, magam szabom meg a szabályokat amelyek szerint dolgozom. Kemény szabályok: olyanok, amiknek a betartását a velem dolgozóktól is elvárom. Kevesen is dolgoznak velem ;)

Volt ma egy beszélgetésem egy híres emberrel, aki velem szemben ülve nem volt "híres", csak ember. Nem érdekelte hogy milyen papírom van és olvasok-e külföldi szakirodalmat, csak beszélni akart. És engem sem érdekelt hogy kicsoda ő, csak hallgattam és beszéltem.
(Amikor elment, akkor derült ki hogy híres, pedig becsületesen bemutatkozott, csak én mozgok másfelé.)

Amikor hazafelé jöttem a trolin (zeneterápiát használva magamon), eszembe jutott a fenti eset a sportoló alsógatyájával. És fene büszke voltam magamra, hogy nem érdekel ki híres és ki az akinek kilóg a hátsója a gatyából, nekem mind egyformán fontosak.

Öntömjénező poszt vége, és azért remélem elgondolkodnivalót is adtam ;))

Ajánlom még Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai című könyvét is.






2012. november 24., szombat

Csillagok...

Jön a karácsony, lassan, de megállíthatatlanul.
Pár hete kaptam Esztertől egy papírból kivágott gyönyörű ajtódíszt, ki is akasztottam azonnal, azóta a folyosón is tudják hogy jön a karácsony :))))

Pár évvel ezelőtt (legalább 7) a rendelőben az egyik doktornénitől kaptam egy üvegdísz-készletet: négy gömb, horgolt arany ruhában. Nagyon szépek, azóta is szeretettel gondolok rá minden díszítésnél... És régebben mindig elhatároztam, hogy én is csinálok, de végül elmaradt.

Amióta horgolok, be-bevillan, hogy horgolhatnék csillagokat, de még sosem kezdtem neki. De tegnap! A kötős-horgolós csoportban feltett valaki Attic Lucytől egy crochet snowflake mintát! Lucy egyszerű, jól magyarázott/fényképezett és gyönyörű mintákat szokott közölni a blogján. Ez is szuper!

a nagyok 3 sorosak, a kicsi csak 2





Ezüst ill. ezüst és mimóza színű Cataniából készültek, kb. 10 perc alatt. Még vár rájuk az öblítés-blokkolás-keményítés, akkorra remélem pont olyan szépek lesznek mint Lucyé :)




Hogyan relaxáljak?

Ez volt a kérdés, egy anya-remélemhamarosankismama kérdezte tőlem, már majdnem két hete.
El is kezdtem sorolni az ötleteimet, majd leírtam, és aztán belefutottam abba, amibe általában: elkezdtem keresgélni és majd belefulladtam a kínálatba, mások szakiságába (értsd: én milyen gyakorlatlan tyúk vagyok típusú önsajnálat), a komolykodásba. Úgyhogy fel is adtam...
De nem hagy azóta sem nyugodni, mert választ akarok adni...
Mostanra jutottam addig, hogy ha nézőpontot váltok és nem ismeretterjesztő cikket írok "csak" magamról beszélek, azzal nem lépek senki tyúkszemére és nem jönnek a nekednincspapírod dumával (aminek erős vérnyomásemelő hatása van, vagyis egyáltalán nem relaxáló).

nekem illik ide ez a kép



Zene"terápia"
Pár évvel ezelőtt kaptam egy mp3 lejátszót. Azt hiszem, az volt abban az időben a világ legjobb ajándéka. Az aktuális problémáim vitték az energiát, mindig fáradt voltam és türelmetlen. (És kifelé kedves és mosolygós, ahogy illik...)

A kis szerkezet (ugyan már régi, kopott és béna a maiakhoz képest) azóta is mindig nálam van, és általában szól is: van rajta klasszikus muzsikától kezdve (Mozart, Bach) régi slágereken át a rockzenéig minden. Sőt, még hangoskönyv is (sok hangoskönyvet le lehet tölteni a MEK-ről).
A véletlen hozott össze kicsit több mint egy éve Simon Kata barátnőmmel, aki pszichológus és "véletlenül" éppen a zeneterápia a kedvenc kutatási területe...

Miben segít nekem a zene? Ráhangolódni a feladatokra, lejönni a feladatokról, egyik helyzetből a másikba helyezkedni, regenerálódni a segítő beszélgetések után. Falat képez a külvilág ingereinek, ha nem akarom hogy bejöjjenek, ezért segíti a koncentrálást, de ha arra van szükség, az ellazulást is.

Az anyaméh az elsődleges szocializációs közeg, a magzat nagyon korán érzékeli a külvilág zajait, bár a megfelelő szervek csak a 20. héttől alakulnak ki. "Szabad" (=nem butaság) együtt zenét hallgatni, táncolni kezdettől fogva.
(Egy  anya mesélte, hogy a baba egészen kicsi korától érezte, hogy egy bizonyos népzenére megnyugszik.)

Egy jó blogbejegyzés a zeneterápiától.

Dr. Varga Kata meglepetés konferenciáján hallottam, hogy ezt is kutatják most: intenzív osztályon fekvő betegek gyógyításában használják a módszert.

Egyelőre ennyi, mert vasárnap reggel van és anyai kötelességeimet kell ellátnom a másodlagos szocializációs közegben (család) :)))

Folytatás:
Légzés
Aromaterápia

Manipuláció
Megszokott tevékenység
Hobbi
Szépség
Szeretet
Lista

2012. november 22., csütörtök

Tökfaragás

Nem szeretem én különösebben a halloweent, nem is érdekel, de az se zavar, ha más ünnepli... Szóval kb. közömbös. De ha az ember gyereke azzal jön haza, hogy az iskolában tökfaragó verseny lesz, és kéne faragni, akkor kötélnek áll, mert a farigcsálás kitűnő elfoglaltság, még tökhús és tökmag is van belőle...

El is mentünk kedvenc zöldségesünkhöz és vettünk két (egy nagyobb és egy kisebb) faragnivalót, majd másnap elvittük magunkkal a telekre, mert ott végzünk ilyen munkákat :)

magok kinyerése későbbre

arc rajzolása

elkészült

ilyenek ők ketten kint...

mi meg így melegszünk bent :)
Jövőre is faragunk, mert minden este meggyújtottuk és nagyon hangulatos volt. (Cukorkát senki sem kapott...)


Ál SBS-ek, képekkel

Az ajándékozottak megkapták a kendőket, ezért már lehet jönni fotókkal:

Barka Takaró fonalból raszta stílusban, 7 gombóc

öblítés

blokkolva, szárad, de nem fér el...

Drops Karisma halványszürke, 6 gombóc

blokkolás előtt kb. 150 cm





a minta
Mindketten örültek neki :)


Pénteki hangulatom van...

Ma még csak csütörtök volt...
De a nagyobbik lányom itthon volt (csúnya bokaficammal nyomja az ágyat), a bevásárlást ma intéztem, megjöttek a barátnőméktől a disznóságok, és már fő a csontleves...
A lányok holnap mindketten itthon lesznek (a kicsi pénteken nem ovizik), tiszta nyár-fíling... Este meg Békés Emőkéékhez megyek, női kör lesz (ha nem vagyok pontos, az azért van mert Meső barátnőm hívott el, én nem tudok infókat :)))

És végre egy szabad hétvége, amkor otthon tespedhetek, ha akarok ;) Légyszi, ne hívjon senki vendégségbe :D :D

2012. november 16., péntek

Vajon mit?

Perinatális gyászban a dúla mit tehet?

(Múlt hétvégén egy továbbképzés közepén jött egy értesítő, hogy elő kéne venni a hospice-dúla sapkámat, mert szükség van rám. Sürgős volt, másnap este Varga Kata szülinapi konferenciája után már találkoztam is az anyával... Beszéltünk a lelki és a tesi dolgokról, a másnapi teendőkről, a gyászfolyamatról... Mindenről, ami egy estébe belefér... Később is kapcsolatban maradtunk, másnap és harmadnap is szükség volt rám. Igyekeztem jól támogatni a családot, remélem sikerült.)

Van külföldön egy death-doula nevű foglalkozás, ahol kórházi alkalmazottak gondoskodnak a haldoklókról, bármilyen korúak legyenek.

Ez a fogalom itthon nem létezik, maximum hospice önkéntes látogatja a felnőtt haldoklókat, a szülőket és babájukat viszont senki. A személyzet próbál elkülönülni, láthatatlanná válni, érthető: a saját védelmében. Ez azonban nagyon megnehezíti a gyászolók dolgát...

Akkor és ott kell a segítség: tájékoztatás a szülés körülményeiről, a születés körüli történésekről, a halál utáni teendőkről és a temetés intézéséről. Jogszabályok, ajánlások ismerete, kapaszkodók, praktikumok.
Kell olyan ember, akivel lehet beszélni a félelmekről, a rettegésről, a határtalan szomorúságról, az ürességről.
A családtagok nehezen beszélnek erről, az anya nem tudja megosztani igazán a bánatát. Akár azért mert a családja is nehezen viseli a veszteséget, akár azért mert hárítják a történteket, bagatellizálják a súlyosságát.

Személy szerint fontosnak tartanám, hogy minden család, akinek szüksége van rá (méhen belül elhalt magzat bármelyik terhességi hétben, terminális állapotú magzat/baba, fejlődési/genetikai rendellenességgel születő baba szülei) tudjon arról, hogy vannak emberek, akik a jelentlétükkel, testi-lelki támogatással, információkkal segíteni tudnak. Nem oldják meg a problémát, a gyásztól "nem mentik meg" a szülőket, de a túlélésben, továbbélésben fontos szerepük lehet.

Vannak kórházak, ahol futószalagon szülnek azok a kismamák, akiknek valami baj van a babájukkal. A szülőszobai és az osztályos személyzetnek nincs (sem érzelmi, sem fizikai) kapacitása a támogatásukra. A szaksegítség (szociális munkás, pszichológus) pedig a legritkább esetben elérhető. (A létszámleépítések alkalmával ezeket a státuszokat szüntették meg először...)

Jó lenne, ha a szakemberek (orvosok, szülésznők) felismernék, hogy azok a dúlák, akik az ilyen osztályokon dolgoznának, a segítségükre lennének, az ő terheiket (is) csökkentenék. Nem kellene elzárkózni minden közeledési kísérlet elől, nem kellene farkast kiáltani...
(Ilyenkor hallom EMK trénerünk mondatát: "azt mondd hogy mit tegyen, ne azt amit ne"...)

Mit tegyenek?
A kapott szórólapokat olvassák el és tegyék a fejükben egy hozzáférhető polcra.  ("Olyan anya jön akinek segítségre van szüksége amit nem tudok megadni? Előveszem a szórólapot, adok neki.")
Legyenek korrektek az érkező segítővel, ne címkézzék, ne legyenek prekoncepcióik. (Rémes amikor a segítőnek először azt kell néznie hogy megfelelően védve van-e a háta... Sok energiát elvesz, amire szükség lenne máshol.)

Mit tegyünk mi hogy elfogadjanak minket?
Legyünk végtelenül elfogadóak, türelmesek de mégis szilárdak. Kitartóak, és hajthatalanok ha arra van szükség. Tartsuk meg a kompetencia-határokat, ne avatkozzunk más dolgába és kerüljük a vitát a személyzettel.
Legyünk szakszerűek, segítsük a személyzetet is, ha kell.

Mit tegyünk, hogy eljussunk a családokhoz?
Vegyük fel a kapcsolatot a segítő foglalkozásúakkal (védőnők, orvosok...), az anyákkal foglalkozókkal (jógaoktató, kismama-tornász, masszőr...), legyen velük is toleránsak és ugyanakkor kitartóak... Nehéz megváltoztatni a szokásokat, áttörni a falakon. És ne felejtsük el, hogy a maguk módján ők is segíteni akarnak.

Ez az iromány nem szakcikknek készült, csak ízelítő a gondolataimból.

Segítség a gyászban:
Napfogyatkozás Egyesület - Gyászportál
Itt megtalálhatók a gyászoportok, a perinatálisak is.

Ha olyan dúlát szeretnél aki segít neked, de nem találsz, akkor keress engem és vagy én segítek vagy keresünk valaki mást.






2012. november 7., szerda

Volt egy álmom...

Sose voltam fekete, sőt "kisebbségi" (utálom ezt a kifejezést...) sem. Viszont szegény igen, és ez jött velem sokáig mint egy homlokomra ragasztott bélyeg, lélekben még mindig szegény vagyok :)))
(Ez nem keverendő össze a "boldogok a lelki szegények" státusszal.)

Aki nem volt szegény sose, az nem tudja mit jelent: nemcsak azt, hogy nem kaviárt reggelizünk vagy nem a Bahamákon nyaralunk (bár ez már snassz divatos körökben, azt hiszem), hanem szociális, kulturális és pedagógiai értelemben is korlátozottak a lehetőségeink.

Magyarul: akinek kenyérre sincs pénze, tuti nem színházjegyet fog venni, és a továbbtanulása sem olyan gördülékeny mint a jobban eleresztett gyerekeknek.
Egy személyes adalék az én "nyomoromról": amikor elkezdtem az eltére járni, nagyon sokáig mindig megtorpantam és elolvastam a táblát, és nagyon meghatódtam hogy oda járhatok :)

De ez most nem egy szociokulturális-elmélkedős poszt akart lenni, csak egy örömködős: tegnap mondtam a nagyobbikomnak, hogy "mekkora 'ciki' lenne már, ha megint BO lenne az Amerikai Egyesült Államok elnöke!" Reménykedtem benne, hogy így lesz, és igen!

Eltekintve attól, hogy jó vagy nem jó politikus-e (amit én annyira nem tudok megítélni, de gyanítom hogy inkább jó), egy bólintás az egyenlőségre, és tiltakozás a megkülönböztetés ellen. És áttételesen megtámogat engem, hogy nem én vagyok az egyetlen repülő...

Martin Luther King (1963) híres beszéde, ki ne ismerné:
"I have a dream that one day this nation will rise up and live out the true meaning of its creed: "We hold these truths to be self-evident, that all men are created equal."
Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

I have a dream today! I have a dream that one day, down in Alabama, with its vicious racists, with its governor having his lips dripping with the words of "interposition" and "nullification" -- one day right there in Alabama little black boys and black girls will be able to join hands with little white boys and white girls as sisters and brothers.
Van egy álmom a mai napon! Van egy álmom: hogy egy napon Alabama államban, ahol a kormányzó ma szünet nélkül csak a beavatkozásról és a hatálytalanításról beszél, megváltozik a helyzet, de úgy, hogy fekete kisfiúk és fekete kislányok testvérként, kézen fogva járhatnak a fehér kisfiúkkal és kislányokkal.
 
Nálunk is nehéz, rossz olvasni, hogy kedvenc fórumomon valaki inkább szétszabdalná a cuccait mint hogy a cigányok kitúrják a ruhagyűjtő konténerből. Persze, szíve joga, de ezt megengedve: neki miért nem mindegy? Érdekes gondolkodás, de remélem ő a repülő.

És a legfontosabb idézet, minden helyzetre igaz:
"Men often hate each other because they fear each other; they fear each other because they don't know each other; they don't know each other because they can not communicate; they can not communicate because they are separated."


Az emberek gyakran gyűlölik egymást, mert félnek egymástól; félnek egymástól, mert nem ismerik egymást; nem ismerik egymást, mert nem tudnak kommunikálni; nem tudnak kommunikálni, mert elválasztva élnek.

(A fordítást köszönöm a wikidézet oldalnak!)

2012. november 3., szombat

Otthon

Élveboncolásban jó vagyok, kicsit több mint két éve ezt erőszakmentesen is gyakorlom :))))

Kis vigasz többeknek, hogy én magamat is boncolom:
Éjjel elálmodtam magam egy házba, ami olyan volt mint a mostani, de nagyobb, és sparhelt is volt. És volt ott valaki, gyerekkorom egyik tekintélyszemélye, akivel elég nehezen boldogultam akkor... De ő ugyanolyan volt, én meg nem, és ettől változtak a viszonyok: én én maradtam, ő meg "harci kutya" lett attól, hogy én már nem vagyok könnyen felcsattanó kamasz... Még egy érdekes dolog volt, így visszagondolva, hogy a másik "tekintélyszemély" is jelen volt, de a konfliktusok során láthatatlan volt és maradt.
Ilyenkor gondolkodom rajta, hogy ezek az álmok magyaráznak nekem? Hogy így volt ez 20 éve is, csak akkor nem vettem észre?



A hangok körülöttem (nem, nem a Hangok), hanem az otthonom hangjai: a hegedülés, a gyurmát sütő sütő duruzsolása, a rádió ahol Kulka János beszél éppen, a gölődinleves illata - mind azt mondják, hogy jó ez így.

De a napok mind hoznak új és új tanulságokat, hogy mit kell másként csinálnom a családommal, a gyerekeimmel és a körülöttem lévő emberekkel mint ahogy én szocializálódtam...
Mindenkinek vannak hozott mintái, "amikből gazdálkodik", de ez senkinek sem mentség arra, hogy ne tegyen semmit, ha a minták nem jók. Felnőttek vagyunk, kérem...

2012. november 2., péntek

November 2.

Jeles napok... Ma Halottak napja van...
(És nálunk a családban egy születésnap, de most nem az a téma.)



Az OSZK szerint: "Mindenszentek utáni nap (nov. 2., ha az vasárnap, akkor nov. 3.) a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja."

Valószínű, hogy sokan nem is tudják ezt amikor temetőbe mennek meglátogatni szeretteik sírját, de az eredeti meghatározás nem is fontos, a szándék a lényeg...


Szalai Cili Halotti rítusok az ősi magyar hagyományban című cikke a Gyászportálon.

Ha a gyászodban (te vagy valamelyik szeretted) segítségre van szükséged, a Gyászportálon sok információ található, ajánlom szeretettel.

Ha perinatális gyászban vagy, várunk gyászcsoportjaink valamelyikébe Budapesten és vidéken is, de egyénileg is keresheted a gyászcsoportvezetőket, ha csoportba jönni valamiért nem megoldás a számodra.
(A csoportok ingyenesek, ezért nem ízléstelen a reklám...)

A mai nap az emlékezésé, de ne feledkezz meg az élőkről sem: a nyílt, őszinte kommunikáció, a szeretetteljes közeledés, az egymásra figyelés nemcsak a gyászfeldolgozás során létfontosságú, hanem alapvető szükséglet.


2012. október 28., vasárnap

Emberek

Szerencsém van, mert minden nap, újra és újra rádöbbenek (de tényleg, minden nap egy koppanás), hogy mennyi jó ember van körülöttem :)

(Persze, hogyne látnám az oviba battyogás közben okostelefonozó apukát, aki rá se bagózik a mögötte futva igyekvő, figyelmet könyörgő gyerekére, vagy a metrón direkt elémugró suhancot, aki vigyorog mikor lehuppanhat előttem, ha hulla fáradtan cipelem a tele mamakocsimat és biztos látszik rajtam hogy mindjárt elpusztulok... De tudok a suhanc képébe röhögni, hogy elég fiatal vagyok hogy álljak, sajnálom ha ő már nem bírja a strapát!)

Azok miatt, akikkel összehoz a szerencsém, mert ott vannak körülöttem, és látom hogy dolgoznak hogy jobb legyen a világ. Mindig azt hisszük, hogy nagy dolgokkal leszünk hősök, közben meg nem. Egy pillantás, egy (nekem) felesleges holmi, ami mást átmelegít, egy készséges segítségnyújtás... Ezek fontosak.

Több helyen nézem (kedvenc fórumomon, fb-on, és élőben is ahol önkéntes vagyok, meg a klubokban is), hogy vannak ilyen emberek, nem is kevesen, akiket nevezhetnénk hétköznapi hősöknek, ha nem koptatták volna már el a szókapcsolatot...

Hogy csináljunk tombolát a Hordozóhéten... Csináljunk, de mi legyen a pénzzel? (alapvetően nem pénzezünk, mert ingyenes a klub mindenkinek) Adjuk a Gyerekháznak, ahol önkéntes vagyok? Persze, jó adjuk, mondták a többiek... Veszünk rajta cerkát, hegyezőt, ami nekik kincs.
Senkinek nem jutott eszébe, hogy vegyünk rajta csokit vagy másképpen legyen a miénk. Természetes, hogy büszke vagyok a klubra, hiszen februárban lesz 4 éve hogy  kitaláltam és megvalósítottam. De ilyenkor mindig még büszkébb vagyok, hogy ilyen emberek járnak oda...

Vagy a szociális munkások, akik emberfeletti munkát végeznek a "mélyszegénységben élőkkel" való foglalkozás során... Nagyon tisztelem őket.
(Erről jut eszembe egy kérdés, amit a családom egyik tagja tett fel nekem: "van-e értelme?" A kérdést se értettem... Van-e értelme /akár csak egy/ gyereknek is segíteni? Ha eljönne egyszer velem és látná azokat a gyerekeket... Biztosan hazavinne egyet közülük. Ha egy zsemlét viszek, és annak a gyereknek az lesz az egész napi kajája, akkor megéri odavinni a zsemlét vagy nem?)

Vagy az óvónénik, akik begyógyítják a másik oviból átjött kislány lelki sebeit a törődésükkel, emberségükkel, szakértelmükkel.
Nem az én gyerekemről van szó, de elmondhatatlan, mennyire hálás vagyok azért, hogy az én gyerekem biztonságban van az óvónénikkel és a dadussal. Mehetek, járhatom a várost, és tudom hogy jó helyen van, hagyják gyereknek lenni, szeretik, elfogadják.
(EZ a szabadság, ami a röghözkötöttség ellentéte...)

Vagy a hegedűtanár(néni), aki felajánlotta, hogy hazakíséri óra után a gyerekemet, mert úgyis útba esik a házunk a metróhoz menet... Pedig nem lett volna muszáj megtennie...

Nem is az ismerősökről akartam írni, de máshogy alakult :)))
Minden nap hálás vagyok a Nagypapának és Gábornak is (aki a Pótnagypapánk már majdnem 3 éve), ők a majdnem mindenkor ugrasztható segítőim, akik biztosítják, hogy én is mehessek segíteni. (Úgyhogy, ha a te ágyad vagy a gyereked mellett állok, gondold oda azokat, akik miatt megtehetem hogy ott legyek.)

Vagy eszembe jutott Ági barátnőm, aki idéntől ifjúságsegítőként dolgozik egy iskolában (nemtudomhány év tanítói munka után), és a lelkét kiteszi a gyerekekért. Látni az arcán, ahogy sugárzik, mert szereti ezt csinálni, nem csak ott van mert nincs jobb dolga...

Miért írtam ezt a posztot? Az újabb gyűjtögető FB csoportról jutott eszembe tegnap éjjel... Mindenki ad valamit, ami neki nem kell, és lesz egy családnak áram, tüzelő, meleg ruha...

Belegondolok, és EZT szeretem.
"... a többi csak toldás."

(Weöres Sándor: "Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.")

Hiszem, hogy mindenkiben ott van a létra, csak meg kell mutatni neki, és segíteni felmászni rajta. Ezek az emberek segítenek. Köszönöm.



2012. október 17., szerda

Aggódunk érted...

Na tessék, reggel írtam a barátságról...

Régóta tudom, és tapasztaltam is többször, hogy a barátság elsősorban kötelesség: felelős vagy azért amit mondasz vagy amit NEM MONDASZ a barátodnak. Ha nem hívod fel a figyelmét, hogy mostmár elég, hogy valami nem megy, hogy ő is tudja magát kívülről látni...
(Én már voltam azon az oldalon, ahol senki sem szólt hogy nem oké, utólag nagy csalódás volt a "barátaimban".)

Mégis, vannak dolgok, amiket nem mondunk. Sőt: nem írunk a fb-ra. Mert rossz lenne nevesíteni a másikat, nem nekem: neki.

Jelen problémánk: egyik barátnőnk hagyja magát "elveszni", nem eszik, fogy és kínlódik. Nem tudjuk miért, csak az "eredményt" látjuk.  Hogy segítsünk neki, ha messze van?

Aggódunk, na.
Tessék enni, inni! Ha nincs rá pénz, szólni. Ha más baj van, segítséget kérni. Tőlünk.
Ennyi. Tudom hogy olvasod :)

Barátnak lenni...

munkás :)

Vasárnap reggel ültünk a nagy ebédlőasztalnál, mindenféléről beszélgettünk és jó volt, nyugalmas, a gyerekeink és a férjeink is elvoltak. Néztem a többieket, és arra gondoltam, hogy mennyit teszünk naponta ezért jóért, amit aztán egymástól meg a saját jóérzésünkből visszakapunk...

De találkoztam hétvégén egy régi barátommal is, akit gyakorlatilag 12 éve láttam utoljára. Jót beszélgettünk és remélem nem veszítjük el újra egymást. Most neki van nagyobb szüksége rám, régen fordítva volt... Hogy körbejár a világban a jó és a rossz, újabb bizonyíték...

Igazán felüdülés volt a hétvége, bár dolgoztunk is, sok is volt az ingerküszöbömnek a gyerekszám :)))))

Köszönjük a vendéglátást :)


2012. október 10., szerda

"Mennyi fájdalmat viszel..."

Ezt írta nekem nemrég valaki, akivel arról beszélgettem, mit is dolgozom...

Kimerítő, inkább lelkileg-szellemileg, valóban.

De amikor ilyeneket olvasok, akkor mindig repdesek, és látom a pilleszárnyat, ami egyszer majd tornádót okoz: Dr. Nádor Csaba osztályán természetes a kenguruzás (értsd: a szülők kézbe vehetik a koraszülött gyermeküket, sőt órákig a testükön maradhat, nem veszik el, nem kiabálnak velük, nem oktatják ki őket), természetes az anyatejes táplálás, emberi a légkör!

Dr. Nádor Csaba blogja: Látogatási idő?    Koraszülött táplálás


Hálás vagyok Nádor Csabának, az orvosoknak, a nővéreknek... Schill Beának, akitől nagyon sokat tanultam, és akihez az elkeseredett pillanatokban bármikor lehet fordulni buksisimiért...
Hálás vagyok azért, ahogy dolgoznak, és azért is mert reményt adnak nekünk, hogy érdemes dolgoznunk...



2012. október 8., hétfő

Mai szerzemények

4 éves egyik kedvenc fonalboltom. Óriási a választék, igen szolidak az árak...
(A szülinap tiszteletére mindenre 8% kedvezményt adnak!)

Egyik barátnőmmel összebeszéltünk és elmentünk. Jól is jöttem, mert ez a bolt két kisgyerekkel kész rémálom ;)))

A jobboldali két kék gombolyagból barátnőmnek lesz egy möbiusz, a tőlük balra lévő Bombay az enyém lesz a már itthon lévő narancssárgás kiegészítésére



Egy hétköznapi hősnek lesz ebből sál

A bal oldali tavasz turkálmány, találtam hozzá narancsos testvért

A barna a szürkével "turkálódott", a narancsot azért vettem hogy kicsit feldobja

Vettem még szemjelölőt is meg a gyöngyfűzéshez gumit...Abban megegyeztünk Ingával, hogy személyesen elmenni nem biztos hogy érdemes a boltba...



2012. október 1., hétfő

Újabb csalódás...

Amikor az embert tanítónak képzik (és nincs még gyereke), azt hiszi, minden heppiszuper, és rémkreatívan mindent meg tud oldani. Ha van gyereke vagy látott már közelről gyereket, akkor tudja, hogy ez nem olyan egyszerű.

Nekem már volt gyerekem, mikor oda jártam... A tanáraimnak sikerült átadniuk valami hitet az egészben: hogy ez jó, működik, lehet a gyereket partnernek nézni, lehet kreatívnak lenni, kitalálni ezt-azt, lehet játékosan tanítani... MO-TI-VÁL-NI! Ha álmomból felébresztenek is ez az első ami beugrik...

Nem az, hogy
- ordibálok a gyerekkel mert ...(?),
- táblához állítom mert ...(?),
- kikérem magamnak, hogy e-mailben, roppant udvariasan és körültekintően megkérdezze a leckét.

És igen, ez utóbbi fáj legjobban. Miért? Azért, mert miért ne írhatna BÁRKI (emberfia) kedves, udvarias, SEGÍTSÉGKÉRŐ levelet egy másik EMBERNEK?

És bocs, az én gyerekem egy EMBER. A kedves tanárnő szemében talán nem. Ezt sajnálom.

(És igen, valóban én is felhívhattam volna, hogy "elnézéstbocsánathogyéleklegyenszíves", de nem tettem. Azt szerettem volna, hogy a gyerekem maga oldja meg a problémát, amibe belekeveredett. Hogy megmutassam neki: így megy ez egy normális világban, ha elrontunk valamit, megpróbáljuk önállóan jóvátenni. De úgy látszik, nem így megy, ki lehet kérni magunknak... "Nekem ne írogass." Nem fogunk, kedves. Köszönjük, levontuk a tanulságot. Sajnos a gyerek, mivel gyerek, nem azt amit én.)

Az a tapasztalatom, hogy a világban a jó is, a rossz is körbeér egyszer. Kívánom ezt. (Sose szoktam ezt kívánni, de az én hitem szerinte az egyik legnagyobb bűn egy gyerekben megölni a gyereket...)

Tegnap tévéztem

(Néha megkérdezik, minek ez a blog... Dúlablog vagy minek egyáltalán? Csak. Aki akarja olvassa, aki nem az nem, én írok ezt-azt és ennyi. Az már bebizonyosodott, hogy aki le akar csekkolni, az is fel tudja használni...)

Bevallom, szeretem azokat az órákat, amikor mindenki békén hagy és bármit csinálhatok. Ilyen volt a vasárnap délután: horgoltam, horgoltam és tévéztem, tévéztem.

A horgolás majd másik poszt lesz (mert még nem fényképeztem), a tévézés volt ütős: két film a HBO-n, teljesen más, de (számomra) a tanulság ugyanaz - mindig van választásod, melyik oldalra állsz.
Kitartasz-e az elveid mellett, az alapértékek mellett vagy hagyod hogy kilúgozzák az agyadból az emberséget, az igazságérzetet, a tisztességet...

Az egyik film, és a másik.

2012. szeptember 19., szerda

Horgolás valahány - japán virág

Kedves barátnőmtől kunyeráltam el egy szerinte elrontott japán virág rajzot (szerintem csak kicsit hiányos volt, de jól olvasható), ami egyszercsak előkerült a minták közül, amikor befejeztem a nagy kendőt...



Ilyenek lettek, amikor elkészültek. A kép nem színhelyes, a baloldali rózsaszín-korall-piros-bordó, a felső piros-acélkék-korall-narancs(!), a jobboldali napsárga-narancs-türkiz-acélkék.

"Természetesen" nem bírtam magam tartani a rajzhoz, túl soknak találtam a finomkodást és kihagytam hamispálcákat, amik útban voltak :)))

Ahogy én csináltam:

1. Kezdőkör 6 lsz-ből.
2. 4 lsz sormagasítás, innen 1 erp, 1 lsz ismétlődik, 11 db (12 szirom-alap készül), hp-val összekapcsoljuk, színváltás
3. 4 lsz sormagasítás, innentől 1 erp, 2 lsz ismétlődik, az erp mindig az előző sor erp-jéhez kapcsolódik, hp-val összekapcsoljuk, színváltás
4. 3 lsz sormagasítás, 3 erp, ezután minden lsz-ívbe 4 erp, a végén összekapcsoljuk, színváltás
5. minden sziromra lsz-ívek készülnek: hp, 5 lsz, hp (összesen 12 kis ív)
6. a lsz-ívekbe: hp, 2 lsz, 7 erp kerül, a végén zárjuk a kört és elkészült :)

A fenti kép elkészülte óta már kísérleteztem más színekkel, ütős kék-piros kombináció, őszi-színes kísérletek, almazöld-lila... Minden összeállításban nagyon szép, ennek egyik oka valószínűleg a fonal is: Cataniából készülnek...


2012. augusztus 31., péntek

Fonalfestés - az eredmény

A fonal megszáradt másnap reggelre, de egyéb okok miatt csak ma du. volt időm feltekerni.
Ilyen lett:

Gratulálunk Önnek a 100. bejegyzéséhez, ide sajnos nem tölthet képet, mert a bloggernek nincs kedve...

Kicsit felbosszantottam most magam, miután fél órája próbálom feltölteni a képeket...


Most végre sikerült (szept. 9.), íme: 





őt nem festettük, a blokkolómatracon üldögélve jött a házba, itt éppen a kipaterolása zajlik

Kész a kendő...

Elkészült egy álSBS kendő, a második a sorban... Képeket ide még nem teszek fel, hátha az is olvas akinek szánom ajándékba... De a mmm-ra és a FB-ra teszek ;)
A mérete: blokkolás után 180 cm a hosszú oldala, és a befogók 120 centisek. Alig várom hogy megszáradjon...

2012. augusztus 25., szombat

1 nehéz nap éjszakája...

A címet loptam, bocsi :)
Tegnapi lista: elreszeltem az ujjam - nagyon vérzett és fáj(t), (ezért) egész nap beáztatva tocsogott a ruha, amitől hát - nem lett jószagú... Lemaradtam a fagyiskocsiról, mert úgy döntött hogy előbb fordul meg mint ahogy mi lakunk... (A lányoknak ígértem róla mindenfélét, azért kár...) Az üldözőbe vett fagyiskocsi eltűnt szem elől :))))
És amikor le akartam feküdni, szóltak hogy jelzett egy kisbaba... (Ez persze jó, de van mikor döbb... Döbb, szívösszeszorul hogy akkor most mi van...) De minden rendben és még úgy döntött vár. De azért ott maradtunk figyelni és őrizni... A hosszan nehéz napnak 10 körül lett vége, amikor berogytam a kocsiba... és rájöttem hogy mára két elintéznivalóm van... De elintéződött, hazajöttünk, aludtam, díszebédeltünk (11. házassági évfordulónk van ma), hazajöttünk, aludtam, kiolvastam a Hajnal Badánybant, horgoltam...
És nem tudok aludni, de muszáj lenne...
Jól vagyok ;)

2012. augusztus 22., szerda

Munkás szerda - fonalfestés

Aki festett már fonalat, tudja milyen jó játék! Csak megtippelni lehet, mi lesz az eredmény, vagyis igazi meglepetés.

Mi már kétszer festettünk fonalat, minkétszer pamutot és mindkétszer tepsiben.

A múlt héten viszont az egyik FB csoportban valaki feltett egy képet befőttesüvegben bodzabogyóval festőtő pamutfonalról.

Mivel a nyáron sikerült beszereznem egy pár gombolyag gyapjút, gondoltam kipróbálom. Ahogy Krilla barátnőm mondaná, bírja az optimizmusomat, mert se ötliteres üvegem, se bogyóm nem volt... Ecetet találtam a polc alján hátul mikor hagymalekvárt csináltam, só is volt itthon.

Tegnap a lányokkal, egy kosárral meg a két (múlt héten épített) tutajjal lementünk a patakhoz, ők úsztatni, én bodzát szedni.
Na, odaúton láttunk kökényt, galagonyát, csipkebogyót, de bodzát alig. (Voltak öreg bokrok széttördelve, kilapítva, nem tudom milyen "állatok" jártak arra...)

Végül úsztattunk tutajt, áztattunk szandált, Emma nyakig sáros lett (és bőgött, mert utál koszos lenni), de bodzánk nem volt... Mint már annyiszor, most is kihúztak a csávából: elmentünk egy kanyarra az éppen hazatérő férjemmel és a szomszéd erdőben találtunk bogyókat.

"Természetesen" a délelőtti taposómalom (mosás, ebédfőzés, rendrakás) miatt teljesen elfelejtettem a teraszon gunnyadó bogyókat. De este hopp, észrevettem, és nekiálltunk Emmával.
Nem volt ugye üvegem... Levágtam egy ötliteres vizespalack tetejét, abba tettünk alulra bodzabogyókat, kézzel összetörtem, rá az egyik motring fonalat.



Erre is bogyók kerültek, majd láttam, hogy a második motringra már neem lesz elég... Éljen az optimizmus...
Lementünk a kertbe, szedtünk aranyvesszőfüvet (hátha sárgára fest), majd a második motringot a bogyók tetejére tettük és befedtük a sárga virágokkal.


A sárga virágon sárga karolópók lakik

Majdnem kész
Két kancsó (kb. 2 liter) folyadék ment rá: víz, benne oldott só, ecet, citromsav (ez utóbbit nem tudom miért tettem bele, úgy emlékeztem hogy kell bele, de aztán nem...)

Emma lelkes

A végeredmény, kitámasztva, nehogy a mókus fellökje
Így marad kb. egy hétig, aztán meglátjuk az eredményt...


Munkás szerda - similabda

A lányaim ma egész nap kint voltak, szorgoskodtak...

Kukoricát  csuhéjtalanítottak (csuhétlanítottak vagy fosztottak?) és bajuszosat játszottak (aki nem játszott soha ilyet: 1-1marék bajuszt "fognak" a felső ajkukkal az orruk alá), aztán similabdát készítettek a csuhéból. Én csak néztem ahogy hordták ki a raffiát, a gyöngyfűzős gumit...

Juli volt a kézműves

Emmié lett az első labda
Egész délután gyakoroltak vele, és este mindenféle kunsztot mutattak be nekünk. Simi-fu lett az új harcművészeti ág neve :)))


Aranyvesszőfű

Egyik barátnőm megfogalmazása szerint én vagyok az, aki nemcsak zacskóból ismeri a növényeket. (Köszi :))

Hát, valóban, ismerek párat, mert beleszülettem, belenőttem és felnőttként is tanulom.

Ildi blogján olvastam már, hogy ő szedett szárítani az aranyvesszőfűből, de nekem nem volt érkezésem csak tegnap reggel.  (A növényeket általában reggel kell gyűjteni.)
Szedtem egy nagy csokorral, (víz nélkül) vázába tettem száradni.

Látszik, hogy reggel volt még: rend van a teraszon :)))) (Háttérben a horgoláshoz előkészített nyugszék, amin azóta sem horgoltam...)

Száradt a fű, de ma nagy szél kerekedett és fellökte a vázát (szerencsére nem tört el), ezért felakasztottam egy jó helyre a csokrot. Szerintem szép!

Az aranyvesszőfű (Solidago gigantea) kinyílt virágos hajtásait gyűjtjük, szárítjuk. Sok mindenre javasolják, vese- és hólyagproblémákra, menstruációs zavarokra, és általános méregtelenítőszer is.

Gyuri bácsi írt róla egy jó összefoglalót, és az adagolás is ott olvasható.

Hogy nálunk mi történik vele? Ami általában szokott: megszárítom, bezacskózom és ha kell isszuk, esetleg viszem másoknak ajándékba.

Amit nem írnak róla, de én szoktam használni: én ülőfürdő-mániás vagyok, minden bajt, náthát stb. megpróbálok kád vízben elkevert megfelelő gyógynövény teájával kezelni, vagyis pl. megfázásnál a fürdővízbe is kapnak hársteát. Lehet hogy ez butaság és egyáltalán nem működik, de ez van...

Kedves barátaim, ha kell nektek ilyen egy zacskóval, szóljatok, mert most nyílik, tudok szedni!

Hosszú hétvége, VSZT

A bejegyzés eleje a Csigatészán található, mert elsőre nem sikerült eltalálnom, hol hasadjon...

A lényeg a vendégség, az öröm, hogy találkozhatok újra a családokkal, akiknek az életébe hónapokig beleláttam, és akiknek a családdá válásánál -bővülésénél jelen lehettem.
Bevallom, megszerettem őket és hiányoznak :))) De mind jól vannak, boldogulnak és ezt nagyon jó látni.

Egy pár kép, csak ízelítőnek:

Fiúk a teraszon... képzeljétek, már forognak!

Juli boldog volt, hogy olvashatott, észre se vette, hogy dolgozott

Ikrek beszélgetnek... mi nem értjük az ő kommunikációjukat, de ők láthatóan értik egymást

Emma és Lili, az új barátok

Zsuzsi ritka ülős pillanatát meg kellett örökíteni

Olívia hercegnő
Olívia Andrást őrzi

Itt meg Eszternek hatalmasakat kacag, mellettük Hani vagy Pinky (Emma szerint Zsanikutya :))))

Eszterék kutyái is jöttek, Hani (a mama), Pinky (a lánya) és Manó (a kicsi), családom nagy örömére:




Mindketten szépek :)
(Juli szerint ezentúl csak kutyás barátokat hívjunk :)))

Aztán lassan bezárt a bazár, hazamentek a legények, aztán a csajok is...

Még egy bébiszitter, el is altatta...
Köszönjük hogy eljöttetek, gyertek máskor is ;)