2012. január 29., vasárnap

ICAN Magyarország

Mijazazájken? Mitájkensz?  Vicces kérdések, ha azt mondom, ICAN találkozón voltam...

Az ICAN Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat, és már Magyarországon is dolgozik.
Mit figyel?
"A csoportok rendszeresen (pl. havonta) szoktak találkozni, e találkozókon pedig változatos közösségi munkát végeznek, illetve közösségi szolgáltatásokat nyújtanak, a szervezet három céljának valamelyike kapcsán: megelőzés, felépülés, érdekvédelem." (Idézet a Kismamakönyvtár cikkéből)
 
Pár cikk erről:
Találkozó az Életkörben
Cikk a Kismamakönyvtárban

Olyan ember hozta el itthonra az ICAN-t, akit régóta ismerek és szeretek, tisztelem a szakmai munkáját és emberi értékeit. Egyetértek az ICAN elveivel, a céljaival is. Ezért nem volt kérdés, hogy én is beállok közéjük :)

Bővebb információ, jelentkezés a csoportba: ICANHungary@gmail.comEz az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet. email címen, vagy a +36 20 346 5721 telefonszámon! 

A mostani találkozón a Szülésélmény feldolgozásról beszélgettünk mindenféle szemszögből (anyák, dúlák, szoptatás, pszichológus, táncterápia, sámángyógyítás stb.) Nagyon jól éreztem magam. Nemcsak azért, mert több embert régóta szeretek (ezt gyakran írom? akkor jó dolgom van...) azok közül, akikkel találkoztam, olyanok is voltak, akiket eddig távolról tiszteltem csak...

Jó volt a témára kicsit messzebbről, objektíven lenézni mások szemüvegén keresztül. Sok gondolat átfutott az agyamon közben, többet meg is osztottam a többiekkel...
Egyik, ami szerintem nagyon fontos:
Nem értem, miért gondoljuk(ják), hogy a szülésélmény negatív vagy pozitív traumáját nem kell feldolgozni? Mindennel mehetünk pszichológushoz, mindent kibeszélhetünk. Pont ezt miért ne?
(Az itthoni szemlélet sok helyen, főleg vidéken még mindig az, hogy aki pszichohoz jár az bolond. Szerencsére több pszichológus barátnőm is van, észrevétlenül kezelnek :))))
Másik gondolat:
Azért írom a szülést traumának, mert nem jut eszembe jobb szó: akkora változás egy család életében, hogy előre elképzelhetetlen, felfoghatatlan, megtervezhetetlen. Szerencséje van annak, akinek sikerül a gyerektelen létből zökkenőmentesen váltani... A tapasztalatlanság, az elszigeteltség, a "komolytalan" hivatásos segítők kötelező látogatásai mind nagyon megterhelik az anyákat (és a családokat). A kezdeti nehézségek átvészelésében sokat segít egy anyacsoport (baba-mama klub, szoptatós csoport stb.), ahol nyíltan, címkézés nélkül lehet beszélgetni a problémákról, tapasztaltabb anyákkal, vagy hasomló helyzetben lévő társakkal.

Kedves barátnőm, Meső (Kobza Zsuzsanna Meső, dúla) a lélekrészvesztésről beszélt. Ez egy olyan állapot, amikor erős stressz hatására az lelkünkből "letörik egy darab". Ottmarad valahol, de aztán hiányzik.
Kerestem szólásokat ezzel kapcsolatban, és találtam is, de most hirtelen mindenki hazajött, ezért mind kiröppent a fejemből :( Később, ha eszembe jut, beírom.

Mi Kén-e, ha volna?

A január nagyon sűrű volt, annyi postolnivaló lett volna, hogy aztán semmi se lett belőle (amikor volna miről, akkor épp hogy a mikorban van hiány...)

Jártam a Kén utcai Dzsumbujban (meg az Illatos útiban is)...
Hát, egy élmény volt.
Először találkoztam három nagyon elhivatott szakemberrel (egyiküket régóta ismerem és szeretem), akik a mélyszegénységben élő családok segítésével foglalkoznak. A Ferencvárosi Biztos Kezdet Gyerekházban a kisgyermekes családok találnak olyan programokat (mondókázás, éneklés, együttjátszás, kézműves foglalkozások), amelyekhez különben nem tudnának hozzájutni.

Hogy miért mentem én oda?
Áhhá! Mindennek a magyarázata ott van valahol...
Volt nekem egy barátnőm régen, aki még nálam is sokkal szegényebb volt, akkor nem értettem miért. Mostmár tudom, hogy ő a cigánytelepről járt iskolába... Először félve nézték, hogy miért pont vele barátkozom, de aztán elmúlt, és anyám inkább büszke volt, mikor neki adtam a fél kajámat minden nap. (Ezt csak azért írom le, mert konkrétan emlékszem rá, hogy ezen csodálkozott az ofő, és anyám a szülői után nagy büszkén jött haza. Nem értettem akkor sem, most sem, hogy mi a fura abban, ha valakinek adunk, akinek nincs...)

Most, dúlaként szeretnék összefogni a gyerekházas lányokkal, és olyan programokat csinálni a mélyszegénységben élő asszonyoknak, amivel felvértezettebben, bátrabban, önazonosabban tudják végigélni a várandósságot, a szülést, és belekezdeni a gyereknevelés végtelen dolgaiba.
Örülök, hogy rájuk találtam! Külön örülök annak, hogy akiknek beszéltem erről a tervemről, mind lelkesek voltak. Köszönöm barátaim-üzletfeleim :)) (Ez visszaigazolás arról, hogy jó emberek vannak körülöttem.)

A megbeszélés után vittek el a szociológiai kirándulásra, ami egyben időutazás is volt... A szegénytelep már bontásra van ítélve, határideje van, de még láttunk lakókat az Illatos útiban, a Kén utcának még nincs időpontja.
A szociális munkás lányok névről ismerik ott az embereket, velük-értük dolgoznak. Felkavaró volt: ki ki mellett lakik, hány gyereke van, mit dolgozik. (Persze nem beszélték ki őket, amiket mondtak, nekem kínai volt.) De látszott, hogy ők nem "kirakat-segítők"!
Érdekes volt látni, hogy a Kén utcai házak szépek lehetnének... Igazi tornácos, vastagfalú házak, köztük megfelelő tér a gyerekeknek... Alakulhatott volna másképp? (Ez nem álromantikus kérdés, tényleg.)

Forrás: hg.hu


Kicsit a Kén utcáról:
A MANCS cikke 

Szegényházak, hajléktalanszállók, munkáslakások: szegénypolitika a Monarchiában

Columbo autója (novellák)


Hazafelé "ködben" mentem, amikor érzed, hogy az élet zajlik körülötted, de te magad valahogy le vagy lassulva. Láttam a ködön át a többieket, akik nem a Dzsumbujból mennek hazafelé... Siettek, futottak valahová. Én meg - ritkán vagyok így - csak voltam. Magamban a tömeg közepén, és két dolog zakatolt a fejemben: egyrészt jó helyen vagyok ott ahol most vagyok,  minden értelemben, másrészt: rátaláltam egy útra, amin ha elindulok, hasznos lehet a sok tapasztalat, amit eddig összegyűjtögettem.

2012. január 14., szombat

Ciliről eszembe jutott...

Meg nemcsak Ciliről, hanem reggel egy kedves családnál voltam és velük nézegettem a blogot... Karácsony előtt írtam utoljára, micsoda mulasztások vannak itt, kérem!

Töntént példájul, hogy benéztem valami kérdéssel a mamami Horgolós topikba, aztán ott ragadtam, és fertőzőek a lányok...
Azóta készült ez-az, született egy olyan januári fonalrendelés, hogy a végén kikerekedett a szemem, alukdtam belőle, majd még többet alkudtam belőle (magammal), és a végén így is horror összeg lett.
De akcijó van Barkáéknál, na.

Szóval, Cilikém, történnek itt dolgok :) Julinak egy csipkekesztyű, aztán magamnak is, mert egy SBS kendő valami fényes-csúszós szép fonalból magamnak (húdelassanhalad kategória)... Virágok, szivecskék...
Csak hogy mennyi szivecskét horgoltam decemberben, a férjem rezignált megjegyzése: "Nem lehetne már valami mást?"

Képek majd jönnek :)

Címkék

Kicsit módosítottam a beállításokon, mert ma hallottam egy "reklamációt", amiből rájöttem, hogy hiába írom be a címkéket, ha nem állítom be hogy megjelenjenek... Nem baj, már megy :)

És teszek be keresőt is, hátha ezzel is könnyebben kezelhető lesz a felület :)