2012. január 29., vasárnap

ICAN Magyarország

Mijazazájken? Mitájkensz?  Vicces kérdések, ha azt mondom, ICAN találkozón voltam...

Az ICAN Nemzetközi Császármetszés Figyelő Hálózat, és már Magyarországon is dolgozik.
Mit figyel?
"A csoportok rendszeresen (pl. havonta) szoktak találkozni, e találkozókon pedig változatos közösségi munkát végeznek, illetve közösségi szolgáltatásokat nyújtanak, a szervezet három céljának valamelyike kapcsán: megelőzés, felépülés, érdekvédelem." (Idézet a Kismamakönyvtár cikkéből)
 
Pár cikk erről:
Találkozó az Életkörben
Cikk a Kismamakönyvtárban

Olyan ember hozta el itthonra az ICAN-t, akit régóta ismerek és szeretek, tisztelem a szakmai munkáját és emberi értékeit. Egyetértek az ICAN elveivel, a céljaival is. Ezért nem volt kérdés, hogy én is beállok közéjük :)

Bővebb információ, jelentkezés a csoportba: ICANHungary@gmail.comEz az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet. email címen, vagy a +36 20 346 5721 telefonszámon! 

A mostani találkozón a Szülésélmény feldolgozásról beszélgettünk mindenféle szemszögből (anyák, dúlák, szoptatás, pszichológus, táncterápia, sámángyógyítás stb.) Nagyon jól éreztem magam. Nemcsak azért, mert több embert régóta szeretek (ezt gyakran írom? akkor jó dolgom van...) azok közül, akikkel találkoztam, olyanok is voltak, akiket eddig távolról tiszteltem csak...

Jó volt a témára kicsit messzebbről, objektíven lenézni mások szemüvegén keresztül. Sok gondolat átfutott az agyamon közben, többet meg is osztottam a többiekkel...
Egyik, ami szerintem nagyon fontos:
Nem értem, miért gondoljuk(ják), hogy a szülésélmény negatív vagy pozitív traumáját nem kell feldolgozni? Mindennel mehetünk pszichológushoz, mindent kibeszélhetünk. Pont ezt miért ne?
(Az itthoni szemlélet sok helyen, főleg vidéken még mindig az, hogy aki pszichohoz jár az bolond. Szerencsére több pszichológus barátnőm is van, észrevétlenül kezelnek :))))
Másik gondolat:
Azért írom a szülést traumának, mert nem jut eszembe jobb szó: akkora változás egy család életében, hogy előre elképzelhetetlen, felfoghatatlan, megtervezhetetlen. Szerencséje van annak, akinek sikerül a gyerektelen létből zökkenőmentesen váltani... A tapasztalatlanság, az elszigeteltség, a "komolytalan" hivatásos segítők kötelező látogatásai mind nagyon megterhelik az anyákat (és a családokat). A kezdeti nehézségek átvészelésében sokat segít egy anyacsoport (baba-mama klub, szoptatós csoport stb.), ahol nyíltan, címkézés nélkül lehet beszélgetni a problémákról, tapasztaltabb anyákkal, vagy hasomló helyzetben lévő társakkal.

Kedves barátnőm, Meső (Kobza Zsuzsanna Meső, dúla) a lélekrészvesztésről beszélt. Ez egy olyan állapot, amikor erős stressz hatására az lelkünkből "letörik egy darab". Ottmarad valahol, de aztán hiányzik.
Kerestem szólásokat ezzel kapcsolatban, és találtam is, de most hirtelen mindenki hazajött, ezért mind kiröppent a fejemből :( Később, ha eszembe jut, beírom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése