2012. január 29., vasárnap

Mi Kén-e, ha volna?

A január nagyon sűrű volt, annyi postolnivaló lett volna, hogy aztán semmi se lett belőle (amikor volna miről, akkor épp hogy a mikorban van hiány...)

Jártam a Kén utcai Dzsumbujban (meg az Illatos útiban is)...
Hát, egy élmény volt.
Először találkoztam három nagyon elhivatott szakemberrel (egyiküket régóta ismerem és szeretem), akik a mélyszegénységben élő családok segítésével foglalkoznak. A Ferencvárosi Biztos Kezdet Gyerekházban a kisgyermekes családok találnak olyan programokat (mondókázás, éneklés, együttjátszás, kézműves foglalkozások), amelyekhez különben nem tudnának hozzájutni.

Hogy miért mentem én oda?
Áhhá! Mindennek a magyarázata ott van valahol...
Volt nekem egy barátnőm régen, aki még nálam is sokkal szegényebb volt, akkor nem értettem miért. Mostmár tudom, hogy ő a cigánytelepről járt iskolába... Először félve nézték, hogy miért pont vele barátkozom, de aztán elmúlt, és anyám inkább büszke volt, mikor neki adtam a fél kajámat minden nap. (Ezt csak azért írom le, mert konkrétan emlékszem rá, hogy ezen csodálkozott az ofő, és anyám a szülői után nagy büszkén jött haza. Nem értettem akkor sem, most sem, hogy mi a fura abban, ha valakinek adunk, akinek nincs...)

Most, dúlaként szeretnék összefogni a gyerekházas lányokkal, és olyan programokat csinálni a mélyszegénységben élő asszonyoknak, amivel felvértezettebben, bátrabban, önazonosabban tudják végigélni a várandósságot, a szülést, és belekezdeni a gyereknevelés végtelen dolgaiba.
Örülök, hogy rájuk találtam! Külön örülök annak, hogy akiknek beszéltem erről a tervemről, mind lelkesek voltak. Köszönöm barátaim-üzletfeleim :)) (Ez visszaigazolás arról, hogy jó emberek vannak körülöttem.)

A megbeszélés után vittek el a szociológiai kirándulásra, ami egyben időutazás is volt... A szegénytelep már bontásra van ítélve, határideje van, de még láttunk lakókat az Illatos útiban, a Kén utcának még nincs időpontja.
A szociális munkás lányok névről ismerik ott az embereket, velük-értük dolgoznak. Felkavaró volt: ki ki mellett lakik, hány gyereke van, mit dolgozik. (Persze nem beszélték ki őket, amiket mondtak, nekem kínai volt.) De látszott, hogy ők nem "kirakat-segítők"!
Érdekes volt látni, hogy a Kén utcai házak szépek lehetnének... Igazi tornácos, vastagfalú házak, köztük megfelelő tér a gyerekeknek... Alakulhatott volna másképp? (Ez nem álromantikus kérdés, tényleg.)

Forrás: hg.hu


Kicsit a Kén utcáról:
A MANCS cikke 

Szegényházak, hajléktalanszállók, munkáslakások: szegénypolitika a Monarchiában

Columbo autója (novellák)


Hazafelé "ködben" mentem, amikor érzed, hogy az élet zajlik körülötted, de te magad valahogy le vagy lassulva. Láttam a ködön át a többieket, akik nem a Dzsumbujból mennek hazafelé... Siettek, futottak valahová. Én meg - ritkán vagyok így - csak voltam. Magamban a tömeg közepén, és két dolog zakatolt a fejemben: egyrészt jó helyen vagyok ott ahol most vagyok,  minden értelemben, másrészt: rátaláltam egy útra, amin ha elindulok, hasznos lehet a sok tapasztalat, amit eddig összegyűjtögettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése