2012. február 21., kedd

Dúlatáskám összepakolva...

Vasárnap zenéket válogattam, tegnap megvettem az olajokat... Minden kész, indulhatok.

Többen kérdezik, hogy az a dúla... Sokan írtak már róla, mindenkinek igaza van :)
Nandu leírása erről a Holdudvar oldalán
Wikipedia: Doula
DONA: Doula

Számomra mi?
Megható, megtisztelő érzés: hála azért, hogy vannak olyan asszonyok, akik azt érzik hogy segíthetek nekik bármiben életük egyik legnehezebb és legfontosabb időszakában.
Álltam kamaszkoromban, fityulás-kismamacipős tanulónővérként is szülőágyak mellett (akkor még 3-4 ágy volt egy szülőszobában), egy voltam a nézőközönségből. Mindig bőgtem mikor megszülettek a kisbabák... Nem tudom, ez biztos evolúciós, mondjátok meg, pszichológus barátnőim :)))
Már másképp állok a szülőágy mellett: idősebb vagyok 20 évvel, szültem két gyereket, sokszor és sokat forgott már a világ velem azóta.
Tanultam sokmindent, levetkőztem sokmindent...

Ezeken gondolkoztam, amíg hallgattam ezt a dalt:
Princess: Tavaszi hajnal
(beágyazni nem tudom valamiért, de hallgasd meg, nagyon szép)

Annak az anyának választottam, aki reményeim szerint az első lesz, akinek a szülésénél ott lehetek segítőként. (A reményeim szerint annak szól, hogy ne az legyen az első, aki a sorban a második, mert akkor bajban leszünk.)

Közben a lányok táncikáltak, viszonylagos csend volt, nyugalom. Na, ez a rilex :)))

Köszönöm, anyák! Azoknak is, akiknél csak felvetődik, hogy én. Nem baj, ha aztán mégsem, mert akkor már megkaptam amitől jól érzem magam, a szándékot :)

Ja, persze, a munkát lefelejtettem a végéről... Ha valaki nem értené miért is "fizet" a kliens-család:
A várandósság alatt több találkozó, ikreseknél még több ;) Többesikreseknél még annál is több ;)) És persze közben folyamatos e-mail kapcsolat, ha kell, de az már fel sem tűnik. Készülés a terminus körül, készenlét, beállított telefon, riasztott gyerekfelvigyázók. A kórházban segítés, amíg kell, akár az osztályig, korlátlan óraszámban, váltótárs nélkül. A kórház alatt egy látogatás, aztán otthon is. Aztán a nagykönyv szerint el kell ereszteni a kezüket... Az nem tudom hogy fog nekem menni, mert az eddigieket nagyon megszerettem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése