2012. április 23., hétfő

Fonalfestés

Az ehavi fonalak között volt a Reatex Calypso fonala, mert a többiek lelkesedését megirigyelve én is akartam fonalat festeni.
A "tepsis" módszer a kizárólag az üdvös nekem, mert egyszerű, gyors, nem "maszatol". Régebben batikoltam, lábasok, befőttes üvegek... Na, ezt már nem, ahhoz túl sokan képesek kiborítani, szétkenni...
De ehhez az egyszerű módszerhez is egy nyugalmas napot találtunk, mert Emmi vendégségben volt :)
Letekertük a fonalat Julival, beáztattuk mosószódás vízbe. Aztán festéket kevertünk (zöld, piros, sárga). Majd a kifacsart fonalat tepsibe raktuk és meglocsoltuk enyhén lucskosra a festékekkel. Volt amit hígítottunk is, így 5-6 színünk lett a végére.

Azután kicsit lenyomkodtuk, hogy beleérjen mindenütt a festékbe, majd lefedve betettük sülni (150 fok, 60 perc). A hűlés után kiszedtem, fixáltam (1 ek só/l). Nem értem miért, csak sárga színt engedett...



Útközben valahol eltűnt a zöld, nagyon kis foltokban néhol azért látszik...

Kb. fél nap alatt száradt meg, közben többször átfordítottam.


Ilyen lett feltekerve. Szerintem nagyon szép. Már csak egy kis zöld hiányzik belőle...





Tapasztalatok:
Tényleg nagyon kevés kell a festékből, kb. 1 kávéskanálnyit hígítottunk fel, egy tepsire fél deci vízzel.
Később olvastam vissza kedves barátnőm segítő levelét (köszi!!!), ahol azt írta, hogy a sütő hőfoka 180-190 fok legyen... így is jó lett, majd legközelebb feljebb veszem.
Nagyon figyelni kell a gombóc letekerésénél (motring készítése), mert a festés-sütés-szárítás-forgatás során sok lehetősége van gubancolódni. Az a motring volt egyenletesebb, amelyiket a létra segítségével (a kapaszkodóra tekertem) csináltunk. Nagyságrendekkel könnyebb volt feltekerni a végén mint azt amit kézre tekertünk az elején.

A lányok rögtön lecsaptak rá, nekik lesz belőle valami :) Bár Juli pedzegette, hogy nagyban festene és eladná a "termést"...




2012. április 3., kedd

Egy kis horgolás

Új, idegnyugató hobbim a horgolás... Pár kép arról, hogy miket csináltam mostanában:
Aviatrix (a raverly-n magyar leírás is van): kicsit kevesebb mint 1 gombóc félig gyapjú fonal, a Burda boltban vettem. Gyönyörű színátmenetes, és a többi szín is nagyon szép volt, szerintem párját ritkítja az itthon kaphatók között. Ár/érték arányban is nagyon jó (700.-/150 m/5 dkg), és könnyű volt kötni is.

Gyors megoldás ovis sapkaelvesztés okán, ez is pont egy gombóc Barka Szerpentin Farsang. Emmi kedvenc sapkája maradt akkor is, mikor megtaláltuk az előző kedvenc sapkát.


Csináltam még virágos szíveket tudjátokkiknek ;)
Hajpántot, zsepitartót a hegedűtokba, kistáskát... Ujjgyakorlatnak kiválóak. Azt hiszem, én nem is vagyok alkalmas nagyobb darab (pl. pulcsi) horgolására, mert nem érdekel maga a végtermék... A horgolós ismerőseim között vannak olyanok, akik gyakran rittyentenek maguknak egy-egy pulcsit, kardigánt, ruhát... Őszintén szólva én nem rajongok az ilyen nagy darabokért. Gyengéim a kendők...

Új kendőprojekt lesz ezekből a fonalakból:

Na, nem mindből, csak még vacillálok a színekben... (Barka Mandarin)

Még régebben sikerült megcsípni egy motring Bucilla fonalat. Most hirtelen felindulásból gombolyítottunk egy kicsit. Juli, a hős segítő a képen :)))




A Reatexhez megérkeztek az új fonalak, amiket már tél vége óta vártunk... Húúúú, de szépek...

És a Barkánál is lett egy számomra nagyon érdekes fonal, a Takaró. Ja, és elkezdtek Drops fonalakat forgalmazni... Kész aranybánya...

A barátaim gyerekeinek készül 1-1 hajpánt. Hajpántot horgolni tisztára zen, mert nem kell egyáltalán odafigyelni :))))

Szerintem jó fotó...

... bár kicsit homályos.
Ritkán sikerül jó fotót készíteni, olyat, ami se ilyen nem, se olyan nem, viszont amolyan...

Két vég-let

Születünk és meghalunk, ez annyira természetes. Lenne, de ma már nem az...
Sem egyik, sem másik.

A születést bevitték a kórházba, ott is maradt...
Ezzel kapcsolatos  üdítő hír, hogy működési engedélyt kapott két bába.
Bővebben olvashatsz erről Felicitasz blogján.
Sokszor kérdezik: otthonszülés-párti vagy? De nem értem a kérdést. Nekem nem kell párton lennem, nem én szülök...
Aki szül, az döntsön, nekem nem kell ítélkeznem és nem kell senki helyett döntenem.

Erről egy tegnapi beszélgetés jut eszembe: nagyon ritka, hogy az emberek igazán őszintén beszélnek egymással. EMK-n megtanultam, hogy ha nem akarok/tudok/merek (szívből-)igazán kapcsolódni valakivel, akkor nem teszem. Nem kérdezek udvariasságból olyat, amire nem is vagyok kiváncsi, hogy aztán ne figyeljek a válaszra... Nekem sokkal udvariasabb kikerülő manőver, hogy nem kérdezek semmit (akkor nem érzi azt a másik, hogy nem figyelek rá, amikor kiönti a szívét)

Egyik szálról jut eszembe a másik... Egyik védőnő ismerősöm készített egy kérdőívet az otthonszülésről... Igen, bicebóca, igen, kicsit nyögvenyelős. De akarja, dolgozik rajta, veszi a fáradságot hogy megértse az otthon szülő családokat. Lehet rugdosni, de felesleges. Én inkább azt gondolom, hogy örüljünk annak, ha a védőnői konferenciára előadást készít a témáról. (Nemcsak a kérdőívekből, ez csak egy része volt a munkájának.)
Azoknak, akik az adataikat óvnák, ismét leszögezem, hogy az e-mailek csak hozzám jutottak el, ő csak a "csupasz" kérdőíveket kapja meg pendrive-on.

Nemrég a kórházban előkerült a gyász témája, illetve a kérdés, hogy hogyan éli meg a gyerek a gyászt és hogyan lehet neki segíteni. Ajánlottunk akkor egy könyvet, de nem jutott pontosan eszünkbe a címe, de most pótolom és postolom :))) hogy itt legyen ha valaki keresné.
A gyerekek gyászmunkáját (és észrevétlenül a gyerekkel együtt dolgozó felnőttét is) segíti Singer Magdolna Boldogan éltek, míg meg nem haltak...és azután? című könyve.




Legolcsóbban a Móra Kiadó honlapján lehet kapni.
Ez egy kifejezetten gyerekek számára készült foglalkoztató füzet, azonban segítséget nyújt a szülőknek is abban, hogyan beszéljenek a halálról, az elhunytról, hogyan viselkedjenek a gyászoló gyerekkel.
Én azért tartom nagyon fontosnak ezt a könyvet, mert a segítségével a gyászoló család együtt tud foglalkozni a veszteségek feldolgozásán, senki sem marad egyedül a gyászában, csak azért mert tapasztalatlan vagy "ügyetlen".

Többen kérdeztek a gyászcsoportvezető képzésről... De mit lehet egy ilyenről mesélni? Minden alkalommal van benne sok elmélet, de vannak gyakorlatok is, van házi feladat is. Nekem tetszik, szerintem sok információt és használható technikákat kapunk a későbbi csoportvezetéshez.
(Ősszel tervezünk két barátnőmmel és kollégámmal csoportot indítani perinatális veszteséget szenvedett szülőknek.)