2012. április 3., kedd

Két vég-let

Születünk és meghalunk, ez annyira természetes. Lenne, de ma már nem az...
Sem egyik, sem másik.

A születést bevitték a kórházba, ott is maradt...
Ezzel kapcsolatos  üdítő hír, hogy működési engedélyt kapott két bába.
Bővebben olvashatsz erről Felicitasz blogján.
Sokszor kérdezik: otthonszülés-párti vagy? De nem értem a kérdést. Nekem nem kell párton lennem, nem én szülök...
Aki szül, az döntsön, nekem nem kell ítélkeznem és nem kell senki helyett döntenem.

Erről egy tegnapi beszélgetés jut eszembe: nagyon ritka, hogy az emberek igazán őszintén beszélnek egymással. EMK-n megtanultam, hogy ha nem akarok/tudok/merek (szívből-)igazán kapcsolódni valakivel, akkor nem teszem. Nem kérdezek udvariasságból olyat, amire nem is vagyok kiváncsi, hogy aztán ne figyeljek a válaszra... Nekem sokkal udvariasabb kikerülő manőver, hogy nem kérdezek semmit (akkor nem érzi azt a másik, hogy nem figyelek rá, amikor kiönti a szívét)

Egyik szálról jut eszembe a másik... Egyik védőnő ismerősöm készített egy kérdőívet az otthonszülésről... Igen, bicebóca, igen, kicsit nyögvenyelős. De akarja, dolgozik rajta, veszi a fáradságot hogy megértse az otthon szülő családokat. Lehet rugdosni, de felesleges. Én inkább azt gondolom, hogy örüljünk annak, ha a védőnői konferenciára előadást készít a témáról. (Nemcsak a kérdőívekből, ez csak egy része volt a munkájának.)
Azoknak, akik az adataikat óvnák, ismét leszögezem, hogy az e-mailek csak hozzám jutottak el, ő csak a "csupasz" kérdőíveket kapja meg pendrive-on.

Nemrég a kórházban előkerült a gyász témája, illetve a kérdés, hogy hogyan éli meg a gyerek a gyászt és hogyan lehet neki segíteni. Ajánlottunk akkor egy könyvet, de nem jutott pontosan eszünkbe a címe, de most pótolom és postolom :))) hogy itt legyen ha valaki keresné.
A gyerekek gyászmunkáját (és észrevétlenül a gyerekkel együtt dolgozó felnőttét is) segíti Singer Magdolna Boldogan éltek, míg meg nem haltak...és azután? című könyve.




Legolcsóbban a Móra Kiadó honlapján lehet kapni.
Ez egy kifejezetten gyerekek számára készült foglalkoztató füzet, azonban segítséget nyújt a szülőknek is abban, hogyan beszéljenek a halálról, az elhunytról, hogyan viselkedjenek a gyászoló gyerekkel.
Én azért tartom nagyon fontosnak ezt a könyvet, mert a segítségével a gyászoló család együtt tud foglalkozni a veszteségek feldolgozásán, senki sem marad egyedül a gyászában, csak azért mert tapasztalatlan vagy "ügyetlen".

Többen kérdeztek a gyászcsoportvezető képzésről... De mit lehet egy ilyenről mesélni? Minden alkalommal van benne sok elmélet, de vannak gyakorlatok is, van házi feladat is. Nekem tetszik, szerintem sok információt és használható technikákat kapunk a későbbi csoportvezetéshez.
(Ősszel tervezünk két barátnőmmel és kollégámmal csoportot indítani perinatális veszteséget szenvedett szülőknek.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése