2012. május 25., péntek

Csigabiga megy a réten...

Ez jutott ma eszembe :)))
Csigabiga megy a réten... és (gyerekszáj) mindent összenyálaz!

Én is ilyen csigabiga vagyok, amerre járok, nyálzok :))) Bocsánat, lehet hogy kicsit fáradt vagyok. A héten megint sokfelé jártam.

Csepegtetek egy kicsit itt, egy kicsit ott, és amikor megint arra járok, akkor megnézem volt-e értelme. Általában van, és ezt nagyon jó látni.
Még ha csak arról van is szó, hogy egy kis beszélgetés után valaki más kedvvel indul reggelente munkába... Ő csak egy, de találkozik sok másikkal, akiknek szintén jobb lesz az ő jókedvétől.

Nemrég kérdezte valaki, hogy hogy dolgozom fel, ha a munkám során tragédiákkal, nehéz sorsokkal találkozom. Vagy a kudarcot (amikor látom, hogy hiába mondom, nemésneméscsakazértsem).
Hát, a kudarcot nehezen, mert teljesítménykényszerem van :))))
Már nem szerelek meg mindenkit és nem gondolom, nekem kell megoldani mások gondjait. Az EMK sokat segített ebben, már le tudom tenni az ilyen gondolatokat. (Egyik nap utánagondoltam, és majdnem két éve, hogy elkezdtem tanulni ezt a kommunikációt... Sokat köszönhetek a trénerünknek, Szentpéteri Juliannának, és az EMK-s csoportunknak.)

A tragédiákat (nem tudom, valaki, aki elég lila, fejtse meg, miért velem jönnek szembe?) hazavinni nem szoktam, megtanultam az utazás alatt eléggé eltávolítani magamtól. Zeneterápia: valami jó zene a fülembe dugva (kedvemtől függően kemény rock vagy éppen limonádé... de a limonádé nem annyira jó, mert utcán bőgni béna dolog...), és ha nagyon nagy bajról hallottam, akkor hazasétálok, akár Csepelről is. Szerencsére ritkán megyek Csepelre beszélgetni... A Keleti - Árpád híd távolságot már többször lejártam, túlélhető. Bár már olyan is volt, hogy gyalogoltam, hogy kijárjam magamból, közben telefonon hívott más... A világ felgyorsul körülöttem olyankor, vagyis én lassulok bele saját magamba. Biztos voltatok már ti is így: amikor úgy tűnik mindenki rohan, pedig csak én maradtam le.
Mindenesetre ekkor látszik, mennyire kis dolgokból csinálunk ügyet: ordítunk ha kiömlik a kakaó vagy ha csönget a postás.* Más dimenzió, ha valaki épp a gyereke inkubátora felett görnyed, miközben azon imádkozik, hogy a következő szoptatásnál is ott találja még...
Nehéz sorsok vannak, és sose tudjuk milyen lapot osztanak nekünk. Na, ez nagy bölcsesség volt, mi? :))) Következő: mindenki tegye meg, amit tud. :))))
Vicces és közhelyes, de én éppen ezt teszem: amikor mondjátok, hogy de ezt is meg ezt is? Akkor természetesen mondom, hogy igen, ezt is meg ezt is. Ennyi telik, ennyit tudok tenni, többet nem.
De szoktam én is (lelkileg) fáradt lenni. Amikor nagyon fáradt vagyok, horgolok, szépeket mert nagyon megnyugtat.
Meg én is beszélgetek, olyanokkal, akiknek nem segítő vagyok, csak barát vagy ember.

A képen nem én vagyok, hanem egyik barátnőm kislánya, de azért mertem kirakni, mert nem látszik ki ő.


*Itt nem volt cél az anyák leterheltségéről és rekreációjáról írni, ezért nem mentem el abba az irányba, de semmiképpen sem elítélő a mondat. Majd arról is írok valamikor, milyen leterheltek az anyák.



2012. május 13., vasárnap

Ál-SBS, kétráhajtásos SBS kendő

Elkészült végre, szerintem legalább két hónapba tellett.

Szerintem szép, elég strapabírónak is tűnik a végeredmény. A horgolás gyorsan halad, logikusak a mintaegységek, amit elrontok könnyen kijavítható a következő sorban :))))
Barka Mandarin, 6 gombóc van benne. A fonalválasztás: nagyon szépen kiadja a mintát, szép fényes a fonal, bár kicsit hideg (bambusz), de nyári kendőnek jó lesz így.



Akkora, mint  a szőnyeg :)
A mintát nagyon megszerettem, fogok még készíteni téli kendőt is vele. (Arra a jelölt a Barka Takaró fonal.)


Ki lakik a házacskámban?

Ez egy nyestgyerek, kéremszépen. A testvére is vele volt, kicsit távolabb a járdán, amikor megérkeztünk a múltkor a "házacskánkhoz".
Valószínűleg az anyjuk éppen szállította őket valahová és megzavartuk. A lányok rögtön nyüszíteni kezdtek, hogy "dearanyosédicukitündibündibogár", erős szülői ráhatás kellett, hogy ne fogdossák meg őket.
De olyan okosak, tényleg... Büszke vagyok rájuk: még a kicsi is megértette és elfogadta, hogy nem jön érte az anyukája, ha megérzi a szagunkat rajtuk. Úgyhogy csak "félközelről" nézték őket, a szegény kis vinnyogókat.
Lefekvéskor elmeséltem, hogy nyestmama eljött a gyerekeiért és bevitte őket a biztonságos alomba. (Közben magamban imádkoztam, hogy ne találjuk ott őket reggel halálra fagyva.) És minden rendben ment, mert az éjszaka felénél már abbamaradt a nyüszögés, elvitte nyestmama a kölyköket.
Reggel a gyerekek első dolga volt ellenőrizni, és nagyon boldogok voltak, hogy eltűntek a kölykök.
Azóta szinte minden este a nyestcsaládról kell mesélnem. De Emma szigorúan minden alkalommal elmondja, hogy "azt ne meséld bele, hogy a kicsik elvesznek" :))))


2012. május 2., szerda

Születés Hete 2012

Volt egyszer egy...
Így kezdődött nekem a Születés Hete 2005-ben, amikor az Aranytízes rendezvényen önkéntesként segítettem építeni Hoppál Bori kunyhóját.
Folytatódott tavalyelőtt a Hordozóhéten, amikor Meső (a Születés Hete Egyesület elnöke) volt nálunk a XIII. kerületi rendezvényen dúla tanácsadóként. Csak mellékesen megkérdezte: "te nem akarsz Születés Hetét szervezni"? Khm. Nem, ki akar még egy ingyenmunkát? :)))

De aztán tavaly már szerveztünk, sőt tavaly óta az egyesület elnökségében is dolgozom... Nagyszerű :)))

Idén is lesz Születés Hete, eddig 60 helyszínnel, de még mindig vannak last minute csatlakozók. Május 5-13-ig ennyi helyszínen számos (számtalan!) programon vehetnek részt az érdeklődők. A legfontosabb, hogy olyan várandóssággal, születéssel-szüléssel, babagondozással, családdal kapcsolatos információk-előadások-beszélgetések-filmek jutnak el a közönséghez, amelyek szakmailag-etikailag hitelesek: kutatásokon alapulnak nem szokásjogon, a szakmaiság és nem a tekintélyelv a lényeg.
És szintén fontos, hogy nem jutnak el olyan dolgok, amiket a fogyasztói társadalom napról napra nyom az arcunkba...

Ha felkeltettem az érdeklődésedet, a Születés Hete honlapján böngészheted a programokat.

Én is több helyre megyek, szeretettel várlak téged is:
Dúla - szülés- család témában
8. kedd Bicske, Védőnői Szolgálat 11 óra
9. szerda Budapest, Ferencvárosi Gyerekház, Tűzoltó utca 9 óra (kötetlen beszélgetés roma anyákkal)
12. szombat Dunakeszi, Családi Mókavár 16:30 Miért szüljünk dúlával?

Babahordozás témában
12. szombat Dunakeszi, Családi Mókavár 14 óra  A bőség zavara avagy melyik hordozóeszközt válasszam? 

Perinatális gyász témában (Simon Kata-Salamin Ágnes-Szalai Zsanett)
11. péntek Budapest XVI. kerület, Erzsébetligeti színház 17 óra Nyugodtan várd a következőt! (kiscsoportos beszélgetés, bejelentkezés szükséges)