2012. május 13., vasárnap

Ki lakik a házacskámban?

Ez egy nyestgyerek, kéremszépen. A testvére is vele volt, kicsit távolabb a járdán, amikor megérkeztünk a múltkor a "házacskánkhoz".
Valószínűleg az anyjuk éppen szállította őket valahová és megzavartuk. A lányok rögtön nyüszíteni kezdtek, hogy "dearanyosédicukitündibündibogár", erős szülői ráhatás kellett, hogy ne fogdossák meg őket.
De olyan okosak, tényleg... Büszke vagyok rájuk: még a kicsi is megértette és elfogadta, hogy nem jön érte az anyukája, ha megérzi a szagunkat rajtuk. Úgyhogy csak "félközelről" nézték őket, a szegény kis vinnyogókat.
Lefekvéskor elmeséltem, hogy nyestmama eljött a gyerekeiért és bevitte őket a biztonságos alomba. (Közben magamban imádkoztam, hogy ne találjuk ott őket reggel halálra fagyva.) És minden rendben ment, mert az éjszaka felénél már abbamaradt a nyüszögés, elvitte nyestmama a kölyköket.
Reggel a gyerekek első dolga volt ellenőrizni, és nagyon boldogok voltak, hogy eltűntek a kölykök.
Azóta szinte minden este a nyestcsaládról kell mesélnem. De Emma szigorúan minden alkalommal elmondja, hogy "azt ne meséld bele, hogy a kicsik elvesznek" :))))


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése