2012. július 30., hétfő

Egy hétre eltűntem a térképről

És nem bántam, nagyon jó volt. Nagyon sok minden történt, pedig nem is csináltam semmit... (Nem mind egy postban: nyaralás, koraszülöttes-hordozós munka, kötős-horgolós tábor.)

Pár nap a Caramell Hotelben (holisztikus hotel), írok róla ide, mert e-mailt nincs kedvem nekik írni...


Jó volt, mert: a recepcióslány (Juli) profi volt, de komolyan! Ami problémánk akadt a belakásnál, azt kedvesen, korrekten megoldotta. Persze, ez alap, de ő ennél jobb volt: éreztük, hogy minden szálat a kezében tart. Az elromlott hajszárító helyett újat kerítettek, reggel a fürdőköpeny is megérkezett... A szobaasszonyok készségesek és gyorsak voltak.

A szálloda gyönyörű, a szobák tiszták és elég nagyok. (Bazinagy tévével, ami ezért nem kéne...)

Ami disszonáns volt a számomra: azt gondoltam, hogy egy holisztikus hotelben valóban ilyen gondolkodású vagy erre törekvő emberek pihennek... Hiszen azért fizetnek nem is keveset, nem?

A wellness részleg (tepidárium, szauna, infraszauna, sószoba) rendben volt, mindig volt tiszta lepedő. (Megjegyzem azért, hogy a sószoba nem egyenlő a sóbarlanggal...)

A terápiás részleg, ahol a masszázsok és a tornák voltak, maga volt a tökély. Gyönyörű berendezés, szép nagy terek, csudazen :)))
A masszőr bácsi nagyon kedves, udvarias és egyszerű (nem rossz értelemben) ember, nagyon meg voltunk elégedve a munkájával.
Nagyszerű, hogy vannak mindenféle mozgásfoglalkozások, ami megdöbbentett, hogy ugyanaz az (amúgy kedves, szimpatikus, szakmailag rendben lévő) ember vezeti a vízitornát is meg a fitt ballt is, de még a jógát és a strechinget is... Tudom, spórolunk, de itt Pesten ebből 4 ember élne meg...És azért nem állom meg, hogy beszóljak: egy órát lehet (sőt) kell variálni a vendég igényeinek és lehetőségeinek megfelelően. Valamint ne 15 percet várjunk már a későn jövőkre, akik nem is érkeznek meg. Baromira untam várni, megmondom őszintén.

Nem tudom, biztosan volt valami kedvezmény nyugdíjasoknak vagy ingyen hozzájuk vágták a foglalást, mert sok (magyar) nyugdíjas volt. Ez nem kritika és nem is irigység, csak azok a nyugdíjasok akiket én ismerek nem tudnak ilyen helyet megfizetni... (Aztán utólag kiderült, hogy valami előadásos-meghallgatós-vegyélvalamitizé volt. És persze cigiző német turisták is voltak, akikre a kutya se szólt rá...)

Ami miatt nem megyünk többet:
  • Az étterem meglehetősen érdekes, ezt kéne olvasnia a fekete inges nagydarab tagnak...
  • A reggelinél nincs gyógytea, pedig P. márkájút kínálnak, abból pedig van filteres és nagyon finom gyógytea is. (Bocs, ez alap, ha ilyen szállodába megyek.) Nem hinném, hogy a vendégnek kell elbattyognia a wellness részlegbe a szamovárhoz (ami tutiszuper ötlet) és magának szerezni csalánteát a reggeli mellé.

  • Az ebéd "wellness ebéd"ként van hirdetve, hát baromira nem az. Félreértés ne essék, nem derogál nekem a krumplifőzelék fasírttal, csak nem erre számítottam. A 3 meghirdetettből ha szigorú vagyok, egyiket sem ehettem volna meg. Vicces-szomorú volt, hogy a rizs "természetesen" nem barna rizs, a tészta nem durum. Basszus, akkor hol "wellness ebéd" ez??
  • Az ebédhez mindig volt "napi savanyúság". Király. Hogy illik mondjuk az erdei mártásos húshoz savanyúság? Nem lett volna okosabb idénysalátát salátát kitenni? Lehet hogy a vendég nem úri huncutságból nem zabálja tele magát fehér rizzsel meg tésztával, hanem mert valamivel terhelt és nem teheti meg. Akkor haljon éhen...
  • A reggelit 10:00 perckor lepakolják, akár eszel, akár nem. Nincs olyan, hogy odalép a pincér, hogy "elnézést, leszednénk a svédasztalt, vegyenek most ha kérnek még valamit". Nem. Csak elviszi, de az orrom elől, úgy kell lekapni a kaját. Én szégyelljem magam, mikor húszezer egy éjszaka? (Mellesleg 1.: valóban későn mentünk az étterembe a saját hibánkból, nem a kaja lepakolása a probléma. 2. nincs az étteremben óra, nem látja a vendég amikor "idő van".
  • Nagyon irritáló, hogy a pincérek nem kikerülnek, hanem elém ugorva megelőznek. Éljen az udvariasság...
  • Egyik nap jól megjártam: valóban "wellness" volt a javából a "csőben sült karfiol". Idézőjelben. 5 szem félig nyers karfiolrózsácska sajtmártászerűséggel.  
  • Teljesen ötletszerűen voltak kiválasztva a levesek is, semmit tudatosságot nem fedeztem fel benne, ami baj. (Egy olyannak mint én, akinek szabott CH mennyiséget kell megennie, nem árt ha kiegyensúlyozott az étlap.) A levesek pl.: volt olyan nap, hogy mindkettő tejes-tejfölös volt (hajrá tejérzékenyek), volt olyan nap, amikor mindkettő "üres leves" (CH nélkül).
  • Ugyanezt az ötletszerűséget láttam a vacsora svédasztalnál is a főtt ételekben: egyik nap 5 féle számomra ehető étel, másik nap csak 2... Harmadik nap 3... Nem láttam a koncepciót, hogy egy vacsora összeállításánál hányféle hús, hányféle tésztás-egyéb CH-s étel van. Elég véletlenszerűnek tűnt. (A saláták, sajtok, olajok, sütemények választéka nagyszer volt. Az más kérdés, hogy egy kéksajtot hogy szeletelek fel egymagam, és hogy szedem le a késről utána úgy, hogy ne nézzen ki broáfosan... De biztos nem vagyok ügyes...)
  • Még volt egy-két kellemetlen epizód, pl. mikor a pincérlány szó nélkül elvitte a menürendeléshez szükséges tollat az asztalról... Csak lestem... Vagy amikor az étterem közepére hányt egy kisfiú miközben mi ebédeltünk, és a pincérek fintorogva nézték. Eszükbe sem jutott, hogy letakarják egy szalvétával, hogy ne terjengjen hányásszag. Békésen megvárták a takarítót, miközben a falhoz állva röhögtek a szerencsétlen családon. Bevallom, én itt pipultam be végleg, és megbeszéltem a férjemmel, hogy azt a bagázst mind kirúgnám. Persze akkor nem járt arra a fekete inges nagydarab fazon...
Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a fiú, aki a bacont sütötte, udvarias és kedves volt.
És azt is, hogy nagyon szomorú volt nézni, ahogy a "nagy" pincérek és szakácsok szapulták a "kicsiket", ott szóltak be, ahol lehetett. És főleg: a vendégek előtt. Szégyen! emberileg. Amúgy meg húszezerért nem vagyok kiváncsi a bunkó viselkedésükre. Élükön egy olyannal, aki azt hiszi, attól lesz udvarias, ha harsányan ráüvölt mindenkire napszak szerint...
Még az amúgy békés férjem (aki nem holisztikus szemléletű) is megjegyezte, hogy az étterem nagyon tönkreteszi az összhatást...

Na jó, még egyet, aztán befogom. Nem jártam még olyan szállodában, ahol a minibárnál drágább lett volna bármi. Hát itt ja... A 2 decis kóla a minibárban 370.-, az étteremben 470.- (körül) volt. Na, akkor ki az a barom, aki nem egy kancsó csapvizet kér? Nem kellene ezen elgondolkodni?
Persze nem ajánlják fel önként, de ha szétnéz az ember, látja a kancsókat...

Összességében: sajnálom, hogy az étterem ennyire elrontja az egészet, mert amúgy nem éreztük rosszul magunkat, sőt.



2012. július 23., hétfő

Gyereknélküli nyaralás egy holisztikus szállodában 1.

Mi az, hogy holisztikus?
Amikor egységnek tekintjük az egyént: a fizikai, lelki, érzelmi és szociális állapotát. Elfogadjuk, hogy ezek kölcsönösen befolyásolják egymást.
Nem nagy csoda ez, én 22 évvel ezelőtt tanultam az eü. szakközépben, éjjelálmomból szinten, hogy "azegészségazegyénfizikailelkiésszociálisjólétillapota NEMCSAKabetegséghiánya". Hát, nem tudom, valószínűleg másokkal nem magoltatta be Rozsos Erzsi néni, mert az eü-be ez a szemlélet nem ment át. Pedig ott volt, rendelkezésre állt, csak... Egyszerűbb testként, darabra kezelni az embereket, logisztikailag és érzelmileg is. Sajnálom ezt, de így van. (A magam nevében is sajnálom, csináltam jópár évig, de nem volt könnyű.)
(Én holisztikus szakember vagyok, csak mondom)


Mit jelent gyerekek nélkül utazni? Szabadság, röghöz-kötetlenség, nyugalom. Mindkettő jó helyen van, hiányoznak de nem aggódom értük.


Mi a kényszerítés? Ez most lehetőség: arcomba tolva a mindenféle edzések, a tepidárium, ingyenbicaj, mászófal... El se tudjátok képzelni, de én valójában szeretek sportolni, csináltam is aktívan. De már egy ideje nem, és ettől nem érzem magam túl jól a bőrömben. Van mentségem, igaz is, de akkor is mindennek van határa, én most odaértem.

Itt vagyunk most

 Óbarokról szebb a kilátás... De belül nagyon szép a szálloda. Majd készítek fotókat :)
(www.caramell.hu)

Hogy jött ide a holisztika? Egy holisztikus szállodában vagyunk, Magyarországon... Nagyon szép és nagyon zen, kisebb hibákkal, de nemrég nyitott, még javulhat.
(Tegnap ahogy szétnéztem a vacsoránál, úgy éreztem hogy én vagyok az egyetlen holisztikus ember az étteremben... A férjem vigyorgott is :)))

A szobánk este

Így néz ki (felülről) a szálloda előtti kis japánkert


Egy nagy repülő körözött (és kőrözött, mert finom volt a körözött)

                                    


2012. július 20., péntek

Olvasom a blogom...

Nem mintha nárcisztikus volnék, csak az egyik topikban horvátországi nyaralásról van szó és gondoltam megosztom velük a tavalyit, és az infókhoz visszaolvastam...
Tapasztalatok:
- Élénken él még bennem Banja Luka, jó volt ott találkozni a debianosokkal.
- Pula olyan mint Róma kicsiben, csodaszép.
- A tengerhez gyógyíthatatlanul kötődöm.
- Szeretek utazni, ez maga a szabadság, semmi röghöz kötés...
- Nem baj ha "csak" kemping és sátor, és nincs pénzünk.
- Biztosan megyek még életemben a Lanterna kempingbe, a csendes részlegbe :))))
- Jó volt a Moscenicka Dragaban tengerparton tartott jazzkoncert: éjszaka, csapkodó hullámok, nagyon szép hangú énekesek.


ésésés... Sorolhatnám még, de megint tanulság: többet kéne a szép emlékekkel törődni, nem csak rohanni. Már el is felejtettem majdnem, milyen jó is volt...


De megint itt a pele, ebből tudom hogy idő van, le kéne feküdni... (1:00 AM)
(Van a házban egy bejáró pele, eddig azt hittem buta kölyökmókus, de most szembenéztem vele villanyfénynél és láttam az arcát, egyértelműen pele. Láthatóan ismeri belülről a házat ;)))))

2012. július 19., csütörtök

Aratás

Tegnap aratták alattunk a búzatáblát... Két kombájn. Gyorsan végeztek, reggeltől délután háromig tartott.

Nem ütköztek össze






Ma is volt dolgunk, mert mindenki utazik, mostunk, főztünk, centrifugáztunk...


ja, Juli hegedült is :)))

2012. július 17., kedd

Állati

A kertünkben (helyesebben ez nem kert, hanem egy erdőből kihasított szelet, körbevadregény) számos-számtalan állat él. Ők itthon vannak, mi néha érkezünk vendégségbe.

Madárbarát a kertünk (bár még nincsen szertifikálva, kedves papírfüggő barátaim): bozótos, fák nagy összevisszaságban, a fenti teraszon háborítatlan fészkelőhelyek, és a kerítés után az erdőt nem is kell mondjam.
Cinegék, rozsdafarkú, szarka, szajkó, csilp-csalp füzike, kakukk... Ja, és a kányacsalád fent a sziklán.
Vijjognak ha vadásznak, és élvezet nézni a repülésüket. Tegnap láttuk azt is ahogy egy kismadár menekült a lecsapó kánya elől, sikeresen.


De volt már nálunk róka, őz, hallottunk röfögni vaddisznót.
Helyi lakosok a gyíkok (zöld- és fürge-), siklót is láttunk már.
Van sok csiga (főleg éti- és ligeti), ízeltlábú (imádkozó sáska, boszorkánylepke, rózsabogár, szöcskék és sáskák). Amikor lent lépkedünk a fűben, látszik hogy ITT van élet. Gyógyító érzés a panelpatkány élet után...
És persze a pókok! Ilyen, olyan, szépek és raaaaaandák, nagyok és kicsik...
Ja,  Ildinek üzenem, hogy működik a darázscsapda! Örülök hogy beüzemeltem, bár rossz nézni ahogy az üvegben kínlódnak...

Van egy mókus-lakos, őt ismerjük, láttuk sokszor. Nyomait is, a több helyen lyukas dióhéjat :)))
De ma éjjel... (csak én gépelek a sötétben, mindenki más alszik, tiszta horror)
Kaparászás a fejem felett, felnézek, s ott egy kis mókus... Hát, vicces volt. Nem tudom hol jött be és hol ment ki, de már értem a kandalló tetején a felborított poharat. Két perc múlva már a tetőn kaparásztak a lábacskák, gondolom észrevette magát :))))

Jó itt lenni: csörögnek a szarkák, az asztalról néz be a kékcinege, a terasz korlátján kapaszkodik a mókus...
(De ha riasztunk, fél perc alatt ideér a gépfegyveres őr... csak hogy ne szakadjunk ki teljesen a világból...)

2012. július 16., hétfő

Hideg van, és fú a szél...

(Dimitrij Lénáról mesél...)

A lányaim most ébredeznek, elfárasztotta őket a tábori hajtás, a sok borkóstolás meg a hazaút.

Így érkeztünk meg tegnap este

 a csomagok egy része még a kocsiban (az elbaltázott út elején, a háztól lefelé 300 méterre...)


És ezt látjuk a teraszról



És, miután megjártunk 4 (a többiek +1) fordulót a hegyoldalban gyalog megrakodva...

... még kivittük a régibüdösésnagy - vagy régiésbüdösnagy, mindegy - komódot a teraszra, hogy várja a sorát (tűzifa lesz), éééééééééééés a nappali sokkal barátságosabb és nagyobb lett az új komódtól.


A komód fölé a jön még két polc, remélem hamarosan sikerül felfúrni. (Ja, és víz van, csak még nem volt benne a ballon.)

A mécses csak hangulatból égett, amíg el nem kezdtem megállíthatatlanul tüsszögni az illatától... Semmire sem vagyok allergiás, nem tudom ebbe mit kevertek :)))

2012. július 9., hétfő

Élet a tábor alatt, előzmény (-2., -1. nap)

Hagyomány nálunk 8. éve, hogy nyáron Linux táborozunk (felnőtt közben ez a gyerek, Linux Akadémia lett a neve).

Mindig ugyanakkor (már nem teljesen), ugyanott, ugyanazokkal, igazi kocka módra. A táborzárás után minden évben elmegyünk a lillafüredi Pisztrángtelepre megünnepelni, hogy "idén is megcsináltuk!"

Pisztrángtelep: mindig van frissen pucolt pisztráng, de füstölt is, és a rendeléskor frissen sütik. A legfinomabb, ropogós, megfizethető.
(Van ponty is, meg pár másfajta hal is.)
Most logisztikai okokból a tábornyitás előtti csütörtökön érkeztünk, és kellemes meglepetés volt, hogy ezen a napon grillezett pisztrángot is lehetett rendelni, amely baconbe tekerve az udvari grillrácson készült.



Információs táblák, hogy a gyerekek se unatkozzanak



Így falnak az akadémisták (az előtérben a sok koviubi az enyém)

Ezen a mikroklímán nőnek a világ legnagyobb lapulevelei, sajnos csak sérült példányokat sikerült fotóznom (útközben már nem álltunk meg ezért...)




Este meglátogattuk Gyula bácsit, a kedvenc borospincénkben.


Csend-életek

Csak két vicces kép...
Vagy lehet hogy csak nekem vicces, nem tudom. Mindenesetre a Linux Akadémia (gyereknevén Linux tábor) alatt elfoglalt szobánk jelenetei.

Törölköző csendélet

Hiányos...



Papucs csendélet (pasis, krokis, napraforgós - Juli, kék virágos - pynky)

(a jobboldali kettő majdnem egyforma méret, csak mondom...)

És még: mit csinálnak a lányok ilyenkor?
Ma éppen festenek temperával és vízfestékkel.
Festeni fehér pólóban a legjobb. Nem tudtad??


A művek éppen száradnak



Van még két "titkos", amit nem mutattak meg, mert nekem készült :)))))


2012. július 2., hétfő

Nagyidressz - grannydress

Rendszeresen böngészek mindenféle nyugtató blogot, nálam ezek a horgolósok :))) Egyik nap horgolótopikos barátnőmét nézegettem, és újra felfedeztem a nagyimintát...
Íme az ötletadó bejegyzés: http://tunderviola.blogspot.hu/2012/01/szinfolt.html
A képeket látva a lányaim sikítozni kezdtek: "Mama, mi is ilyen bikinit akaruuuunk!!!!" Aki hallott már két kiscsajt sikítani, tudja hogy nincs ellenállás :) Főleg, hogy ilyen jó fejek és kreatívak! (Aki nem nézte meg a másik blog képét: amit binikifelsőnek néztek, az egy "széktámladísz" volt.)

El is kezdtem Julinak horgolni egyet, mert ő olyan hátrányos helyzetű, hogy ha vendégek jönnek, muszáj már felöltöznie...
Nem véletlenül hoztam magammal a horgolós táskámat, válogattam belőle Cataniat, és 3-as tűvel kezdtem neki.


A másik cicinél a fenyőzöld keret maradt, de a belsejében variáltunk a színek sorrendjén.

Az alsó pánt mandarin színű, a felső napságra. (Már készen van, de még nem jöttek le a lányok próbálni, ezért nem varrtam még rá.) Fotózni nem tudom, mert a gépem lemerült, az okostelefon meg már elment dolgozni...

Reggel készült Emmának is egy fél, és mindjárt megcsinálom a másik felét. Nemsokára lejönnek, már hallom hogy fent mesét olvasnak.
Ő kifejezetten kérte, hogy legyen benne "rózsaszín" (a valódi szín inkább püspöklila), ezért az övé rózsaszín keretben fenyőzöld és mandarin szín (neki nem variálva, mert ő kiakad a szabálytalan dolgoktól ;))) Mandarin és fenyőzöld kötővel.
Méretek: Julinak 6 sor granny-minta, Emmának 3 is elég. Julinál az alsó pánt 120 szem, a felső 60 szem, a láncszemsor után visszafelé csak kispálcák, semmi vacakolás. (Emmánál ezt még nem tudom, de majd pótolom.)

Később kiegészítem még képekkel :)

Horgoltam még spirálvirág-mintával (utolsó sor nélkül) girlandokat. Titok, de azért, mert Julinak nemsokára szülinapja lesz (10.!) és szeretném a házat feldíszíteni.
(Erről is teszek majd képet.)

Praktikus megoldás 3.

Nem tudom kié a dal: "hülyevagyokhülyevagyok!"
Szombaton sikerült a tönkrement helyett olyan gumipapucsot vennem, amin nem volt szellőzőnyílás. (Viszont olcsó volt, csak először nem tudtam miért érzem benne iszonyú frusztráltnak magam...)
De megoldottam. A férjem szerint nem szimmetrikus (ami igaz, csak nem izgat), Juli szerint szuper :)))))



2012. július 1., vasárnap

Aktív hétvége...

Ezen a hétvégén sikerült a házban annyit végezni, mint máskor egy hónap alatt se.
Fentre rolót szereltünk, szépruháknak való akasztósínt, csomó képtartót szanaszét.. Hátul rendet raktunk a fáskamrában, átpakoltuk, selejteztünk.
Én lent a kertben minden reggel csináltam valamit... Locsolás, metszés, gyomlálás, paradicsomkötözés... (Vasárnap a holnaptár szerint víznap volt, ezért a lányok iszonyú nagyot pancsoltak. A képek nem publikusak :))))
Megjegyzem, hogy a mulcsozás olyan hatékony, hogy a tegnap reggeli locsolás után ma reggel még nedves volt a föld, annak ellenére, hogy tegnap a teraszon árnyékban 36 C fok volt! (Bent 32, ami eddig példátlan.)


Reggeli kép, minden fontos rajta van
A reggelek a legjobbak, annak mondom aki nem tudná :) Ha elég korán kelek, akkor sikerül a kerti munka előtt még kicsit olvasni, meginni a kávémat...

A lányok elég későn (8 - fél 9) körül kelnek, nem zavarnak be a reggeli nyugalmamba. Éppen ezért sokkal nyugodtabban, együttműködőbben tudok velük foglalkozni. (Haha, semmi stressz, semmi sietség!)

Egy kép a kertből: zöld karolópók :) A színe gyönyörű halványzöld, a mérete kb. fél centi lábakkal együtt. Emma sikítva jött be, hogy pók van az asztalon (vadregény... khm...)
Úgyhogy megnéztük milyen szép, lefotóztam és kinéztük a könyvből is (bár én tudtam a nevét), és Emma máris megszerette. Imádom a gyerekek természetességét. (Ismeretlen= félelmetes vs. ismerős=biztonság.)

Pók barátunk (már a neve is szép, nem?):
Zöld karolópók


Tegnapi élmény az is, hogy a darazsak "elleptek" minket: a teraszon, a ház oldalánál, mindenütt az eddiginél sokkal több repkedett. Én alapvetően nem félek a darazsaktól, de van az a mennyiség, ami már átlépi az ingerküszöbömet és előveszem a fújót... Nem találtam viszont a fészket, ezért nem is volt mit fújni, csak a lányokkal beszéltük meg újra a szabályokat (nem hesegetünk, nem sikítunk, megnézzük a falatot mielőtt bekapjuk).
Ma reggel viszont, ahogy a teraszon le akartam ülni a székre, kiröppent 2 darázs: valamikor építettek egy kicsinyke fészket a szék aljára. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
És a ház oldalán a tető alatt is megtaláltam egy nagy fészket (nem tudom, tegnap a félelemtől nem láttam?!), és fájó szívvel lefújtam őket. Hülye vagyok valószínű, de sajnálom az élőlényeket megölni (kivéve amit megeszek), és engem úgy tanítottak, hogy az elpusztult darazsakat meg kell nézni, el is kell taposni, és a levert fészket is. Hát, ez nem a kedvenc elfoglaltságom, na.

A munkás hétvége része még, hogy feljött a faluból egy mélyszegénységben élő asszony, aki minden lomot el szokott vinni, és elvitte a felesleges holmikat (elromlott szivattyú, régi mosogató, vaddisznóbőrök...) Nagyon hálás vagyok neki (bár ő azt hiszi hogy neki kell hálásnak lennie), mert ezeket a dolgokat mi csak nehezen tudtuk volna eltüntetni innen.
Ha valaki olvassa és van felesleges porszívója, a hölgy szívesen elfogadná. Nem baj ha régi, hangos vagy zörög.
(Tudnivalók: a hölgy egyedül nevelte fel a két gyerekét, majd a lánya nagyon fiatalon teherbe esett és hazaköltözött mert a fiúja otthagyta. Aztán a hölgy fia is visszaköltözött hozzájuk a 4 éves fiával, mert a felesége bepasizott és lelépett. Most 3 felnőtt meg 2 gyerek nyomorog az állami juttatásokból /gyes+csp./ meg a nő fia dolgozik, a nő igyekszik mindent elvállalni és iszonyúan képes megalázkodni minden kis "alamizsnáért". Szegények, omladozik a házuk, de rend van, tisztaság, mindig van főtt kaja a gyerekeknek. A gyerekek rendes, tiszta ruhában járnak, a felnőttek törődnek velük. (Az más kérdés, hogy a fiúcska kicsit megzakkant mióta elment az anyja. De ezt értjük.)
Elszomorít, hogy emberek ilyen hendikeppel indulhatnak, és nemcsak maguk, hanem a gyerekeik is, és viszik tovább-tovább magukkal. Higgyétek el: putriból indulni, kölcsönökből élést látni, tapasztalni hogy néha tényleg nincs kaja - borzasztó cipelnivaló egy gyereknek.
Szóval, porszívó :)))

És, mivel a "rendes házunk" egyik akadálya eddig az volt, hogy a brutálnagynehézésrégi - viszontnemhasználhatómertbüdös komóddal nem tudtunk mit kezdeni, azt is felajánlottam tűzifának az előbb említett asszonynak, aki örömmel elfogadta és megígérte hogy elviszik. Szuperhűha!
Neki is láttunk tegnap a még tavaly beszerzett komódot összerakni (munkamegosztás: férj és Juli szerel, Emma néha segít, P. azzal segít hogy nem szól bele, és inkább horgolja Juli bikinijét (erről később).
A hasz.ut. 45 percre tippelte az összeszerelési időt, ez gyerekekkel nehezítve 3,5 óra lett :))) De elkészült és csodaszép, és nem büdös! Horgolok mindjárt levendulászsákot és belerakom, és akkor jó illatúak lesznek a törölközők és a konyharuhák :)

Először a fiókok készültek el

A váz (a piros folt a naplemente tükröződése)

Ugye szép?!


Még készült egy bikini is a hétvégén, arról külön írok, mert a ravelry-re is szeretném felrakni... De egy kép kedvcsinálónak:

A bikini egyik cicije :))))
Upd.: a hétvégéből kihagytam a pénteket, amikor a karatetáborvégi vizsga volt. Kérem szépen, a lányom sikeresen vizsgázott narancs övre. Király!