2012. július 17., kedd

Állati

A kertünkben (helyesebben ez nem kert, hanem egy erdőből kihasított szelet, körbevadregény) számos-számtalan állat él. Ők itthon vannak, mi néha érkezünk vendégségbe.

Madárbarát a kertünk (bár még nincsen szertifikálva, kedves papírfüggő barátaim): bozótos, fák nagy összevisszaságban, a fenti teraszon háborítatlan fészkelőhelyek, és a kerítés után az erdőt nem is kell mondjam.
Cinegék, rozsdafarkú, szarka, szajkó, csilp-csalp füzike, kakukk... Ja, és a kányacsalád fent a sziklán.
Vijjognak ha vadásznak, és élvezet nézni a repülésüket. Tegnap láttuk azt is ahogy egy kismadár menekült a lecsapó kánya elől, sikeresen.


De volt már nálunk róka, őz, hallottunk röfögni vaddisznót.
Helyi lakosok a gyíkok (zöld- és fürge-), siklót is láttunk már.
Van sok csiga (főleg éti- és ligeti), ízeltlábú (imádkozó sáska, boszorkánylepke, rózsabogár, szöcskék és sáskák). Amikor lent lépkedünk a fűben, látszik hogy ITT van élet. Gyógyító érzés a panelpatkány élet után...
És persze a pókok! Ilyen, olyan, szépek és raaaaaandák, nagyok és kicsik...
Ja,  Ildinek üzenem, hogy működik a darázscsapda! Örülök hogy beüzemeltem, bár rossz nézni ahogy az üvegben kínlódnak...

Van egy mókus-lakos, őt ismerjük, láttuk sokszor. Nyomait is, a több helyen lyukas dióhéjat :)))
De ma éjjel... (csak én gépelek a sötétben, mindenki más alszik, tiszta horror)
Kaparászás a fejem felett, felnézek, s ott egy kis mókus... Hát, vicces volt. Nem tudom hol jött be és hol ment ki, de már értem a kandalló tetején a felborított poharat. Két perc múlva már a tetőn kaparásztak a lábacskák, gondolom észrevette magát :))))

Jó itt lenni: csörögnek a szarkák, az asztalról néz be a kékcinege, a terasz korlátján kapaszkodik a mókus...
(De ha riasztunk, fél perc alatt ideér a gépfegyveres őr... csak hogy ne szakadjunk ki teljesen a világból...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése