2012. július 30., hétfő

Egy hétre eltűntem a térképről

És nem bántam, nagyon jó volt. Nagyon sok minden történt, pedig nem is csináltam semmit... (Nem mind egy postban: nyaralás, koraszülöttes-hordozós munka, kötős-horgolós tábor.)

Pár nap a Caramell Hotelben (holisztikus hotel), írok róla ide, mert e-mailt nincs kedvem nekik írni...


Jó volt, mert: a recepcióslány (Juli) profi volt, de komolyan! Ami problémánk akadt a belakásnál, azt kedvesen, korrekten megoldotta. Persze, ez alap, de ő ennél jobb volt: éreztük, hogy minden szálat a kezében tart. Az elromlott hajszárító helyett újat kerítettek, reggel a fürdőköpeny is megérkezett... A szobaasszonyok készségesek és gyorsak voltak.

A szálloda gyönyörű, a szobák tiszták és elég nagyok. (Bazinagy tévével, ami ezért nem kéne...)

Ami disszonáns volt a számomra: azt gondoltam, hogy egy holisztikus hotelben valóban ilyen gondolkodású vagy erre törekvő emberek pihennek... Hiszen azért fizetnek nem is keveset, nem?

A wellness részleg (tepidárium, szauna, infraszauna, sószoba) rendben volt, mindig volt tiszta lepedő. (Megjegyzem azért, hogy a sószoba nem egyenlő a sóbarlanggal...)

A terápiás részleg, ahol a masszázsok és a tornák voltak, maga volt a tökély. Gyönyörű berendezés, szép nagy terek, csudazen :)))
A masszőr bácsi nagyon kedves, udvarias és egyszerű (nem rossz értelemben) ember, nagyon meg voltunk elégedve a munkájával.
Nagyszerű, hogy vannak mindenféle mozgásfoglalkozások, ami megdöbbentett, hogy ugyanaz az (amúgy kedves, szimpatikus, szakmailag rendben lévő) ember vezeti a vízitornát is meg a fitt ballt is, de még a jógát és a strechinget is... Tudom, spórolunk, de itt Pesten ebből 4 ember élne meg...És azért nem állom meg, hogy beszóljak: egy órát lehet (sőt) kell variálni a vendég igényeinek és lehetőségeinek megfelelően. Valamint ne 15 percet várjunk már a későn jövőkre, akik nem is érkeznek meg. Baromira untam várni, megmondom őszintén.

Nem tudom, biztosan volt valami kedvezmény nyugdíjasoknak vagy ingyen hozzájuk vágták a foglalást, mert sok (magyar) nyugdíjas volt. Ez nem kritika és nem is irigység, csak azok a nyugdíjasok akiket én ismerek nem tudnak ilyen helyet megfizetni... (Aztán utólag kiderült, hogy valami előadásos-meghallgatós-vegyélvalamitizé volt. És persze cigiző német turisták is voltak, akikre a kutya se szólt rá...)

Ami miatt nem megyünk többet:
  • Az étterem meglehetősen érdekes, ezt kéne olvasnia a fekete inges nagydarab tagnak...
  • A reggelinél nincs gyógytea, pedig P. márkájút kínálnak, abból pedig van filteres és nagyon finom gyógytea is. (Bocs, ez alap, ha ilyen szállodába megyek.) Nem hinném, hogy a vendégnek kell elbattyognia a wellness részlegbe a szamovárhoz (ami tutiszuper ötlet) és magának szerezni csalánteát a reggeli mellé.

  • Az ebéd "wellness ebéd"ként van hirdetve, hát baromira nem az. Félreértés ne essék, nem derogál nekem a krumplifőzelék fasírttal, csak nem erre számítottam. A 3 meghirdetettből ha szigorú vagyok, egyiket sem ehettem volna meg. Vicces-szomorú volt, hogy a rizs "természetesen" nem barna rizs, a tészta nem durum. Basszus, akkor hol "wellness ebéd" ez??
  • Az ebédhez mindig volt "napi savanyúság". Király. Hogy illik mondjuk az erdei mártásos húshoz savanyúság? Nem lett volna okosabb idénysalátát salátát kitenni? Lehet hogy a vendég nem úri huncutságból nem zabálja tele magát fehér rizzsel meg tésztával, hanem mert valamivel terhelt és nem teheti meg. Akkor haljon éhen...
  • A reggelit 10:00 perckor lepakolják, akár eszel, akár nem. Nincs olyan, hogy odalép a pincér, hogy "elnézést, leszednénk a svédasztalt, vegyenek most ha kérnek még valamit". Nem. Csak elviszi, de az orrom elől, úgy kell lekapni a kaját. Én szégyelljem magam, mikor húszezer egy éjszaka? (Mellesleg 1.: valóban későn mentünk az étterembe a saját hibánkból, nem a kaja lepakolása a probléma. 2. nincs az étteremben óra, nem látja a vendég amikor "idő van".
  • Nagyon irritáló, hogy a pincérek nem kikerülnek, hanem elém ugorva megelőznek. Éljen az udvariasság...
  • Egyik nap jól megjártam: valóban "wellness" volt a javából a "csőben sült karfiol". Idézőjelben. 5 szem félig nyers karfiolrózsácska sajtmártászerűséggel.  
  • Teljesen ötletszerűen voltak kiválasztva a levesek is, semmit tudatosságot nem fedeztem fel benne, ami baj. (Egy olyannak mint én, akinek szabott CH mennyiséget kell megennie, nem árt ha kiegyensúlyozott az étlap.) A levesek pl.: volt olyan nap, hogy mindkettő tejes-tejfölös volt (hajrá tejérzékenyek), volt olyan nap, amikor mindkettő "üres leves" (CH nélkül).
  • Ugyanezt az ötletszerűséget láttam a vacsora svédasztalnál is a főtt ételekben: egyik nap 5 féle számomra ehető étel, másik nap csak 2... Harmadik nap 3... Nem láttam a koncepciót, hogy egy vacsora összeállításánál hányféle hús, hányféle tésztás-egyéb CH-s étel van. Elég véletlenszerűnek tűnt. (A saláták, sajtok, olajok, sütemények választéka nagyszer volt. Az más kérdés, hogy egy kéksajtot hogy szeletelek fel egymagam, és hogy szedem le a késről utána úgy, hogy ne nézzen ki broáfosan... De biztos nem vagyok ügyes...)
  • Még volt egy-két kellemetlen epizód, pl. mikor a pincérlány szó nélkül elvitte a menürendeléshez szükséges tollat az asztalról... Csak lestem... Vagy amikor az étterem közepére hányt egy kisfiú miközben mi ebédeltünk, és a pincérek fintorogva nézték. Eszükbe sem jutott, hogy letakarják egy szalvétával, hogy ne terjengjen hányásszag. Békésen megvárták a takarítót, miközben a falhoz állva röhögtek a szerencsétlen családon. Bevallom, én itt pipultam be végleg, és megbeszéltem a férjemmel, hogy azt a bagázst mind kirúgnám. Persze akkor nem járt arra a fekete inges nagydarab fazon...
Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a fiú, aki a bacont sütötte, udvarias és kedves volt.
És azt is, hogy nagyon szomorú volt nézni, ahogy a "nagy" pincérek és szakácsok szapulták a "kicsiket", ott szóltak be, ahol lehetett. És főleg: a vendégek előtt. Szégyen! emberileg. Amúgy meg húszezerért nem vagyok kiváncsi a bunkó viselkedésükre. Élükön egy olyannal, aki azt hiszi, attól lesz udvarias, ha harsányan ráüvölt mindenkire napszak szerint...
Még az amúgy békés férjem (aki nem holisztikus szemléletű) is megjegyezte, hogy az étterem nagyon tönkreteszi az összhatást...

Na jó, még egyet, aztán befogom. Nem jártam még olyan szállodában, ahol a minibárnál drágább lett volna bármi. Hát itt ja... A 2 decis kóla a minibárban 370.-, az étteremben 470.- (körül) volt. Na, akkor ki az a barom, aki nem egy kancsó csapvizet kér? Nem kellene ezen elgondolkodni?
Persze nem ajánlják fel önként, de ha szétnéz az ember, látja a kancsókat...

Összességében: sajnálom, hogy az étterem ennyire elrontja az egészet, mert amúgy nem éreztük rosszul magunkat, sőt.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése