2012. augusztus 31., péntek

Fonalfestés - az eredmény

A fonal megszáradt másnap reggelre, de egyéb okok miatt csak ma du. volt időm feltekerni.
Ilyen lett:

Gratulálunk Önnek a 100. bejegyzéséhez, ide sajnos nem tölthet képet, mert a bloggernek nincs kedve...

Kicsit felbosszantottam most magam, miután fél órája próbálom feltölteni a képeket...


Most végre sikerült (szept. 9.), íme: 





őt nem festettük, a blokkolómatracon üldögélve jött a házba, itt éppen a kipaterolása zajlik

Kész a kendő...

Elkészült egy álSBS kendő, a második a sorban... Képeket ide még nem teszek fel, hátha az is olvas akinek szánom ajándékba... De a mmm-ra és a FB-ra teszek ;)
A mérete: blokkolás után 180 cm a hosszú oldala, és a befogók 120 centisek. Alig várom hogy megszáradjon...

2012. augusztus 25., szombat

1 nehéz nap éjszakája...

A címet loptam, bocsi :)
Tegnapi lista: elreszeltem az ujjam - nagyon vérzett és fáj(t), (ezért) egész nap beáztatva tocsogott a ruha, amitől hát - nem lett jószagú... Lemaradtam a fagyiskocsiról, mert úgy döntött hogy előbb fordul meg mint ahogy mi lakunk... (A lányoknak ígértem róla mindenfélét, azért kár...) Az üldözőbe vett fagyiskocsi eltűnt szem elől :))))
És amikor le akartam feküdni, szóltak hogy jelzett egy kisbaba... (Ez persze jó, de van mikor döbb... Döbb, szívösszeszorul hogy akkor most mi van...) De minden rendben és még úgy döntött vár. De azért ott maradtunk figyelni és őrizni... A hosszan nehéz napnak 10 körül lett vége, amikor berogytam a kocsiba... és rájöttem hogy mára két elintéznivalóm van... De elintéződött, hazajöttünk, aludtam, díszebédeltünk (11. házassági évfordulónk van ma), hazajöttünk, aludtam, kiolvastam a Hajnal Badánybant, horgoltam...
És nem tudok aludni, de muszáj lenne...
Jól vagyok ;)

2012. augusztus 22., szerda

Munkás szerda - fonalfestés

Aki festett már fonalat, tudja milyen jó játék! Csak megtippelni lehet, mi lesz az eredmény, vagyis igazi meglepetés.

Mi már kétszer festettünk fonalat, minkétszer pamutot és mindkétszer tepsiben.

A múlt héten viszont az egyik FB csoportban valaki feltett egy képet befőttesüvegben bodzabogyóval festőtő pamutfonalról.

Mivel a nyáron sikerült beszereznem egy pár gombolyag gyapjút, gondoltam kipróbálom. Ahogy Krilla barátnőm mondaná, bírja az optimizmusomat, mert se ötliteres üvegem, se bogyóm nem volt... Ecetet találtam a polc alján hátul mikor hagymalekvárt csináltam, só is volt itthon.

Tegnap a lányokkal, egy kosárral meg a két (múlt héten épített) tutajjal lementünk a patakhoz, ők úsztatni, én bodzát szedni.
Na, odaúton láttunk kökényt, galagonyát, csipkebogyót, de bodzát alig. (Voltak öreg bokrok széttördelve, kilapítva, nem tudom milyen "állatok" jártak arra...)

Végül úsztattunk tutajt, áztattunk szandált, Emma nyakig sáros lett (és bőgött, mert utál koszos lenni), de bodzánk nem volt... Mint már annyiszor, most is kihúztak a csávából: elmentünk egy kanyarra az éppen hazatérő férjemmel és a szomszéd erdőben találtunk bogyókat.

"Természetesen" a délelőtti taposómalom (mosás, ebédfőzés, rendrakás) miatt teljesen elfelejtettem a teraszon gunnyadó bogyókat. De este hopp, észrevettem, és nekiálltunk Emmával.
Nem volt ugye üvegem... Levágtam egy ötliteres vizespalack tetejét, abba tettünk alulra bodzabogyókat, kézzel összetörtem, rá az egyik motring fonalat.



Erre is bogyók kerültek, majd láttam, hogy a második motringra már neem lesz elég... Éljen az optimizmus...
Lementünk a kertbe, szedtünk aranyvesszőfüvet (hátha sárgára fest), majd a második motringot a bogyók tetejére tettük és befedtük a sárga virágokkal.


A sárga virágon sárga karolópók lakik

Majdnem kész
Két kancsó (kb. 2 liter) folyadék ment rá: víz, benne oldott só, ecet, citromsav (ez utóbbit nem tudom miért tettem bele, úgy emlékeztem hogy kell bele, de aztán nem...)

Emma lelkes

A végeredmény, kitámasztva, nehogy a mókus fellökje
Így marad kb. egy hétig, aztán meglátjuk az eredményt...


Munkás szerda - similabda

A lányaim ma egész nap kint voltak, szorgoskodtak...

Kukoricát  csuhéjtalanítottak (csuhétlanítottak vagy fosztottak?) és bajuszosat játszottak (aki nem játszott soha ilyet: 1-1marék bajuszt "fognak" a felső ajkukkal az orruk alá), aztán similabdát készítettek a csuhéból. Én csak néztem ahogy hordták ki a raffiát, a gyöngyfűzős gumit...

Juli volt a kézműves

Emmié lett az első labda
Egész délután gyakoroltak vele, és este mindenféle kunsztot mutattak be nekünk. Simi-fu lett az új harcművészeti ág neve :)))


Aranyvesszőfű

Egyik barátnőm megfogalmazása szerint én vagyok az, aki nemcsak zacskóból ismeri a növényeket. (Köszi :))

Hát, valóban, ismerek párat, mert beleszülettem, belenőttem és felnőttként is tanulom.

Ildi blogján olvastam már, hogy ő szedett szárítani az aranyvesszőfűből, de nekem nem volt érkezésem csak tegnap reggel.  (A növényeket általában reggel kell gyűjteni.)
Szedtem egy nagy csokorral, (víz nélkül) vázába tettem száradni.

Látszik, hogy reggel volt még: rend van a teraszon :)))) (Háttérben a horgoláshoz előkészített nyugszék, amin azóta sem horgoltam...)

Száradt a fű, de ma nagy szél kerekedett és fellökte a vázát (szerencsére nem tört el), ezért felakasztottam egy jó helyre a csokrot. Szerintem szép!

Az aranyvesszőfű (Solidago gigantea) kinyílt virágos hajtásait gyűjtjük, szárítjuk. Sok mindenre javasolják, vese- és hólyagproblémákra, menstruációs zavarokra, és általános méregtelenítőszer is.

Gyuri bácsi írt róla egy jó összefoglalót, és az adagolás is ott olvasható.

Hogy nálunk mi történik vele? Ami általában szokott: megszárítom, bezacskózom és ha kell isszuk, esetleg viszem másoknak ajándékba.

Amit nem írnak róla, de én szoktam használni: én ülőfürdő-mániás vagyok, minden bajt, náthát stb. megpróbálok kád vízben elkevert megfelelő gyógynövény teájával kezelni, vagyis pl. megfázásnál a fürdővízbe is kapnak hársteát. Lehet hogy ez butaság és egyáltalán nem működik, de ez van...

Kedves barátaim, ha kell nektek ilyen egy zacskóval, szóljatok, mert most nyílik, tudok szedni!

Hosszú hétvége, VSZT

A bejegyzés eleje a Csigatészán található, mert elsőre nem sikerült eltalálnom, hol hasadjon...

A lényeg a vendégség, az öröm, hogy találkozhatok újra a családokkal, akiknek az életébe hónapokig beleláttam, és akiknek a családdá válásánál -bővülésénél jelen lehettem.
Bevallom, megszerettem őket és hiányoznak :))) De mind jól vannak, boldogulnak és ezt nagyon jó látni.

Egy pár kép, csak ízelítőnek:

Fiúk a teraszon... képzeljétek, már forognak!

Juli boldog volt, hogy olvashatott, észre se vette, hogy dolgozott

Ikrek beszélgetnek... mi nem értjük az ő kommunikációjukat, de ők láthatóan értik egymást

Emma és Lili, az új barátok

Zsuzsi ritka ülős pillanatát meg kellett örökíteni

Olívia hercegnő
Olívia Andrást őrzi

Itt meg Eszternek hatalmasakat kacag, mellettük Hani vagy Pinky (Emma szerint Zsanikutya :))))

Eszterék kutyái is jöttek, Hani (a mama), Pinky (a lánya) és Manó (a kicsi), családom nagy örömére:




Mindketten szépek :)
(Juli szerint ezentúl csak kutyás barátokat hívjunk :)))

Aztán lassan bezárt a bazár, hazamentek a legények, aztán a csajok is...

Még egy bébiszitter, el is altatta...
Köszönjük hogy eljöttetek, gyertek máskor is ;)


2012. augusztus 16., csütörtök

De te mindig... (de ti mindig... de mi mindig...)

Tavasszal hallottam ezt, egyik unokatesóm szájából, azóta is sokszor eszembe jut...
Valóban: amióta az eszemet tudom, mentem amerre jónak láttam, meg amerre akartam, és nem nagyon érdekelt kinek tetszik és ki jön velem.

Tavalyelőtt télen egyet gondoltam és helyet foglaltam magamnak az első itthoni ClauWi kurzuson. Miért? Nem tudom, talán tudni akartam, mit és hogyan  csinálnak ők ennyi éve...

Mindenesetre akkor kicsit megfordult a világ: a messziről jött oktatók (a legjófejebbek, legemberségesebbek, legtoleránsabbak...) összefésültették velem azt a tudást, ami ott volt a fejemben (évek anatómia, élettan tanulása, didaktika, tanácsadás elmélet, egyéb "civil" tapasztalatok stb.), gondolkodásra késztettek: nem hangzott el "nem, nem szabad, tilos, rossz" és hasonlók, nem volt a számba rágva semmi, nem voltak kőbe vésett szabályok.
Egy dolgot volt muszáj tenni: gondolkodni. Összerakni amit kaptam, egységgé formálni magamban, és ezzel a pakkal végezni a munkám. 

A hétvégén megint voltam egy kurzuson: a másik oldalon ültem... Nem vagyok oktató, csak segéd voltam, de aki ismer, tudja hogy ez nem számít.
Ültem, néztem, hallgattam, figyeltem, és közben gondolkodtam az agyam egy hátsó zugában: mennyi minden történt egy év alatt, hová jutottunk el ilyen rövid idő alatt is... Hát persze, nem volt könnyű, most sem könnyű. De van egy kicsi csapatunk, működünk és dolgozunk. Képviseljük amit kell, akkor is, ha nehéz és néha olyan mintha direkt bokszolnánk a falat, hogy aztán ránk omoljon.
(Tavasszal egy dunakeszi előadáson mondtam lehajtott fejjel egy kellemetlen kérdésre, hogy csak azt tudom képviselni, amiben hiszek és roppant rosszul éreztem magam. Amikor felnéztem, láttam hogy mindenkit meggyőztem.)

Van-e, hogy belezavarodok a kérdésekbe, mert mások számára nehezen érthető hogy minden mindennel összefügg? Van persze, de ha hitelesek vagyunk, ez nem is baj.
Nem tudom lehet-e élni nem-holisztikusan: ha nem hiszem el, hogy magam is egység vagyok, a világgal is egységet alkotok... Ki volnék én akkor? :)))

Egy év alatt tényleg sok minden történt:
- kedves barátaimmal együtt végeztem a kurzust, akikkel azóta együtt is dolgozunk,
- új barátságok is alakultak, szövetségek jöttek létre,
- megjelentünk a Nemzetközi Babahordozó Héten a kerületi-vidéki rendezvényeken, és ott voltunk a központi zárórendezvényen is,
- az első két tolmácsolt kurzus után már az iskola itthoni oktatója képzi a tanácsadókat, már a 2. "adagot",
- (csak érintőlegesen kapcsolódik ide, de a Manócsomag Alapítványnál már koraszülött kendőket is lehet kölcsönözni, tanácsadói segítséggel),
- ott voltunk a Gyerekszigeten az Europalánta Egyesület vendégeként...

Nagy öröm számomra, hogy az én munkám is benne van ebben!

Szóval a mostani kurzuson unterman voltam, segítő az ausbilderin mellett. Mire gondoljatok? Aki vizet tölt, aki hozza a kávét, adja a babát, aki tudja mi következik és kéz alá dolgozik, aki plüssmaci, ha arra van szükség. Kitakarja a projektor fényét ha kell, jelzi ha olyat lát "amit nem kéne". Ugye látjátok mennyire egyszerű és könnyű feladat?:))))

pynky és Melus (és az ajándék kendő)


Mégis jó volt részt venni. (és itt jön az EMK - Nonviolent Communication - hogy miért - csak nézzétek mennyi héja volt ennek a hagymának...) Mert jó hogy  láthatom hogy megy az itthoni tanfolyam végig; mert meg szeretném ismerni az összes "újat"; mert szeretem látni az arcokat, amikor meg vannak győzve; mert egy olyan ember hívott, akivel nem voltunk mindig ilyen viszonyban, de mostmár szövetségesként eredményesen tudunk együtt dolgozni, rendszeresen kommunikálunk, elismerjük egymás kompetenciáit. És ki akartam próbálni azt is, milyen a háttérben dolgozni valaki keze alá, és nem megjelenni, nem belezavarni a másik munkájába.

Tanultam sokat: láttam részvevőkön, mikor hitetlenek, mikor gondolkodnak, mikor sikerült őket meggyőzni. Tanácsadóként nézhettem a kötéstanulásuk folyamatát, a típushibákat, az egyéni különbségeket. Ezt tanácsadás alatt nehezebb szemmel tartani, itt sokkal könnyebb volt és nagy adagban érkezett ;)
Tanultam az ausbilderintől (bocs, nagyon tetszik ez a szó) az idei újításokat, és lubickoltam a lexikális tudásában.
Tanultam alázatot és először gyakoroltuk milyen együttműködni ilyen szituációban.


A kommunikációról: büszke vagyok arra, hogy az a résztvevő, aki mindig rettegve nézett vissza ha rápillantottam, szombatra már megnyugodott :)))

Köszönet
mindenkinek a kosztért, ami az én szükségleteimre is tekintettel volt,
azért, hogy részt vehettem,
a régieknek az ajándék kendőért, mert ez számomra elismerés volt,
és ajándékba kaptam még a jelenlévőktől pár mondatot, amit elteszek rosszabb napokra:
"Pynky csak ül és mosolyog."
"Pynky az egyetlen ember az ismerőseim közül aki (mindig) azt mondja, amit gondol."
"Olyan jó, hogy te is itt vagy!"


Amit kívánok minden újnak:
- legyen erejük és igényük tartani magukat a ClauWi szellemiségéhez,
- legyen bennük elég szakmai és emberi alázat,
- ne szégyelljenek kérdezni és tanulni,
- illeszkedjenek be ebbe a kicsi, de bővülő közösségbe, hogy egyre színesebbek legyünk.

Üdv közöttünk, és ha bármikor segítségre van szükségetek, keressétek a "régieket" nyugodt szívvel.

Akik nélkül nem menne: a kollégáim Bogi és Matyi








2012. augusztus 6., hétfő

Odagondolok

Reggeli locsolás (18 fok van!!) közben szoktam elmerengeni, mások szerint bambulni, a paradicsomokat nem zavarja...


elnézést, ez naplementés, de illik ide



Elfutottak a gondolataim Pilicsabára az egyik, a Balatonhoz a másik kismamámhoz, Budapestre valakihez aki szülésélményt feldolgozni jár hozzám...

Győr mellé egyik barátnőmhöz, aki mindenféle teendői mellett a hordozóiskolánkat viszi a vállán, egy másikhoz Németországba, aki fura természet, de ha épp nem zörrenünk össze, akkor bírom és megértem... (A hétvégi tanfolyam is végigzongorázódott bennem,) és a helyzetgyakorlatokról bevillantak EMK-s barátnőim, akik itt voltak meg azok is akik nem tudtak most jönni.

Egy cikk miatt a Biztos Kezdet Gyerekház szoc.munkásaira is gondoltam, akiknek május óta nem fizetik a pályázati pénzt, mégis dolgoznak tovább...   Egyiküknek készül egy ál-SBS kendő, a sárgánál járok még csak, de mikor kézbe veszem, "Móni nénire" gondolok... "Eszter nénire" akkor, amikor a bizalom és a nagy dolgok megosztása a téma. Köszönöm, Eszter, a bizalmad azóta is melengeti a szívemet!

Gondoltam az eheti vendéggyerekre, akit tegnap haza kellett vinni, mert annyira hiányzott neki az édesanyja... Zűrös élethelyzetben van, válnak a szülei...

A saját nagyobbikomon, akihez oda kellett bújni miután a barátnője elment, mert olyan szomorú volt... Meg a jelenetre, amikor később Kistesó vicces helyezkedés közben ("hányszemélyes az ágy?") odapasszírozta az ágy oldalához, én mondtam hogy hagyjon helyet, de megkérdezte a nagyot ("rossz neked ha idebújok?"), aki azt mondta: "nem, nagyon megnyugtat ha hozzám bújsz"... Mire a kicsi: "jaj, annyra szeretlek!!" Majd megsorozta pár jó nyálas puszival :)))))


A férjem nagynénjére, aki sajnos határozottan öregszik (nem olvas), és nem könnyű vele, de mi szeretjük, mert jó, egyszerű és őszinte ember. Most nálunk van és jó mikor itt sertepertél...

A sógornőm édesapjára, aki nemrég halt meg: szerettem őt is, mert normális, egyszerű, értelmes, praktikus ember volt. Volt humora de nem vitte túlzásba, nem beszélt túl sokat, de akkor érdemes volt hallgatni... És legjobban a gyerekekkel értette meg magát, szeretett velük foglalkozni, az enyémekkel is... Jó volt rá gondolni, sajnálom, hogy a hiánya akkora fájdalmat okoz a szeretteinek.


Ma hozzájuk gondoltam oda... Szerencsére vannak akikre tudok és érdemes odafigyelnem! Köszönöm :)

2012. augusztus 1., szerda

Az Anyatejes Táplálás Világnapja

Ma van, bár már nemsokára holnap van...
(És holnap lesz a másik jeles nap a héten: Juli 10 éves lesz!)

Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság, Szoptatásért Magyar Egyesület, La Leche Liga

Szoptatás Világhete (augusztus 1-7-ig), Séta a szoptatásért...

Mind ugyanarról szól: adni a gyerekünknek valamit, amit csak az anya tud, egy személyre szabott, steril, mindenben alkalmazkodó táplálékot.
És: röhögnek már az anyák, ha mondom: "a cici nemcsak testi táplálék".
(És mennyire praktikus, olcsó, "utaztatható"...)
Sajnálom és dühös is vagyok néha, hogy ezt még mindig szajkózni kell. Számos/számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a szoptatástól egészségesebbek, okosabbak, magabiztosabbak stb. lesznek a gyerekek. Miért nem tudja ezt az anyákkal hivatalból foglalkozó szakemberek többsége? Én is voltam "hivatalból foglalkozó", szégyelltem is magam hogy nem tudok erről semmit. De nem voltam lusta kérdezni (néha hülyeségeket), olvasni, tanulni erről. Ennek 10 éve, és nem szeretem látni, hogy a "hivatalban" lassan megy a változás.

Nem vagyok mindenáronszoptatás párti, megalkuvó vagyok... De csak ha minden megvolt, ha tényleg nincs már senkinek ötlete...
Ismerek egy Anyát, nagybetű teljesen, nem is tudja mennyire becsülöm: a fogát összeszorítva kezdte, undorodva, kínlódva. Volt segítsége, nemcsak én, egy nálam sokkal jobb is, és ma megy neki, sőt le is adja a tejet... Nem láttam még embert, aki többet küzdött volna magával, nem, nem a tejért: a gyerekéért.

Nem szólom le, sőt meg is értem azokat is, aiknek nem sikerül... Ha megkapargatjuk, mindig van mögötte valami probléma a "hátországgal" vagy magával... Nem baj, az is működik. (Elsőre nekem sem sikerült igazán se kellemesre, se hosszúttávúra. Halmozottan hátrányos helyzetűek voltunk, mama is, baba is, a könyezet is hendikepes volt. 8 hónap volt meg így, nehezen, megdolgozva. A második még mindig szopik, ciki vagy nem. Ő az, aki rácáfol a gyagya sztereotípiákra, normálisan kötődő gyerek, cserfes, nélkülem nyaralós... De a cici az kell, kicsit este a mese közben, aztán "Mama, simogasd a hátam", aztán "Mama, már kimehetsz nyugodtan", és alszik reggelig... Egy csodaszép ünnepen lesz 4 éves nemsokára.
Hogy így alakult, nemcsak rajtam múlt, amikor nem hízott, én is féltem, nem: rettegtem, utáltam hogy mindenki azt mondja döntsek én tápszer-kórház ügyben... De ő egy olyan gyerek, aki inkább álomba üvöltötte magát, semmi mást nem engedett a szájába tenni... Kiköpte a cumit, kanállal-pohárból itatni lehetetlen volt... Csak szoptatni lehetett. De megindult a súlya, és egészséges, szép ovis lett belőle.)



Ezen a héten, aki szoptat(ott), megérdemli hogy büszke lehessen magára, és mi is minden anyára.

(Megjegyzés: töredelmesen bevallom, még egy Sétán sem voltam, mert Juli szülinapjának ünneplése mindig arra a szombatra esik :(((  )