2012. augusztus 1., szerda

Az Anyatejes Táplálás Világnapja

Ma van, bár már nemsokára holnap van...
(És holnap lesz a másik jeles nap a héten: Juli 10 éves lesz!)

Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság, Szoptatásért Magyar Egyesület, La Leche Liga

Szoptatás Világhete (augusztus 1-7-ig), Séta a szoptatásért...

Mind ugyanarról szól: adni a gyerekünknek valamit, amit csak az anya tud, egy személyre szabott, steril, mindenben alkalmazkodó táplálékot.
És: röhögnek már az anyák, ha mondom: "a cici nemcsak testi táplálék".
(És mennyire praktikus, olcsó, "utaztatható"...)
Sajnálom és dühös is vagyok néha, hogy ezt még mindig szajkózni kell. Számos/számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a szoptatástól egészségesebbek, okosabbak, magabiztosabbak stb. lesznek a gyerekek. Miért nem tudja ezt az anyákkal hivatalból foglalkozó szakemberek többsége? Én is voltam "hivatalból foglalkozó", szégyelltem is magam hogy nem tudok erről semmit. De nem voltam lusta kérdezni (néha hülyeségeket), olvasni, tanulni erről. Ennek 10 éve, és nem szeretem látni, hogy a "hivatalban" lassan megy a változás.

Nem vagyok mindenáronszoptatás párti, megalkuvó vagyok... De csak ha minden megvolt, ha tényleg nincs már senkinek ötlete...
Ismerek egy Anyát, nagybetű teljesen, nem is tudja mennyire becsülöm: a fogát összeszorítva kezdte, undorodva, kínlódva. Volt segítsége, nemcsak én, egy nálam sokkal jobb is, és ma megy neki, sőt le is adja a tejet... Nem láttam még embert, aki többet küzdött volna magával, nem, nem a tejért: a gyerekéért.

Nem szólom le, sőt meg is értem azokat is, aiknek nem sikerül... Ha megkapargatjuk, mindig van mögötte valami probléma a "hátországgal" vagy magával... Nem baj, az is működik. (Elsőre nekem sem sikerült igazán se kellemesre, se hosszúttávúra. Halmozottan hátrányos helyzetűek voltunk, mama is, baba is, a könyezet is hendikepes volt. 8 hónap volt meg így, nehezen, megdolgozva. A második még mindig szopik, ciki vagy nem. Ő az, aki rácáfol a gyagya sztereotípiákra, normálisan kötődő gyerek, cserfes, nélkülem nyaralós... De a cici az kell, kicsit este a mese közben, aztán "Mama, simogasd a hátam", aztán "Mama, már kimehetsz nyugodtan", és alszik reggelig... Egy csodaszép ünnepen lesz 4 éves nemsokára.
Hogy így alakult, nemcsak rajtam múlt, amikor nem hízott, én is féltem, nem: rettegtem, utáltam hogy mindenki azt mondja döntsek én tápszer-kórház ügyben... De ő egy olyan gyerek, aki inkább álomba üvöltötte magát, semmi mást nem engedett a szájába tenni... Kiköpte a cumit, kanállal-pohárból itatni lehetetlen volt... Csak szoptatni lehetett. De megindult a súlya, és egészséges, szép ovis lett belőle.)



Ezen a héten, aki szoptat(ott), megérdemli hogy büszke lehessen magára, és mi is minden anyára.

(Megjegyzés: töredelmesen bevallom, még egy Sétán sem voltam, mert Juli szülinapjának ünneplése mindig arra a szombatra esik :(((  )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése