2012. augusztus 6., hétfő

Odagondolok

Reggeli locsolás (18 fok van!!) közben szoktam elmerengeni, mások szerint bambulni, a paradicsomokat nem zavarja...


elnézést, ez naplementés, de illik ide



Elfutottak a gondolataim Pilicsabára az egyik, a Balatonhoz a másik kismamámhoz, Budapestre valakihez aki szülésélményt feldolgozni jár hozzám...

Győr mellé egyik barátnőmhöz, aki mindenféle teendői mellett a hordozóiskolánkat viszi a vállán, egy másikhoz Németországba, aki fura természet, de ha épp nem zörrenünk össze, akkor bírom és megértem... (A hétvégi tanfolyam is végigzongorázódott bennem,) és a helyzetgyakorlatokról bevillantak EMK-s barátnőim, akik itt voltak meg azok is akik nem tudtak most jönni.

Egy cikk miatt a Biztos Kezdet Gyerekház szoc.munkásaira is gondoltam, akiknek május óta nem fizetik a pályázati pénzt, mégis dolgoznak tovább...   Egyiküknek készül egy ál-SBS kendő, a sárgánál járok még csak, de mikor kézbe veszem, "Móni nénire" gondolok... "Eszter nénire" akkor, amikor a bizalom és a nagy dolgok megosztása a téma. Köszönöm, Eszter, a bizalmad azóta is melengeti a szívemet!

Gondoltam az eheti vendéggyerekre, akit tegnap haza kellett vinni, mert annyira hiányzott neki az édesanyja... Zűrös élethelyzetben van, válnak a szülei...

A saját nagyobbikomon, akihez oda kellett bújni miután a barátnője elment, mert olyan szomorú volt... Meg a jelenetre, amikor később Kistesó vicces helyezkedés közben ("hányszemélyes az ágy?") odapasszírozta az ágy oldalához, én mondtam hogy hagyjon helyet, de megkérdezte a nagyot ("rossz neked ha idebújok?"), aki azt mondta: "nem, nagyon megnyugtat ha hozzám bújsz"... Mire a kicsi: "jaj, annyra szeretlek!!" Majd megsorozta pár jó nyálas puszival :)))))


A férjem nagynénjére, aki sajnos határozottan öregszik (nem olvas), és nem könnyű vele, de mi szeretjük, mert jó, egyszerű és őszinte ember. Most nálunk van és jó mikor itt sertepertél...

A sógornőm édesapjára, aki nemrég halt meg: szerettem őt is, mert normális, egyszerű, értelmes, praktikus ember volt. Volt humora de nem vitte túlzásba, nem beszélt túl sokat, de akkor érdemes volt hallgatni... És legjobban a gyerekekkel értette meg magát, szeretett velük foglalkozni, az enyémekkel is... Jó volt rá gondolni, sajnálom, hogy a hiánya akkora fájdalmat okoz a szeretteinek.


Ma hozzájuk gondoltam oda... Szerencsére vannak akikre tudok és érdemes odafigyelnem! Köszönöm :)

1 megjegyzés: