2012. november 26., hétfő

Híres ember...


Csak egy icipici bejegyzés az etikáról, az orvosi titoktartásról, a becsületről...

a kép a Libri.hu oldalról való, a szerző valamikor a tanárunk volt (a könyv sajnos jelenleg nem kapható)


Annak idején (1992/93.) az első olyan évfolyamba jártam, aki a középiskolában eü. etikát tanulhatott (valami irtó unalmas egyéb tantárgyat lőttek ki vele)... Volt egy jó jegyzetünk, amit egyszer kölcsönadtam, azóta se hozták vissza (Dr. Blasszauer Béla: Orvos-egészségügyi etika).

Nekünk szerencsénk volt, mert nemcsak etika órákon, hanem 4 év alatt folyamatosan nyomták belénk nagyon hiteles és nagytudású tanárok az igét, többek között a titoktartás fontosságát... (Ezért állok értetlenül néhány kiszivárgott kórházi celeb-pletyka előtt.)
Emlékszem egy esetre, másodikban voltunk gyakorlaton az OBI (Orsz. Baleseti Intézet, ma már a Péterfyhez tartozó baleseti központ, gőzöm sincs mi a neve) egyik osztályán, ahol éppen akkor feküdt valami híres sportoló, arra már nem emlékszem ki volt... De a botrányra emlékszem, ami kitört, amikor munka után az öltözőben valaki közülünk elpletykálta, hogy a beteg milyen jó pasi és milyen a fehérneműje. Az illető lánynak majdnem letépődött a feje, a gyakorlatvezető által, aki vasággyal se volt 30 kiló... Ilyen idők voltak, kérem, rég elmúltak, ma már biztos ott állna az öltözőajtóban egy kis zsozsóval valami pletykalapos a sztoriért... (Erről eszembe jutott mikor Juli kórházban volt és azt mondtam a felügyelő tanulónővérnek, hogy a "szakma szabályai szerint", mire megkérdezte, hogy "az mi"... Csókolom, öregszem. A Péterfys kótert is lebontották - az volt régen a tanulónővérek öltözője :))))

Miért írom ezt?
Ma már csak lájtosan vagyok hierarchiák tagja, magam szabom meg a szabályokat amelyek szerint dolgozom. Kemény szabályok: olyanok, amiknek a betartását a velem dolgozóktól is elvárom. Kevesen is dolgoznak velem ;)

Volt ma egy beszélgetésem egy híres emberrel, aki velem szemben ülve nem volt "híres", csak ember. Nem érdekelte hogy milyen papírom van és olvasok-e külföldi szakirodalmat, csak beszélni akart. És engem sem érdekelt hogy kicsoda ő, csak hallgattam és beszéltem.
(Amikor elment, akkor derült ki hogy híres, pedig becsületesen bemutatkozott, csak én mozgok másfelé.)

Amikor hazafelé jöttem a trolin (zeneterápiát használva magamon), eszembe jutott a fenti eset a sportoló alsógatyájával. És fene büszke voltam magamra, hogy nem érdekel ki híres és ki az akinek kilóg a hátsója a gatyából, nekem mind egyformán fontosak.

Öntömjénező poszt vége, és azért remélem elgondolkodnivalót is adtam ;))

Ajánlom még Dr. Kovács József: A modern orvosi etika alapjai című könyvét is.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése