2012. november 3., szombat

Otthon

Élveboncolásban jó vagyok, kicsit több mint két éve ezt erőszakmentesen is gyakorlom :))))

Kis vigasz többeknek, hogy én magamat is boncolom:
Éjjel elálmodtam magam egy házba, ami olyan volt mint a mostani, de nagyobb, és sparhelt is volt. És volt ott valaki, gyerekkorom egyik tekintélyszemélye, akivel elég nehezen boldogultam akkor... De ő ugyanolyan volt, én meg nem, és ettől változtak a viszonyok: én én maradtam, ő meg "harci kutya" lett attól, hogy én már nem vagyok könnyen felcsattanó kamasz... Még egy érdekes dolog volt, így visszagondolva, hogy a másik "tekintélyszemély" is jelen volt, de a konfliktusok során láthatatlan volt és maradt.
Ilyenkor gondolkodom rajta, hogy ezek az álmok magyaráznak nekem? Hogy így volt ez 20 éve is, csak akkor nem vettem észre?



A hangok körülöttem (nem, nem a Hangok), hanem az otthonom hangjai: a hegedülés, a gyurmát sütő sütő duruzsolása, a rádió ahol Kulka János beszél éppen, a gölődinleves illata - mind azt mondják, hogy jó ez így.

De a napok mind hoznak új és új tanulságokat, hogy mit kell másként csinálnom a családommal, a gyerekeimmel és a körülöttem lévő emberekkel mint ahogy én szocializálódtam...
Mindenkinek vannak hozott mintái, "amikből gazdálkodik", de ez senkinek sem mentség arra, hogy ne tegyen semmit, ha a minták nem jók. Felnőttek vagyunk, kérem...

1 megjegyzés:

  1. Az utolsó bekezdést nagyon köszönöm!!!!
    A többit is, de azt nagyon!!!!:)

    VálaszTörlés