2013. december 30., hétfő

Hallgatód-ZOO

Karácsonyi rendrakás, gardróbtakarítás, játékoskosár-kipakolás... Szerintem rémséges kifejezés mind ;))

Volt réges régen (10 éve) egy orvosi táskánk, mára már gyakorlatilag az összes eleme eltűnt. Egyedül a fonendoszkóp maradt meg, mert "az a mamának is van és neeeeeeeeeeeedobjukkkiiiiiii"...
A gumicső már szétmállott, borzalmasan festett az egész :P

De mit csinál az ember lánya, ha a gyereke nem és nem adja a szemétre való cuccot? Átalakítja...








Csajos színű Catania Fine egy kupakkal, és egész jól használható fonendoszkópot kapunk ;))
Sorozatgyártást nem vállalok!


2013. december 29., vasárnap

Hitchin' a Ride sorozat by pynky

Van amikor tetszik egy fonal, de nem jön ihlet a mintához, vagy több mintát próbálsz vele, de nem szép... Aztán jön egy minta, ami érdekes, kipróbálod, tetszik és izgat hogy nézne ki más fonalból.

Na, így jártam én a Hitchin' a Ride mintával... Pontosabban: ennek a kötött változatát ajánlotta Eszter barátnőm. De én nem tudok/szeretek (annyira) kötni, és megtaláltam a horgolt változatot.
Egy másik kedves barátnőm, Kriszta készítette el a minta magyar fordítását (megtalálható az is a rav-on), így nagyon könnyű dolgom volt.

A minta nagyon tetszett, már nyár eleje óta nézegettem. Nagyon tetszett benne, hogy asszimetrikus, hogy blokkolva nagyon elegáns, hogy horgolni egyszerű és gyors... Az is nagyon praktikus, hogy akkorára csinálja az ember amennyi fonala van. Én általában 100 g fonallal gazdálkodtam, kivéve a vastagabb fonalak esetén, ahol még 20-30 grammal több ment bele.

A karácsonyi ajándékcsereberén olyan embert húztam, aki sokat segített nekem amikor horgolni kezdtem és sokszor néztem elragadtatottan a munkáit. Kendőt kért, zöldet. Nekem meg volt egy olyan Bucilla fonalam, amit régóta rakosgattam... Zöldes-türkizes-néholbarna... Gondoltam, egy életem egy halálom, kipróbálom.
A kendő gyorsan készült, mert hajtott a lelkesedés. (Így szeptember végére készen lettem a karácsonyi ajándékkal és irigykedtem a többiekre, akik akkor még csak tervezgettek...)

Blokkolás után el voltam ájulva attól, hogy milyen légies az egész... Még Livi barátnőmnek is tetszett, pedig ő nem szereti a "tömör" darabokat...


talán ez a legszínhelyesebb kép





(A kendő azóta célba ért és Vikinek tetszik, legalábbis azt mondja ;) )


A "százéves" piros zoknifonal, ami nekem nagyon tetszik - de eddig semmire sem volt jó, mert nem adta ki a mintákat és pirosas-rózsaszínes katyvasz lett mindig - előugrott, hogy ő is szeretné ha kipróbálnám rajta a mintát...

És hopp! Ilyen nincs! Kijöttek a sorok, gyönyörűen sorjáztak a színek... Elájultam rögtön, pedig tudjátok hogy nem szokásom :D

A szürkésfekete lidl-s zoknifonal, szintén ezeréves szerzeményként nyomta a szekrény polcait. (Végül Simon Kata barátnőm szülinapi ajándéka lett hirtelen. De készül egy Szentpéteri Julianna barátnőmnek is.)






Emma imádja blokkolás után a tűket rendezgetni

szívből, igazán :))))

Ahogy ezek elkészültek, egyre jobban megszállt a kísérletező kedv (és szükségem volt rekreálódásra mert sokat dolgoztam), és nekiláttam más fonalból megnézni hogy mutatna...

Egy szeptemberi bevásárlás alkalmával hörcsögöltem az Alize Cotton Gold egy gyönyörű színét, gondoltam rajta, próba szerencse:



Volt egy dilemmám: gyakorlatilag szeptember óta, amióta Juli lányom felsős lett és új osztályfőnöke lett, gondolkodtam azon, hogy mi lenne az az ajándék, amit az új ofőnek adhatnék. Nem közösen másokkal, csak én egyedül, hogy kifejezzem a hálát amit érzek. Azért, hogy a gyerekem nem rágja a körmét, hogy nem csikorgatja a fogát... A törődésért, az otthon készített salátákért, azért hogy értelmes emberekként kezeli őket, hogy olyasmiket is felvállal, ami neki bevallottan nehézségeket okoz és a saját családjától veszi el az időt (internetes kommunikáció).
Nem és nem tudom ezt soha eléggé meghálálni, ebben biztos vagyok.

Ő nekem a kihívás volt, mert horgolni akartam neki, de mit... Könyörgöm... Legyen fekete (mondta Juli), meg szép meg elegáns... Így jött elő megint a minta, és elkészült egy fekete kendő... Öööööeeeööööö... Tudjátok, nekem a színek, az élet, a pezsgés tetszik... na ez nem volt olyan... Lebontottam és tettem bele egy kis kéket. Ilyen lett, nekem tetszett, Juli el volt ájulva. A tanárnőről nem tudok nyilatkozni, de azt mondta tetszik neki :)


(6 egységenként van két sor kék, direkt eltolva hogy ne az egység tetején kezdődjön. A fonal 1,5 gombóc Witico fekete és kb. fél gombóc Witico Árvíz.)

És ha már kísérlet, legyen bátor...
A Barka Takaró két színét nagyon merészen párosítottam össze, mert szerintem jó lesz... És tényleg!






Másik Livi barátnőm többször eszembe jutott közben, így amikor rájöttem hogy szülinapja is van, gyorsan neki is adtam... Köszönet Sanyinak, a főfuvarosnak, aki többször is segített az Angyalkának!

 A színek nevét már elfelejtettem, de püspöklila (1,5 gombóc) és élénkzöld (1 gombóc), a kendőnek pedig Tavaszi virág a neve :)))

A legjobb ebben a sorozatban, hogy ott vannak mögötte az emberek: akik az ötletelést, indították, aki készítette és aki fordította a mintát, ahonnan a fonalak "lettek", akik kapták... A gyerekeim lelkesedése a készülés alatt, az örömteli nézegetés, a blokkolás, száradás után a gombostűk szedegetése Emmával... Nekem az adás öröme...
Ez mind :)










Koszinocska

Biztos nem ez a neve, de én ennyit tudok leolvasni az orosz képről, amit kinyomtattam...
A fonal Alize Cotton Gold.







"Természetesen" voltak gondjaim, ahogy haladtam tovább és már magamnak kellett tovább vinnem a fonalat :) De a kendő szépen halad. További fotók később...


2013. december 24., kedd

Először a karácsony

Ha máskor nem is, de ma írni kell ide is...

Az Angyalkákat tettem ma mindenhová, mert szerintem jófejség így összetalálkoztatni őket, ahogy kisebbik lányom tette...

Boldog karácsonyt mindenkinek, olvasónak, nem olvasónak, ismerőseknek és nem. Barátaimnak és üzletfeleimnek, rokonnyaimnak és idegeneknek. Klubosoknak és másik klubosoknak, mamáknak, kismamáknak, papáknak...





Tavaly találtam egy verset, ami azóta sem vesztette aktualitását... Ezért ide teszem újra, hátha most meghozza a hatást:

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

    
Kányádi Sándor  
Csendes pohárköszöntő újév reggelén  (1956)

2013. november 12., kedd

Szülésfelkészítő műhely Mesővel és Pynkyvel!


Két nő, anya, interdiszciplináris szakember vagyunk, évtizedes tapasztalattal a házasság, család, várandósság, szülés, szoptatás, baba körüli teendők témakörében. Különböző módszerekkel dolgozunk, egymást kiegészítve és segítve.
A párkapcsolati tanácsadástól a perinatális haptonómián, a sámángyógyászaton és az Erőszakmentes Kommunikáción át a medikális tudásig sokminden megtalálható a fegyvertárunkban. Használunk aromaterápiát, homeopátiát, masszázst. Tudunk állni két lábbal a földön, de jó munkatársunk a spiritualitás. Számunkra természetes a holisztikus szemlélet, a hosszantartó szoptatás, a babahordozás, kötődő (válaszkész) nevelés.
Kettőnknek 6 gyereke van, öttől 25 évesig. Láttunk már mindent, amit látni lehet: egészségest, beteget, támogatandót, rászorulót. Kis és nagyobb problémákat, boldogságot és gyászt.

Most egy komplex öt alkalomból álló, de külön-külön is értékes szülésfelkészítő műhelyre várjuk az érdeklődőket:
  • Párkapcsolat
  • Várandósság
  • Szülés
  • Szoptatás (+csecsemőgondozás)
  • Babahordozás (+csecsemőgondozás) témakörében.
Helyszín: a IX. kerületi Tűzoltó utcában található Rengeteg (Bababarát) Romcafé.
Időpont: november 20-ával kezdődően 5 szerda, délután fél 2 és fél 4 között.
Jelentkezni lehet: bármelyik elérhetőségünkön!

Kobza Zsuzsanna Meső és Szalai Zsanett Pynky



2013. október 29., kedd

Kötve hiszem 1. - Moccachino sál

Szeretek horgolni, nyár végén viszont, amikor tervezni kezdtem a télire elkészítendő dolgokat, felfedeztem ezt a sálat.
Kötött, de nagyon egyszerű. Cserébe dekoratív. Nem túl csajos, de mégis egyedi.

A Fonalam.hu-tól rendszeresen rendelek, és a Witiconak ezzel a színével már régóta szemeztem, csak mindig elkapkodták előlem...

A mintát magyarul a Knitcrochet.hu oldalon találtam meg, köszönet a fordítóknak. (Horgolni már tudok angolul, kötni nem...)


A fonal gyönyörű és könnyű vele dolgozni.
A minta agyrém, mert fél óra egy sor lekötése... Nem tudom: akik sokat kötnek, nem félnek hogy ha leteszik minden leszalad? Én a legmagasabb polcra tettem fel minden alkalommal...

A végeredmény: keskenyebb lett mint az eredeti, mert nagyon untam a hosszú sorokat, szánombánom...
Hosszra kb. 2 m lett, mert a szőnyeg 160 centi :D
A mintát nagyon szépen kiadja ez a fonal, és az egész nagyon szép. (Sapkát is horgoltam belőle, az nem lett ilyen szép színelosztású (vagy hogy hívják ezt...)





A lényeg, hogy a tulajnak tetszik!
(A sál alatt a Sparos futófesztivál pólója van, csak mondom...)




2013. október 25., péntek

Jótékonysági bicajozás

Egyik bejegyzés olvastán felhívott Bálint Katica, hogy ő is szeretne valamit felajánlani a Bogilicitre.
Végül azt találtuk ki, hogy október 23-án délelőtt a Margitszigeten meghirdetünk egy bicajozós-játszóterezős találkozót, ahol a résztvevők adakozhatnak lehetőségük szerint.

Találkozó a szökőkútnál, 11-kor a víz- és hanglátványosság megtekintése után kerekeztünk egyet a Szigeten, majd a dunaparti kisjátszótéren telepedtünk le.

Emma és a platán, amit nem értünk át

Jöttek hátibabások, bicajversenyzők, volt aki gyalog jött 3 gyerekkel...

Katicacsalád

Emmának első a biztonság, éppen a biciklijét lakatolja


Katica mutatott egy defekttelenítést a laikusoknak, a gyerekek gyakran besegítettek és elcsórtak ezt-azt :)))



És amiről nekem szólt:



megteszünk bármit a gyerekeinkért, szeretjük őket, de sosem tudhatjuk...

Nagy piros betűkkel kéne írni, de nem akarom: Köszönöm mindenkinek aki eljött!
Nemcsak a pénzadományokat, hanem az együttérzést, az együtt gondolkodást, a közös értékrendet. Látszik, hogy nem kell egykorúnak, egyívásúnak, szülőnek lenni ahhoz, hogy azonos értékek mentén gondolkodjunk.

Megbeszéltük Katicával, hogy fogunk még ilyet csinálni, más rászorulónak, tavasszal. Akkor is szeretetettel várunk mindenkit!


Taneszköz by pynky

Amikor a tanítóképzőbe jártam, azt erősítették bennünk, hogy bármiből lehet taneszközt csinálni, csak kreatívnak kell lenni... Ruhacímkétől a nejlonszatyoron, pillepalackon át a lejárt naptárig minden felhasználható.

Itt van ez a (szerintem szörnyen giccses) dobókocka, már kidobásra ítéltem. De Juli hazajött, hogy az adygimnáziumos matek feladatsoron gondolkozott, és elkezdte magyarázni... Mások gondolkodását sokszor megértem ;) de ha matekról és más logika megértéséről van szó, akkor kell a szemléltetés. Úgyhogy elővettük a dobókockát, meg a horgolós dobozból a fekete gombostűket és meghallgattam mit is gondolt ki a lányom.




Szuper a logikája, mondhatom! Aztán továbbsegítettem a gondolkodásban és rájött a helyes megoldásra. Az egész kb. 10 perc volt, de megérte, az biztos.



(Ilyenkor azon gondolkodom, hogy mi van azokkal a gyerekekkel, akiket a tévé elé ültetnek és nem kérdezik meg őket a szüleik hogy segíthetnek-e... Ezt nem vitaindítónak szánom, csak szomorúságot és sajnálatot érzek.)

2013. október 9., szerda

Minden nap megméretünk

Nem hiszek benne, hogy csak "életünkben" egyszer, Szent Péter előtt kell felelnünk mindenért, amit egész életünkben tettünk (bár remélem, hogy ott aztán MINDENKI felel, az is aki itt elsumákolja!).
Abban hiszek, hogy elsősorban magunknak felelünk magunkért (és a gyerekeinknek, akik majd megbecsülnek vagy leköpnek...) és nemcsak egyszer hanem minden nap, minden cselekedetért. Ez a nehéz kérem, nem Szent Péter...

Hogy miről jutott eszembe és miért írok bejegyzést majdnem egy hónap után?

Volt egyszer egy sztárprezenter (tudjátok, olyan aki tornát, személyi edzést meg ilyesmit tart másoknak), gazdag, meg jó kocsija van... De hiányzik belőle valami (talán az X faktor, nem tudom...) Egy hideg-emailben felkértem egyszer valamire, ami ugyan nem hoz pénzt, de elég jó és fontos dolog... Annyi eredménye volt, hogy odahívott valahová, nem tisztelt meg a jelenlétével csak a nemtudommi-vezetőjét küldte, aki jól megforgatott, leszólt, majd otthagyott a faképnél. (Én meg a szőnyeg alatt elkullogtam. És azt gondoltam, hogy ilyen alja embert még életemben nem láttam és ezt a véleményemet azóta is tartom.)

Van közben egy másik "sztár"prezenter, akit évek óta ismerek és nagyra becsülök a szakértelme, órák alatti maximális figyelme és az embersége miatt. (Tudjátok, aki a sz@rt kihajtja belőletek, de közben fejben tartja ki milyen fórral indult  - nálam a gerincsérv, bokasérülések, könyök- és vállfájás került elő.)
Az az egy ember a Földbolygón, aki rám üvölthet hogy "csináld már!"

És megint: miért jutott eszembe - mert ma a Bogilicit kapcsán megkérdeztem, nem ajánlana-e fel valamit. És hát de. És most itt is köszönöm, nem a felajánlást magát, hanem azt, hogy nem kellett csalódnom. Ha EMK-san kéne indokolnom, akkor a világ szebbé tételébe és az emberségbe vetett hitemben kaptam támogatást.

A felajánlott szolgáltatás hamarosan felkerül a licit oldalra, addig is ajánlom szeretettel Varró Gyulát. Ha nem is jártok hozzá, gondoljatok rá egy jót ma :)



Varró Gyula hivatalos oldala a Stepperformance.hu






2013. augusztus 26., hétfő

Árverés, ötletek, segítsetek!

Az árverés hírei (10.01.)

Sok felajánlást kaptunk, kézműves lámpától a lekváron át a kézzel festett fonalig, sőt könyvet, sütiajánlatot is.  Nagyon köszönjük, és jelentem, egyszemélyben úgy döntöttem, hogy (szinte) mindent elfogadunk. Ezért ha felajánlanivalód van (masszázsbérlet, hajvágás utalvány, ipari alpinista szolgáltatások) írj nyugodtan, megtárgyaljuk :)
A cím, ahová írhatsz: zsani kukac ubainba pont hu, vagy a face.bookon Szalai Zsanett Pynkynek (aki én vagyok).



A licites blog címe: http://licitbogiert.blogspot.hu/
Itt folyik a licit, kommentekben. Köszönjük a felajánlóknak és a licitálóknak egyaránt!

Kérem, hogy akinek forgalmas weblapja van vagy FB csoportban tag, akkor ossza meg ha úgy gondolja hogy fontos ez a téma.

Határidő: folyamatosan várjuk a felajánlásokat, egészen október közepéig.



A Rózsaszín csiga egy blog, az enyém, gyakorlatilag én vagyok. Nemcsak erről vagy arról szól, hanem mindenről-sokmindenről, amivel foglalkozom, ami a szívügyem.

Van nekem egy barátnőm, akivel együtt dolgozunk, a történetüket itt olvashatjátok: https://www.facebook.com/groups/555780961155110/permalink/556069451126261/
Röviden: a kislánya csontrákos volt, már újra iskolába jár, jól van. De a kemoterápia következtében csontritkulása lett, amit kezelni kellene, és találtak hozzá egy szerkezetet, ami egy mágneses rezonancia elvén működő készülék, már van hely ahol kórházakban is használják. Egy ilyen szerkezetet szeretnénk venni Boginak, ehhez lenne szükség egy kis összefogásra.

Egy másik barátnőmmel azt találtuk ki, hogy csinálnánk egy árverést, amivel segítenénk Bogi teljes gyógyulását. Na jó, de hogyan?! Sose csináltam még árverést, és kevés is vagyok hozzá, időm se nagyon van. De akarásom az igen!

Az árverésre én felajánlok egy  horgolt kendőt, szerintem nagyon szép, és legyen ez a kezdő darab. Van benne 20 dkg fonal és 2 hét munka.

SBS mintájú kendő, 2 gombóc Alize Díva fonalból

Szeretném, ha te is felajánlanál valamit, mindegy mit. Horgolt - kötött -keresztszemes - batikolt - szövött - gyöngyös - varrt bármit, a legkisebb babacsörgőtől a legnagyobb stóláig mindent szívesen elfogadunk, megpróbáljuk jó áron továbbadni (EBBEN IS ELFOGADUNK SEGÍTSÉGET!) és garantáltan a jó helyre juttatjuk el.


Még csak a gyűjtés legelején vagyok, még semmi sem kristályos és nem is tudom mi lesz belőle, de szeretném ha megint valami jó sikerülne.

Ha van ötleted vagy adományoznál valamit, akkor keress meg engem: írhatsz ide, vagy az e-mail címemre vagy a fb-on is megkereshetsz.




2013. augusztus 11., vasárnap

Rekarkötő

Folyamatosan történnek velünk a dolgok, mindig elmaradásban vagyok a bloggal...

Van nekem egy kicsi, de annál aktívabb, okosabb, lelkesebb lányom, aki mindig kitalál valamit. (Biztos rossz lehet ha az embernek van egy igazán sokkal nagyobb nagytesója, aki szintén aktív, okos, lelkes és "mindig mindent jobban csinál"...)

A kedvenc WC papírunk gurigája volt aznap az ötlet: legyen belőle karkötő. Csupaszon is szép volt (tudjátok-e, hogy a déemesmacis guriga belseje kék?), de gondoltam rajzoljunk rá... És Emmánál ha virág akkor tulipán, úgyhogy két tulipán és két sor elválasztó nefelejccsel lett az igazi.




2013. augusztus 5., hétfő

Ilyen... (ha még nem voltál nálunk...)









Hm...

Projektek 2. - Házi készítésű almaecet

Kb. 3 hete készült az a bejegyzés, amelyben az almaecet-kísérlet elindult.

3 hete
Két hét múlva javasolták leszűrni, illetve amikor megszűnik a forrás. Nálunk az udvari barkácsasztalon van az üveg, ezért sem az erjedés leállását (szag), sem a forrás megszűnését nem láttam. Bevallom: időnként ránéztem, megkevertem, egyszer a vizet is pótoltam, de különösebben nem volt időm foglalkozni vele.

Tegnap  (már többedszerre) észleltem, hogy nem forr, és mintha cefreszag se jönne belőle. Ezért amikor a gyerekek látványosan mást csináltak, nekiláttam leszűrni. Mint később kiderült, a gyerekek távol tartása jó ötlet volt, mert ahogy elkezdtem dolgozni, azonnal több tucat darázs és bögöly jelent meg. Lehet, hogy ajánlatos lett volna a házban csinálni, de inkább egy tucat röpködő rovar, mint bent egy kiömlött adag nyúlnya vagy szétrepkedett üvegszilánkok...

Odakészültem a barkácsasztalhoz: kisvödör, régi típusú tésztaszűrő, tiszta tetrapelenkák és darabok, 7 dl-s befőttesüveg, gumigyűrűk, ivóvíz palackban, tiszta minősítésű törlőrongy.


Először szemügyre vettem az ecetágyat, az almákat, megszagoltam (tud. megism. módsz. - érzékszerveinkkel érz. tul.)

Az ecetágyat - ez a fent úszó nyúlnya (vagy amit én annak gondolok)- áttettem az új almaecetes üvegbe (amit ugyanakkor fel is töltöttem vízzel, mert a múltkor elfelejtettem...)
Aztán egy kisvödörbe tettem a tésztaszűrőt, abba egy többrétegre hajtott tetrát  és lassan átöntöttem a nagy üveg egész tartalmát a szűrőbe.



A tetrát adagonként jól kicsavartam, és végül másfél 7 dl-es üvegnyi ecet keletkezett (igen, tudom hogy az kb. 1 l, direkt nem úgy írtam :D ).

almaecet

az összes eszköz és kellék

az új ecetkezdemény és az ülepednivalók


Ennek kell még ülepednie, azt mondják, szépen letisztul majd... A másik üvegben újabb adag készül, mert alma van, sok... Ha vicceskedni akarnék, akkor rohadt sok és sok rohadt :)))
(Nem akarok vicceskedni, viszont az almahéj, a csutkák meg a ronda részek kiválóak ecetnek.)

Tapasztalatok:
  • a leszűrt ecet illata nagyon finom,
  • az egész művelet kb. 20 perc,
  • rengeteg repülő rovart vonz az illat és a kiteregetett gyümölcs, ezért célszerű lehet gyerekek nélkül vagy zárt helyen dolgozni.
(Itt vagyok: http://rozsaszincsiga.blogspot.hu/2013/08/ilyen-ha-meg-nem-voltal-nalunk.html )