2013. január 14., hétfő

Sokszor mesélek apró szösszeneteket

arról a bizonyos önkéntes munkámról, ami nem a kórház. (Aki ismer tudja, nem akarom ide kiírni, nehogy bajuk legyen miattam.)

Ha valakit érdekel, és belekérdez, akkor mondom tovább, nevek és arcok nélkül, mesélem a történeteket, amiket egy "átlagos" ember fel sem tud fogni... (És látom vagy odaképzelem az állak koppanását és a hitetlenkedést, hogy uilyen van és így élehtnek emberek...)

Ez most azért jutott eszembe, mert rendszeresen olvasom a Most és itt blogot kedvenc publicistám tollából, és most megint nagyon jót írt :)

Gyere, mesélek, ha kiváncsi vagy: hideg lakásról, ahol gáztűzhellyel fűtenek, bedeszkázott ablakokról... Ha ez a kettő együtt van, akkor gyakorlatilag délután 4-től kezdődő sötétségről... 
És hogy naponta csak egyszer esznek és akkor is csak olcsó "szemetet", amit egy finnyásabb középosztálybeli sikítva köpne ki...
Hogy nem ismerik az aszalt gyümölcsöt, és kiszedik a sütiből, mert "miezafuraság"...
Hogy eleve leosztották odafent a lapot, hogy kiből mi lesz... És nem tudom hányukból lesz egyáltalán öregember...

Ez rímelt nekem a Most és itt blogra.. Ismét köszi, Föld S. Péter, hogy olyan jól megírod mindig amit én is gondolok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése