2013. március 15., péntek

Köpni kéne...

Előre mondom (és nem is szégyellem, máskor is szoktam mondani) parasztgyerek vagyok, semmi flanc meg sznobéria :)

Tegnap írtam egy gyűjtésről, és milyen jó, el se tudjátok képzelni: lett azóta több tucat mosható pelenka, és hordozókendő, csatos hordozó is. Látszik hogy burokban élek.

De sajnos olvasgattam ma, leveleket is meg mások írásait is, blogokat is... Engem úgy neveltek, hogy tartsam be az alapvető társadalmi normákat (ezt meg is teszem hacsak nincs kivételes helyzet). És ha a gyerekeim kérdezik, hogy "dehát mi az a társadalmi norma", akkor faéki egyszerűségemmel azt szoktam mondani, hogy "például az, hogy ne köpködj az utcán, fiam". Ezen aztán jót nevetünk és el van intézve...
Sose köpködtem, mert undorodom tőle.
De ma úgy érzem, már köpni kéne. Nem kell bészbólütő (aki ismer tudja miért írom ezt), nem kell fegyver. Csak úgy szívből igazán leköpnék egy pár embert. (Ez sajnos nem igaz, inkább JÓ SOK embert.)
De nem teszem, mert rendes vagyok és betartom a társadalmi normákat.

De kívánom mindenkinek, aki embertelen, lélektelen, kapzsi, hazug vagy bármi másért szemét az embertársaival, hogy minden reggel köpje magát szembe a tükörnél.

Ja, és még eszembe jutott valami. Hogy az egyik kedvenc versem volt gyerekkoromban a Hamis tanú, nagyon ijesztő képekből tanultam meg, miért nem érdemes hazudni, pláne nem hamisan esküdni...
Hallottam egy embert beszélni, ezt mondta: "Készen állok az előttem álló feladatra. Arra, hogy az Önök érdekeit és értékeit képviseljem, arra, hogy Magyarország köztársasági elnökeként hazámat szolgáljam."
Köszönjük. Ajánlom szeretettel Arany János versét és ha nem lenne kéznél, szívesen küldök ajándékba egy tükröt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése