2013. április 8., hétfő

A Gellérthegyet Pestre

Mai napom jó volt, kb. úgy érzem magam, mint aki átcipelte a Gellérthegyet Pestre...
(Erről persze beugrik a juliosztálytárs-anyuka, aki mindig megkérdezi, undorodó arccal, hogy "tene-emdolgozooo-ooool????" Látszik, mennyire sért ez, mert mindig ez jut eszembe róla :))) De egyszer már meghívtam, hogy jöhet velem gyászcsoportba ha van kedve...)

Büszke vagyok amúgy, mert hatékony voltam, bár nem értem végig az osztályon reggeltől(!) fél 1-ig, amikor meg indulnom kellett máshová. Akikkel ma beszéltem, hát, vááááááááá. 3-4 olyan eset, akikkel folyamatosan kéne foglalkozni hetekig, hogy jussunk valamire. De tűzoltó vagyok, csak addig találkozunk amíg ott vannak, utána legtöbbjükről nem hallok többet. Én ma tényleg csak tüzeket oltottam, de azt hiszem hasznos volt.

A legnehezebb fél órára virtuálisan magam mellé ültettem Michaelát (Michaela Mrowetz) és csak kántáltam amiben hiszek (és tudom), és közben Varga Kata is ott volt virtuálisan a pozitív szuggesztiókkal, és komolyan, nem értem miért nem szaladok én el néha...
Kívülről láttam magam, aki mint egy bolond csak nyomja és nyomja, és gőze sincs mennyi jut el ahhoz akihez beszél. Vagy aki mellett hallgat és ül mosolyogva.
És a másik (a testbeszéde szerint) azt gondolta, hogy valóban bolond vagyok és hogy letojja amit mondok, és hogy tűnjek már el a francba...  (Nem azért mert zavarom, hanem mert "normális" vagyok meg piros a körmöm meg halkan beszélek, és valószínűleg megvan mindenem, ami neki sose volt és nem is tudja lesz-e. De én tudtam, hogy nekem is volt semmim, meg én is voltam olyan nyomorult...)
Aztán mégis felvette a babát és később láttam sétált is vele és mosolygott rá. És néha egy-egy pillanatra átvillant a kemény felszín alatt az, akihez beszéltem. Nagyszerű, érdemes volt bolondot játszani... Komolyan. De azt hiszem lestrapált.
(És nem, nem én voltam ilyen eredményes, ez a kezelőorvos és a nővérek munkájának gyümölcse is. Én csak a segéderő voltam, aki ráért ott ülni mellette.)
És a többiek, sorban, sorban... Nem tudom mi volt ma.

Michaela egy workshopon. Forrás: http://www.centrumradost.sk
Este Juli előtt 5 perccel értem haza, és belegondolva rájöttem, mennyire elfáradtam... De nagyon gördülékeny volt minden.

Köszönöm, kedvenc mindenkinek az osztályon,
neveket nem írok mert nem tudom szeretnék-e. Az orvosok a szakmai alaposságukkal és hogy elfogadják hogy ott járok-kelek és megmondják, kivel kell mindenképpen... és a nővérek akik elképesztő terhelés alatt dolgoznak, viszik a maguk baját, amin átlépve foglalkoznak ilyen pici babákkal és a szüleikkel, maximális emberséggel... és a takarító nénik, akik lopakodva képesek behozni az ebédet, ha látják hogy beszélgetek a mamákkal... Marika, aki megszánt pár keksszel és azonnal legondoskodta nekem a csillagokat az égről, mert elfeledkeztem a vércukromról... Aztán a két apuka, akik lelkesek voltak és szintén jót beszélgettünk...  
Aztán köszönöm hogy vannak olyan barátaim, akikre frászt hozok ha rajtam kell segíteni, mégis jönnek, még ha nekik nem is annyira fekszik ez...(És ez a köszönöm nemcsak "köszönöm", hanem KÖ-SZÖ-NÖM.)
Meg az Angyalbalettnek, mert Rita annyira lelkesen tartja az órákat hogy nem tudok nem menni zumbára. Zakatolt az agyam, de hosszabb időkre elfelejtettem...

Meg az EMK-s csoportunknak, hogy tegnap sikerült valamire ráébreszteniük a pszichoszomatika kapcsán, úgy hogy el sem kellett (pontosabban: nem várták el!) mondanom a problémát. (És tudom hogy néha borzasztó vagyok, amikor nem nyitok ki ajtókat. De sokat tanultam, és már kinyitom az ajtókat, egyelőre még csak akkor ha magamban vagyok.)

És külön szuperköszönet Szentpéteri Juliannának az EMK-tréneri tanfolyam indításáért.

És minden, amit ma már nem tudok megcsinálni (levelek és egyesületi dolgok), holnapra marad, mert piszkosul fáj a fejem. És azoknak is köszönet, akik ki bírják várni a válaszokat, külön gondolok itt Bernád Ilonára, akinek napok óta ígérem a listát az előadásokról és vannak még páran... Holnap, holnap. A kedd a sz7-é meg az e-mailes kérdéseké, bár közben fogok pár órát várakozni a diabetológián is ;)))) Ott majd a horgolás-elmaradásokat pótolom, akkor nem fognak aggódni a nagyon alapos nővérek a vérnyomásom miatt. (Ami persze csak a várakozástól magas...)

Egyik kedvenc fotóm azoknak akik olvassák (Óbarok, ősz, kecskerágó)








1 megjegyzés:

  1. halló, cipelős,
    ma akkor szerintem összekötve voltunk, mert du 5-től én is kiterültem itthon.... de aztal a jófajta kimerüléssel...
    ölelés!

    VálaszTörlés