2013. április 29., hétfő

Trauma és trauma

Nem hiszem magamról hogy én nem traumatizálódom, de amikor megtörténik, akkor mégis csodálkozom kicsit...

A pénteki gyászcsoportunkat megelőző napon tudtam meg, hogy mi vagyunk a "száműzöttek gyászcsoportja", mert értelmes indoklás nélkül kidobtak minket a család"segítőből", ahol ingyen termünk lett volna.
Értelmesen és korrektül beszéltem a telefonba, éreztem a másik oldal megütközését a halk beszédemen és nagyon visszafogott (de azért felháborodott) reakciómon. Megtartottuk másnap a csoportot, mert olyan nincs, hogy elmaradjon. Nem csináltunk transzparenst, nem hívtuk ki a tévét, helyette inkább oldott ismerkedő alkalmat hoztunk össze a füvön piknikezve. (Mert nekünk így is megy, kéremszépen.)

Ma egész nap ment a készülés a sz7-re, hiszen a héten már kezdődik! Elkészült az illetékeseknek a panaszlevél is a gyászcsoport-helyszínnel kapcsolatosan. Elkezdett oldódni a traumám, de sajog a helye...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése