2013. december 30., hétfő

Hallgatód-ZOO

Karácsonyi rendrakás, gardróbtakarítás, játékoskosár-kipakolás... Szerintem rémséges kifejezés mind ;))

Volt réges régen (10 éve) egy orvosi táskánk, mára már gyakorlatilag az összes eleme eltűnt. Egyedül a fonendoszkóp maradt meg, mert "az a mamának is van és neeeeeeeeeeeedobjukkkiiiiiii"...
A gumicső már szétmállott, borzalmasan festett az egész :P

De mit csinál az ember lánya, ha a gyereke nem és nem adja a szemétre való cuccot? Átalakítja...








Csajos színű Catania Fine egy kupakkal, és egész jól használható fonendoszkópot kapunk ;))
Sorozatgyártást nem vállalok!


2013. december 29., vasárnap

Hitchin' a Ride sorozat by pynky

Van amikor tetszik egy fonal, de nem jön ihlet a mintához, vagy több mintát próbálsz vele, de nem szép... Aztán jön egy minta, ami érdekes, kipróbálod, tetszik és izgat hogy nézne ki más fonalból.

Na, így jártam én a Hitchin' a Ride mintával... Pontosabban: ennek a kötött változatát ajánlotta Eszter barátnőm. De én nem tudok/szeretek (annyira) kötni, és megtaláltam a horgolt változatot.
Egy másik kedves barátnőm, Kriszta készítette el a minta magyar fordítását (megtalálható az is a rav-on), így nagyon könnyű dolgom volt.

A minta nagyon tetszett, már nyár eleje óta nézegettem. Nagyon tetszett benne, hogy asszimetrikus, hogy blokkolva nagyon elegáns, hogy horgolni egyszerű és gyors... Az is nagyon praktikus, hogy akkorára csinálja az ember amennyi fonala van. Én általában 100 g fonallal gazdálkodtam, kivéve a vastagabb fonalak esetén, ahol még 20-30 grammal több ment bele.

A karácsonyi ajándékcsereberén olyan embert húztam, aki sokat segített nekem amikor horgolni kezdtem és sokszor néztem elragadtatottan a munkáit. Kendőt kért, zöldet. Nekem meg volt egy olyan Bucilla fonalam, amit régóta rakosgattam... Zöldes-türkizes-néholbarna... Gondoltam, egy életem egy halálom, kipróbálom.
A kendő gyorsan készült, mert hajtott a lelkesedés. (Így szeptember végére készen lettem a karácsonyi ajándékkal és irigykedtem a többiekre, akik akkor még csak tervezgettek...)

Blokkolás után el voltam ájulva attól, hogy milyen légies az egész... Még Livi barátnőmnek is tetszett, pedig ő nem szereti a "tömör" darabokat...


talán ez a legszínhelyesebb kép





(A kendő azóta célba ért és Vikinek tetszik, legalábbis azt mondja ;) )


A "százéves" piros zoknifonal, ami nekem nagyon tetszik - de eddig semmire sem volt jó, mert nem adta ki a mintákat és pirosas-rózsaszínes katyvasz lett mindig - előugrott, hogy ő is szeretné ha kipróbálnám rajta a mintát...

És hopp! Ilyen nincs! Kijöttek a sorok, gyönyörűen sorjáztak a színek... Elájultam rögtön, pedig tudjátok hogy nem szokásom :D

A szürkésfekete lidl-s zoknifonal, szintén ezeréves szerzeményként nyomta a szekrény polcait. (Végül Simon Kata barátnőm szülinapi ajándéka lett hirtelen. De készül egy Szentpéteri Julianna barátnőmnek is.)






Emma imádja blokkolás után a tűket rendezgetni

szívből, igazán :))))

Ahogy ezek elkészültek, egyre jobban megszállt a kísérletező kedv (és szükségem volt rekreálódásra mert sokat dolgoztam), és nekiláttam más fonalból megnézni hogy mutatna...

Egy szeptemberi bevásárlás alkalmával hörcsögöltem az Alize Cotton Gold egy gyönyörű színét, gondoltam rajta, próba szerencse:



Volt egy dilemmám: gyakorlatilag szeptember óta, amióta Juli lányom felsős lett és új osztályfőnöke lett, gondolkodtam azon, hogy mi lenne az az ajándék, amit az új ofőnek adhatnék. Nem közösen másokkal, csak én egyedül, hogy kifejezzem a hálát amit érzek. Azért, hogy a gyerekem nem rágja a körmét, hogy nem csikorgatja a fogát... A törődésért, az otthon készített salátákért, azért hogy értelmes emberekként kezeli őket, hogy olyasmiket is felvállal, ami neki bevallottan nehézségeket okoz és a saját családjától veszi el az időt (internetes kommunikáció).
Nem és nem tudom ezt soha eléggé meghálálni, ebben biztos vagyok.

Ő nekem a kihívás volt, mert horgolni akartam neki, de mit... Könyörgöm... Legyen fekete (mondta Juli), meg szép meg elegáns... Így jött elő megint a minta, és elkészült egy fekete kendő... Öööööeeeööööö... Tudjátok, nekem a színek, az élet, a pezsgés tetszik... na ez nem volt olyan... Lebontottam és tettem bele egy kis kéket. Ilyen lett, nekem tetszett, Juli el volt ájulva. A tanárnőről nem tudok nyilatkozni, de azt mondta tetszik neki :)


(6 egységenként van két sor kék, direkt eltolva hogy ne az egység tetején kezdődjön. A fonal 1,5 gombóc Witico fekete és kb. fél gombóc Witico Árvíz.)

És ha már kísérlet, legyen bátor...
A Barka Takaró két színét nagyon merészen párosítottam össze, mert szerintem jó lesz... És tényleg!






Másik Livi barátnőm többször eszembe jutott közben, így amikor rájöttem hogy szülinapja is van, gyorsan neki is adtam... Köszönet Sanyinak, a főfuvarosnak, aki többször is segített az Angyalkának!

 A színek nevét már elfelejtettem, de püspöklila (1,5 gombóc) és élénkzöld (1 gombóc), a kendőnek pedig Tavaszi virág a neve :)))

A legjobb ebben a sorozatban, hogy ott vannak mögötte az emberek: akik az ötletelést, indították, aki készítette és aki fordította a mintát, ahonnan a fonalak "lettek", akik kapták... A gyerekeim lelkesedése a készülés alatt, az örömteli nézegetés, a blokkolás, száradás után a gombostűk szedegetése Emmával... Nekem az adás öröme...
Ez mind :)










Koszinocska

Biztos nem ez a neve, de én ennyit tudok leolvasni az orosz képről, amit kinyomtattam...
A fonal Alize Cotton Gold.







"Természetesen" voltak gondjaim, ahogy haladtam tovább és már magamnak kellett tovább vinnem a fonalat :) De a kendő szépen halad. További fotók később...


2013. december 24., kedd

Először a karácsony

Ha máskor nem is, de ma írni kell ide is...

Az Angyalkákat tettem ma mindenhová, mert szerintem jófejség így összetalálkoztatni őket, ahogy kisebbik lányom tette...

Boldog karácsonyt mindenkinek, olvasónak, nem olvasónak, ismerőseknek és nem. Barátaimnak és üzletfeleimnek, rokonnyaimnak és idegeneknek. Klubosoknak és másik klubosoknak, mamáknak, kismamáknak, papáknak...





Tavaly találtam egy verset, ami azóta sem vesztette aktualitását... Ezért ide teszem újra, hátha most meghozza a hatást:

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

    
Kányádi Sándor  
Csendes pohárköszöntő újév reggelén  (1956)