2013. december 24., kedd

Először a karácsony

Ha máskor nem is, de ma írni kell ide is...

Az Angyalkákat tettem ma mindenhová, mert szerintem jófejség így összetalálkoztatni őket, ahogy kisebbik lányom tette...

Boldog karácsonyt mindenkinek, olvasónak, nem olvasónak, ismerőseknek és nem. Barátaimnak és üzletfeleimnek, rokonnyaimnak és idegeneknek. Klubosoknak és másik klubosoknak, mamáknak, kismamáknak, papáknak...





Tavaly találtam egy verset, ami azóta sem vesztette aktualitását... Ezért ide teszem újra, hátha most meghozza a hatást:

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

    
Kányádi Sándor  
Csendes pohárköszöntő újév reggelén  (1956)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése