2014. január 31., péntek

Új mánia, a körmellény

Szerintem 3 hónapja azt sem tudtam hogy létezik olyan hogy körmellény. És ha tudtam volna se kezdtem volna neki, mert elég nagy projekt...

De az egyik FB csoportban megláttam egy szépet, ami egyszerűnek is tűnt, és kedvet is kaptam hozzá. Egy jópofa gombolydás fonallal kezdtem, ami a boltban beugrott a kosaramba, pedig nem is a stílusom...
De a lányomé annál inkább... Ezért elkezdtem neki...

Ez volt az, a neten található képekből gondolom, hogy rengeteg más horgolósnak is megtetszett :)

A fonal: összesen 2,5 gombóc fogyott el, egy az Alize Cotton Goljának 4146-os színéből, 1,5 a 236-os kékből. A boltban nézegettük még, hogy jó lenne hozzá a 612-es neonzöld... Egészen más színhatással, de jól nézne ki. Ha tudnám hogy valaki megveszi, tuti kipróbálnám! 4-es tűvel horgoltam.

Bizonyíték Juli kékségére :D

Félútig könnyű és haladós volt a munka:





Félúttól egyre nehezebb lett: 1 órás sorok, tömény unalom... Sokszor tettem le, hogy a másikat csinálhassam, ld. lejjebb :)





És ez a vége, szerintem gyönyörű. A végén a pikós sor telitalálat, nagyon feldobja az egészet. Erről nem csináltam közelit, de még pótolhatom...


Nálunk mindenből legalább kettőt kell venni/készíteni, mert a Kistesónk erőteljesen kiáll a jogaiért. Ezért Emmának is készült egy, más mintájú körmellény.

Fonal: szintén Cotton Gold, fél motring a 3557-es színből (a képen pont úgy van tekerve hogy a rózsaszínes rész nem látszik), és fél motring a 149-es fukszia színből. Ez a színösszeállítás pont az ő kedvence :)

Tű: szintén 4-es.

Egy másik mintát találtam az interneten, amit el is kezdtem, de valami miatt (talán a fonalvastagság?) nem lett jó, mert nagyon fodrozódott. Ezért szoktatlan dolgot tettem: bontottam. És kútfőből horgoltam tovább. Szerintem jó lett, nekem tetszik :)





Az első próba és mérföldkő, a karkivágás. Nekem nagy dolog, mert ezen már több félbehagyott projekt bukott el :P





Ez a kész móka. Láthatóan fárasztó volt a blokkolás (különösen a végén a szirmok), azért lett ilyen ovális. Most szárad...





Tapasztalatok: nem gondoltam volna, hogy egy ekkora munkát be tudok fejezni, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra.
Aztán: azt hiszem mégis megnézem a fonalszükségletet legközelebb, és ha túl sok akkor hanyagolom a mintát :D :D
Nagyon szép és haladós a mellény, csak a vége nagyon unalmas. Legközelebb majd kitalálok valamit hogy ezt ellensúlyozzam. (Most a gyerekek lelkesedése is segített...)

Nagyon sok körmellény-mintát találtam az interneten, sokat el is mentettem, mert nagyon jó ötletnek tartom.
És nekem nagy ötlet, ha másnak leesett rég, akkor ne mondja el: hogy bármilyen csipketerítő meghorgolható körmellénynek :D
(Eddig csipketerítő mintából csak kalapot csináltam :D








2014. január 19., vasárnap

Álomház

Az én álomházamból az álomkilátás ilyen:



De most nem erről akarok írni... A karácsonyi szünet meg a bárányhimlős kényszerszünet alatt rengeteget játszottunk.
Swish, Aranyásók, Jenga, magyarkártya (ez nálunk egy spec. szabályok szerint játszott kártyajáték)... És még mindig abszolút kedvenc a LEGO. Egy pár maradék Duploval kiegészítve.

Emmával építettük ezt a házat, szerintem érdekes.
Kétszemélyes ház, mindkét Figurának külön lakrésszel. A lakrészekben külön gardrób és fürdő :D
Van egy istálló is a lónak, aki jóbarát és vannak szuper kocsik is :)



Az istálló mellett a sok "pötty" a tartalék lókaja. És az istálló ajtaja zsanéron nyílik :D

A házban van közös nappali, és csend, nyugalom.


2014. január 12., vasárnap

Ételosztás 2014.01.12. Blaha Lujza tér

A FB-on került elém egy béna fotó (rémisztő maszkos emberek csinálnak valamit)... Annyira abszurd volt és a megosztó ember személyéhez nem illő, hogy megnéztem miről van szó.
Az Anonymous csoport ételosztást szervezett...
(Megj.: Helyeslem-e az ő módszereiket? Nem. Beállnék-e közéjük? Nem. Egyetértek-e számos céljukkal? Igen. Volt-e káröröm bennem egynémely akciójuk után? Igen.)

De ennivalót vinni a rászorulóknak? Az egy jó akció, szerintem világlátástól függetlenül.



Megkérdeztem a sarkon egy kerekesszékes bácsit, hogy tudja-e hogy ételosztás van... Nem tudta, és kb. esélytelen volt odakerekezni a padkák miatt... Torokszorító érzés odavinni neki. Az új kabátomban, úgy hogy tudom: én bármikor hazamehetek innen a meleg lakásba...


A segítők munkája: az előző napokban érkeztek az adományok, ma reggel óta főztek, aztán utánfutóval jött az étel, aztán láncban állva mindenki tette a dolgát. Szedték, tették, csomagolták... És mindenki mosolygott és kedves volt ezekkel az emberekkel. Jó volt ott lenni és ezt látni.

Megszólított egy szakállas férfi, aki soron kívül kávét kért... Láttam az arcán, hogy visszautasításra számít. Adtam neki, utána még háromszor visszajött megköszönni. Egy ilyet "mi" (=nem megtörtek) elintézünk egy "köszi"-vel...

Amikor az én sütimet osztották, kapkodtak utána... Szintén torokszorító volt...


Ma kb. 200 ember kapott egy tál meleg ételt, kenyeret, gyümölcsöt, sütit, meleg ruhát, és nem utolsósorban odafigyelést, törődést, szeretetet.
Köszönjük az összes résztvevőnek!



 A fotókat Péterfy Dóra Ágnes készítette, az ő engedélyével kerültek fel ide.

Megj.: jó lenne, ha legközelebb lenne egy olyan plakát is, amit az én harmóniához szokott ismerőseim is magukénak éreznek (mert akkor megosztanák, részt vennének, nem pedig elrémülnének). Az is jó lenne, ha hamarabb tudnék róla, hogy még több időm legyen besegíteni.

2014. január 10., péntek

A kilátás

A panellakásból, ahol lakunk, nagyon szép égi jelenségeket látunk, ha meg tudjuk látni...




Nincs több szabad hely, beköltözőt nem vállalunk :D


2014. január 7., kedd

Erőszakmentes Kommunikáció - családi fejlődés

Sokszor (szinte mindig) megkérdezik EMK-val kapcsolatos beszélgetéseken, hogy a családon mennyi idő alatt "látszik a hatása"...

Egy mai beszólás-elszólás a nagyobbik lányomtól:
Előzmény: Találtak a hűtőben lejárt joghurtot, kérdezték hogy megehetik-e. Mondtam, hogy nézzék, szagolják, kóstolják meg, ha úgy érzik hogy jó, akkor egyék meg, én nem tudok nekik segíteni. (Éppen 4 másik dolgot csináltam.)

A kicsi kiszól valamit. (Nem értem, csak mondom, hogy most nem tudok menni.)
Mire a nagy, jó hangosan: - De mi most bizonytalanok vagyunk és támogatásra meg segítségre van szükségünk!

Hát... :)))))))



(Aki nem ismeri a körülményeket, annak annyit röviden, hogy 2010-ben kezdtem EMK-t tanulni Szentpéteri Juliannától, az alaptanfolyam után gyakorlócsoportba jártam(ok), majd tavaly elkezdtem az EMK trénerképzőt. A családban, a környezetemben és a munkámban is folyamatosan gyakorlom az Erőszakmentes Kommunikációt.)