2014. június 18., szerda

Őszből a nyárba - avagy VAKÁCIÓ!!!

Olyan szerencsés ember vagyok, hogy lehetőségem van nyáron otthon lenni a gyerekeimmel. (Mielőtt bárki rákezdené, hogy dejónekem, légyszi gondolja át mivel foglalkozom év közben...)

Télizöld meténg a kertünkben, a hideg tavasz miatt egészen májusig virágzott


Ilyenkor én is csinálok évértékelést, rendesen, konkrétan: átnézem a naptárat szeptembertől júniusig, mit műveltem ez idő alatt. Itt most csak pár dolgot említek, mert nem vagyok elég összeszedett...

A legnagyobb falat az évben a SASOK képzés volt, hihhhhetetlen mennyit kaptam belőle (a csipegetős sztori jut eszembe a kiscsirkékkel, hogy mennyire rajtunk múlik mennyi tudást teszünk magunkévá -csipegetünk fel- egy adott képzésből...) A két számomra legfontosabb személy akiktől tanulhattam Varga Kata Dr. Varga Katalin és Prof. Dr. Bányai Éva... Igen, "ismertem" mindkettejüket régebbről is, de tőlük tanulni nekem lúdbőrözős.
Persze a többi oktató is, aki mind hivatásuk kiemelkedő személyiségei segítőkészen, és a "fej" (VK) kommunikációkának szellemében (egyenrangúság, megbecsülés, elfogadás stb.) igyekezett minél több tudást belénk szuszakolni.
Azóta az avatás is megvolt, és megint összetalálkoztam SAS-társaimmal, akik közül sokakat nagyon megszerettem.

Egy másik elköteleződés (ezt a szót valamiért nem szeretem :P ) már korábban (tavaly tavasszal) indult, Szentpéteri Julianna trénerképzős csoportjában tanultam az Erőszakmentes Komminukációt, vájkáltam magamban, tanultam-fejlődtem. Ennek a zárásakor (az oklevél átvételekor) még úgy éreztem hogy semmi sem történt velem ("ugyanaz vagyok aki tegnapelőtt"), de másnap már éreztem, hogy nem teljesen... Mégis olyanok közé sorolódtam (a magam szemében), akik már ezt tudják élni. (Tanítani nem biztos, de élni igen.)

Nem sokkal előtte elindult egy emk-s csoport, olyan nők noszogattak hogy tőlem szeretnének tanulni, akikért képes voltam végiggondolni (emk-san megnézni) mi van velem amikor felkérnek, felkérnek és vacillálok, felkérnek és igent mondok stb. Végül elkezdtük a tanfolyamot, amelynek azóta már vége is, szerintem mindannyiunk számára sok épüléssel és tanulsággal járt.
(Itt jut eszembe, hogy mennyire hasznos minden előadásom, tréningem vagy tanfolyamom szempontjából, hogy tanítóképzőbe jártam. A felépítés, az idővel gazdálkodás, a didaktika, a szemléltetőeszközök... köszönet minden tanáromnak, akitől valamit is tanultam ott.)

Volt aztán egy felkérés, hol máshol, mint 170 kilométerre Budapesttől... Szegeden a Babba Mia Központban szülésfeldolgozó tréninget szerettek volna, pont tőlem, pont akkor, pont ott. Én meg véggigondoltam, összeállítottam, kidolgoztam, "levezényeltem". Tanulságos volt látni és segíteni az önmagukkal és egymással végzett munkájukat. Nagyon megszerettem őket, és bár a szükségletek nem relatívak, nagyon nagy megbecsülés és elismerés van bennem feléjük azért ahogy  (bátorság, elszántság, egyenrangúság, szeretet ... ... ...) végigjárták az útjukat.

Sétányrózsa itt és most csak nekik ;)
Ha visszagondolok az elmúlt év(adra)re, büszkeség és lelkesedés van bennem, meg elégedettség, 
mert ilyenek hangzottak el:
"Igen! Mindenkinek EMK-t!"
(A legzárkózottabb és legtávolságtartóbb résztvevőtől: )
"Legszívesebben hazavinnélek magammal, de sajnos nem lehet."
"Mély önismereti utazás, amely nemcsak a szüléssel kapcsolatos élményeket oldja fel."
(Az egyik elején legszorongóbb résztvevőtől a végefelé:) "Pynky, légyszi csinálj egy kávét!"
"(A sok közül amit ismerek) az egyetlen technika (az EMK), amelyikkel kihoztam magamból a megoldást."
(Valaki, aki nem "tudott" sakálkodni az elején: ) 
"Az nem lehet hogy valaki azért érzi magát sz@rul mert mártír!!!"
"Nekem ez (az EMK) most konkrétan a párkapcsolatomat mentette meg."
Az egyik résztvevő így járta körül a témát a blogján

és a "szülésfeldolgozósok" ki is mondták a tréning értékeként azokat a szükségleteket, amelyek fontosak az életemben (amiben a munkám is benne van!): egyenrangúság, biztonság, jókedv, megértés, elfogadás, szeretet, megbecsülés, csapatszellem, bizalom, nőiesség, béke (és még sorolhatnám, de most ennyi elég lesz).


Ebben az évben sok új dolgot kipróbáltam, egyik a fenyegető vetélő/koraszülő anyák segítése dúlaként SAS módszerekkel. Beleszerettem ebbe a munkába és a sikereken felbuzdulva úgy döntöttem megtartom ezt is...
Innen is szeretettel üdvözlöm azokat a családokat akiknél "beépültem a napi rutinba" :D :D

Köszönöm azoknak, akiket most nem említhetek meg mert egyéni konzultációk során dolgoztunk együtt. Ők nem is tudják (csak sejtik, mert szoktam mondani), milyen nagyon értékes nekem az a bizalom, megbecsülés és őszinteség amivel hozzám fordulnak (én a fentieken kívül kompetenciát, hitelességet is kapok ebből a munkából.)
És nagyon jó úgy fáradtnak lenni (a reggel 8-tól este 8-ig tartó munka után), hogy közben lelkes és feldobott vagyok mert értékes amit teszek. (Ha szükségletként kéne megneveznem, akkor mások életének szebbé tétele lenne, de ez nekem kicsit túl habos ;))))


Eközben a klub folyamatosan üzemelt, köszönhetően az AGYIH-nak, és a résztvevő mamáknak. Köszönöm minden tagnak, előadónak, vendégnek és takarító néninek a kitartást ;)


Emma Lana karikásban, 2014 február, viszonylag kényelmes






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése