2014. július 29., kedd

Emberek, akik körülötted vannak...

Észre sem veszed, mennyire könnyűvé, élhetővé teszi a családod, a barátaid, az "üzletfeleid" az életet. Hogy ezer és egy szállal kötődünk egymáshoz mindenkivel, ahogy Vámos Eszter írja és énekli: "kapcsolatban lenni annyit jelent, hogy létezem."
Csak ha elmennek...
(Most hogy ezt így leírtam, villant be, hogy van aki örökre "elmegy"... Ha nálad fiatalabb (40 vagyok), az fájdalmas eszmélést hoz, hogy ne, felülről is hamarosan, de már a fiatalabbak is?! Legalábbis nálam ez a helyzet. Nemrég a közeli ismerőseink közül távozott egy lány, hosszú betegség után. Sajnálom, ami vele történt, együttérzek a szüleivel, testvérével.)


 A ca' savios nyaralásunkon érkezett egy SMS Szilda barátnőmtől, hogy Pécsre távozik, egy új vegán étterembe megy szakácsnak.
Első reakcióm az volt, hogy "juhéjjj!" és körbetáncoltam a sátrat: ismerem őt, tudom mennyire fontos neki ez a fajta kreativitás, láttam miket alkot a konyhában és mennyire szárnyaló tehetség.
Aztán ahogy teltek a napok, szomorkodtam is, mert bevillant egy-egy kép arról, miket csináltunk, tárgyaltunk, agymentünk együtt. Hogy végignéztem honnan hová ment eddig, és hogy szeretném még látni, mi lesz a végcél (ha van olyan egyáltalán). Az első, palántás találkozásunk után (én kaptam) jött egy kendős (ő kapta kölcsön)... Évekkel ezelőtt. Aztán valahogy közelebb sodródtunk és barátkozni kezdtünk... horgoltunk együtt, mintákat gyűjtöttem tőle, inspirációt kaptam. Az első virág rajza, amiből tonnányit horgoltam, tőle való. Aztán én is belementem a sűrűjébe és már egymást inspiráltuk.



én festettem, Ildi sapkája lett

Beszélgettünk sok mindenről, az élet nagy dolgairól. Az egyik legnagyobb és legfontosabb közös munkánk nemsokára 2 éves lesz, és az én nevem eredeti verzióját viseli (Johanna).

itt már nagyobbacska, én bébiszitter vagyok :D

Láttam a szárnyai nyitogatását: a szappanfőzést, a kencekészítést, a bio mártásokat. A jurták megszületését és újraértelmezését (legalábbis az én fejemben).
A faragott horgolótűket, amiket imádok, mert egyediek, természetesek és bennük van a kapcsolat és a szabadság.
Aztán amikor a vegánból még tovább szigorítottak és nyersvegánok lettek... Hát, az nekem már határeset volt, de nála finomakat ettünk mindig, igaz néha gyanakodva, de én sose csalódtam. És láttam, mennyire lelkesíti amit létrehoz... Kinézi a receptet, majd itt-ott változtat, kicsit finomít az ő szájízük szerint. Tuti! Tuti ismérve a jó szakácsnak, szerintem. Kreatív, szabad, gondolkodik, nincs határ csak a csillagos ég.

dobozos sajt grillezésétől...

a diópástétomon át...



a magyaros fűszerezésű káposztával töltött paprika - rukkolasaláta - manduláskarfiolrizsvaghogyhívják - ig

Aztán együtt EMKztunk, az első csoportom egyik legnagyobb szekérhúzója volt. Már szomorkodtam, hogy hiányozni fog a haladó csoportból...
(Á, a családról nem is írtam, hogy milyen hosszan "barátkoztunk" - mondanám inkább hogy szaglásztuk körbe egymást - a férjével vagy hogy fogadtak el/be a gyerekei...)

Elment, Pécsre, nyersétterembe dolgozni, a családjával. Lájkoltam a képeket, szépek voltak, a menü "issssteni" lehetett, legalábbis képről nézve. De szemtanúk szerint is csodálatos és finom kreációk születtek ott a két hét alatt.

Szomorkodtam azért is, mert lett volna egy közös projektünk, amit vele szerettem volna együtt csinálni, csak vele és ha ő nem, akkor mással nem érdekel. (Ez még titkos.)

Aztán jött a hír, hogy hazajönnek. Nahát, ez szuper hír, gondoltam, és nem érdekelt mi van mögötte. (Most sem érdekel, de sajnálom hogy csak sima magyar viszonyok.)

Tegnap ki is jött hozzánk vendégségbe, jót beszélgettünk, nagyokat nevettünk. És örültünk hogy jó helyen vagyunk, együtt - jó társaságban.




És természetesen szültünk egy új ötletet, ahogy ez már nem újdonság :) Alig várom hogy képeket tehessek fel róla, de addig még hármat kell aludni :P :P



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése