2014. augusztus 23., szombat

Bambusz, úúúúúúúúúú...

Már egy ideje sejtem, hogy igazságtalan vagyok a bambusz fonalakkal... Tudom hogy vannak olyanok, akiknek egyenesen kedvenc. Szilda barátnőmnek pl. nem tudom melyik gyártó melyik fonala, de imádja.

Én először egy hatalmas ál-SBS kendőt horgoltam bambusz fonalból, az volt az első nagy munkám. És hát... kb. vért izzadtam és vöröslő fejjel csapkodtam földhöz... Az, hogy szétváltak a szálak (ja, ezt politikailag korrekten azt hiszem úgy hívják hogy "laza sodrású"), hogy állandóan szétcsúszott a kétráhajtásos pálcáknál a már elkészült "fél" öltés... Ez annyi gombóc fonalnál már agyrém. Az hogy a végeredmény egy hideg, csúszós valami lett, már csak hab a tortán. Persze szoktam viselni, és szép is mert fényes, és hűvös ha meleg van. De enyhén szólva nem lett szerelem.

A lentebb írt Sihlau kendőt mégis egy bambusz fonalból gondoltam elkészíteni, de gyorsan fel is adtam. (Itt részleteztem valamennyire.)
Az, ahogy a fonal a "buborékok" "súlyától" szétcsúszott, és nagy lyukak rondították a munkát, kizárta hogy Bamboo Fine-ból készítsem el a mintát.



De én ugyebár egy "erőszakos, megbizonyosodós faék" típus vagyok, ezért kipróbáltam a fonalat más, tömörebb mintán is. A jó kis nagyimintát vettem elő a tarsolyból, azok közül is a drops-os sima egy változatát (ami ugyanez, csak a széleken 4 db krp van mindig - annak a mintáját most nem találom, hiába keresem).
Nagyon érdekelt, hogy ez is "szétnyúlik"-e vagy megtartja magát.
Éééééés: győzelem, mert úgy tűnik ez a minta jó ennek a fonalnak. Szerintem szép, van tartása, jól kiadja a színeket. Azt hiszem erre a mintára fogom elhasználni a 4 gömböc fonalat.







2014. augusztus 22., péntek

Sihlau-próbák

Kedves Zsu barátnőm mintája a Sihlau kendő, amit az egyik FB csoportban mutatott, nagyon megtetszett. Gondoltam kipróbálom.
Meg akartam venni, de gerillamód: mire odanéztem, már ott is hevert az e-mail fiókomban, mint kedves ajándék. Köszönöm itt is, mert nagyon jólesett ez a figyelmesség és szeretet!

Elkezdtem a mintát, és szokás szerint jobban értettem a rajzot, mint a leírást... Nem tudom, biztosan azért, mert angol leírások silabizálásával tanultam horgolni, a magyar értelmezésével nehezen bírkozok. (Van más nyelven is leírás!)

Volt tavaszról egy adag Alize Bamboo Fine, ilyen színben (ezt magamnak választottam, gondoltam hogy pont én vagyok).
Próba szerencse alapon belevágtam, bár volt már egy (azt hittem) soha véget nem érő (küzdelmes) projektem a bambusz fonalakkal... Akkor megfogadtam, hogy sohasohasoha többet (csúszott, szétvált, nehéz volt...)

Most mégis megpróbáltam, de az eredmény ismét lelombozott. A fonalnak (szerintem) nincs elég tartása ahhoz, hogy "megtartsa" a mintát: a beleöltéseknél szétnyílik, a "buborékok" (ami Zsu szerint szirom ;) ) egyenetlenek és elállnak... (A mintát a felső részen már ne nézzétek, mert elrontottam a szaporítást, de mindegy is mert lebontom :D )






De a minta nagyon érdekelt, ezért megpróbáltam egy vastagabb fonalból, hogy milyen. Ez egy türkiz, "valahonnanvett" vastag pamutfonal, kb. olyan hogy felsőt horgolnék belőle. Kendőnek talán túl vastag, de mivel ez a kendő nagyon légies és szellős, ezért gondoltam hogy egy "masszív" fonalat is elbír.




A harmadik és eddig utolsó próba a Cablé fonallal volt, a vékonyabbikkal. Juli osztályfőnökének gondolkodtam valami ajándékon, és azt hiszem ez lesz.
Kezdéskor kis tűt választottam hozzá (3), közben váltottam, mert mindig kicsúszott a hurokból. Jót tett, mert a munka is lazult. Ez a fonal, bár vékony, elég kemény, nem tudom ez fog-e változni mosás után.
(Kedvenc kendőgyártóm mesélte nemrég, mivel vonják be a fonalakat, amik mosáskor eltűnnek szerencsére.)





A kendő leírása megtalálható a Ravelry-n.



Eddig jutottam, remélem hamarosan kész művet is mutathatok... Bár jön a szeptember, a munka hónapja! (És a XIII. kerületi Babahordozó Klubban a Sport hónapja! Figyeljétek a kiírást!)



2014. augusztus 14., csütörtök

Írni a rózsaszín csigára...

Mostanában nehéz feladat ez, mert a dolgok történnek, én benne vagyok a történésben, megélem aztán nem akarom elmesélni senkinek...
Vagy azért, mert azt gondolom hogy senkit sem érdekel, vagy azért mert azt gondolom hogy hülyeség amit gondolok, vagy azért mert túl bensőséges...

Ha már elkezdtem, mégis:
az olaszországi nyaralásunk nagyon jól sikerült :) Egy baráti családdal voltunk. Sokat nevettünk, ettünk, fürödtünk, áztunk... Még úsztunk is, hálófülkéstől, mert egyik éjjel hatalmas vihar volt és befolyt a sátor alá a víz! Jó kis mesélnivaló lesz 20 év múlva.

Indulás Zamárdiból, a csapat


Félúton már kókadoztak a csajok






Hamar megérkeztünk, csak 6543 "mikorérünkmároda?" és "miiiiiiikoooooooooréhéééééérünkmááááááhárodaaaaaaaaa????!!!" kellett hozzá...



A kempinggel annyira elégedettek voltunk, hogy a lányok és én vérszerződést kötöttünk, hogy 10 év múlva ugyanitt (pontosabban a fotózás helye melletti bungalókban) találkozunk. Hogy megnézzük kiből mi lett és hogy lássuk mekkorára nőttek a most még kicsi leanderek.





A sok fürdés, homokvárépítés, tollasozás után azonban úgy határoztunk hogy jövőre is visszajövünk :) Reméljük.


csendespihenő


Voltunk egy nap tengeri akváriumban, egy másik napon csúszdaparkban (mindkettő közel van), és egy nap Velence-Murano túrán.

Ahol megszálltunk, az a Cavallino-Treportiban lévő Ca' Savio kemping, ajánlom mindenkinek. Tiszta, rendezett, a part homokos és nem kiépített, hagyományos olasz vendégszeretettel fogadtak minket.

Kedvenc képeim a csajokról:

henyélnek a kamaszok




Emma szerette volna ha így megörökítem ;) (Murano, San Pietro mártír templom)


2014. augusztus 3., vasárnap

Mi volt amire vártunk?

Hát... Juli szülinapja :D És mivel teraszos bulival készültünk, kapóra jött Szilda, akivel rögtön összebeszéltünk, hogy kipróbáljuk mit szólnak a vendégek a nyersvegán tortákhoz és sütikhez.
Csak úgy vicciből... Mert biztos ismeritek a pillantásokat, amikor azt mondom, hogy ebben nincs cukor vagy ilyenlisztből vagy olyangyümölcsből készült és házi... Hát, én általában lesajnáló, rosszabb esetben undorodó arcokat szoktam látni bővebb családom körében.
Most gondoltam tegyünk egy próbát: kiállja-e Szilda sütije az ínyenc vendégek kóstolását. Ha igen, na akkor tényleg jók! Teljesen vegyesfelvágott vendégek voltak, szülők, KAMASZOK és gyerekek...

A reggeli készülődés után


befutott Szilda (és családja) is a sütikkel, gyors darabolás, behűtés, mert szerencsére jó volt az idő, Napfivér úgy döntött hogy az egész heti esővel kiérdemeltük a szép szombatot.


A hűtőnk persze most kezdett katasztrofális állapotba kerülni, folyik belőle a víz (ingyen adományhűtőt elfogadok)... Csak reménykedtem hogy nem csöpög rá a sütikre... Ááááá...



Hosszasan várakoztunk a vendégekre: a kamaszok nem kelnek a korán, a háromgyerekesek meg persze hogy későn érkeznek (de nem utolsónak!) Mindenesetre megbeszéltük, hogy a következő szülinapra mi is későn érkezünk :D

De legalább mire mindenki megjött, az ebéd is elkészült: bográcsos paprikás krumpli. (Nem tudom, nálunk a gyerekek ilyesmiket kérnek, ha ünnepi kaját kell kitalálniuk...)

Háromgyerkes csendélet: pohárbanbarack villával, betárazott paprikrumpli és szalvéta hegyek

 Andusék finom mexikói lecsós pörköltszerűséget hoztak (a nevét nem tudom), amit tortillába tekerve kell fogyasztani, szuper volt az estebédre!!! Köszönjük :)
Volt tengernyi barack és dinnye, nagyszerű, hogy mindenki ilyen egészségesen gondolkodik ;) Ezeket is köszönjük!!





A paprikrumpli után a lányok csak vártak... és vártak... Mert bent a torta csokitetejébe nem bírtuk belefúrni a gyertákat :D :D :D Végül az almás-citromosba tettük :D


-Miért vakargatod a tányért?

-Ezt át kell gondolnom...

- Tán koszos?!

-Nézz már oda, anyám fényképez!

 Aztán jött a torta... - ák...
Először a csokis-banánost vágta A., küzdött, a kés is küzdött a csokitetővel :D Szilda nem sajnálta tőlünk a csokit :D
A kamaszok szerint "nyami" volt a torta, és a többiek is megvennék.


Igen, Juli már 12...


Újragyulladós volt a gyertya, hogy Juli sokat kívánhasson...

Vállvetve küzdenek, A. és a kés

Másik oldalon a kicsik lufiznak kicsit

Itt még volt belőle

-Ezisnyami.

- Szerinted is?

- Aham.

Az almás-citromosnál én konkrétan elrikkantottam magam, hogy "ezhűdefinom!" Aki ismer, tudja, hogy én nem szeretem az édességet, ez mégis nagyon ízlett, abszolút kedvenc a 4 süti közül. Az utolsó maradékmorzsát is én ettem meg ma tízóraira.


Az almáslapos (Szilda szerint zserbó, A. szerint almáslapos) abszolút elment zserbónak, nagyon finom volt. Amikor a vendégek meglátták, ráröppentek és úgy is maradtak... Kicsi még van belőle, ebéd után el fog fogyni.




A habos-gyümölcsös (rendes nevét elfelejtettem): hát, nekem nem jött be, Gyapinak és Vikinek viszont kedvenc lett. A tetején lévő habtól féltem, mert én a TEJ és SZÍN és HABOT szeretem, mindhárom szót kiemelve :) De nagyon kellemes csalódás volt, mert finom volt a habja, akármiből készült. (Félreértés ne essék, Szilda mindegyikről elmondta mi lesz benne, csak én annyira megbízom benne hogy rögtön el is felejtettem.)
Engem zavart, hogy nem tudtam rendesen kiszedni a formából, az alja morzsálódott nagyon. De ízre finom volt :)



A sütik összességében a kamaszoknak is, a felnőtteknek is és egészségeszúzó barátunknak is bejöttek. Szóval minden rétegben győzelem!!!

Köszi, Szilda :)
Kedves vendégbarátaim: tőletek pedig bocs, hogy megint próbának lettetek alávetve, kiálltátok ;)


Az esti csendélet Pammival aki kavicsot gyűjt,


selejt tévék már a kocsiban, lassan Gyapjasék is eltávoznak...

Köszi a vendégséget mindenkinek, gyertek máskor is!
(A héten még Szamóca barátnőm is járt nálunk. Ők ritka vendégek, mert Brüsszelben élnek. Az is egy szuper nap volt, remélem ők is jönnek hamar megint.)


Házi sütiszavazás:
A.: 1. csokis-banános torta, 2. almáslapos, 3. almás citromos torta.
Juli: 1. almáslapos, 2. almás-citromos torta, 3. habos gyümölcsös.
Emma: 1. csokis-banános torta.
Pynky: 1. Almás-citromos torta, 2. almáslapos, 3. csokis-banános torta.