2014. október 4., szombat

Idő

Hosszú ideje nem írtam, aug. vége óta...
Hogy eltelik a nyár, az nekem minden évben nagy szívfájdalom, megszakad a szívem, amikor haza kell jönnöm a telekről, hiányzik a fényszennyezéstől mentes valódi sötétség, a mindenféle állat rohangálása a tetőn, a cinkék számolása, az elmaradt projekteken való gondolkodás...
Az idei nyarunk nagyon forgalmas volt: rengeteg dologgal júliusban, ami magával hozta, hogy a máskor nyugis és szomorkás (="őszváró") auguasztus is pörgős volt és vidám. Jó volt így, bár sok terv született és suhant el megvalósítatlanul...

Júliusban részt vettem a Sétán... Milyen  volt? Nem véletlenül nem írtam róla eddig... Első körben elképzelhetetlen volt, hogy azokkal a "nagy emberekkel" leszek együtt egy hétig teljes természetességben, akiket évek óta figyelek, "szagolgatok", akik sok szempontból példaképek a számomra. Minden nap tanultam valamit a többiektől/többiekről és magamról, lassan helyükre kerülnek hogy kitől és mit :)

Jövőre is lesz Séta, már tudjuk hová és mikor, várunk minden csatlakozót szeretettel. Aki jönne, ne habozzon, biztosan jó lesz! (Nem kell végigjárni, lehet átmenetileg is csatlakozni.)

Augusztusban megint voltunk Hévízen, ezúttal a Séta után szabadon sokat gyalogoltam. Bejártuk a várost, A. valamilyen műemlékvadász játékot játszott közben, én csak fényképeztem és olvasgattam.
Kedvencem a "Fura angyal" (Angyal) szobor... Nézem, és tépett és szakadt és "mitől angyal ez", de valahogy szívfájdító ahogy kitárja a tépett szárnyait és csak áll...

Az látható, hogy munkával nem haladtam, el vagyok maradva csomó írnivalóval :( Ezt sajnálom, de minden kényszerítő erő ellenére sem sikerül...

Augusztus végefelé jött a fejlövéses kutyaörökbefogadós ötletünk: onnantól kezdve jártunk a Futrinka Egyesület (bérelte) Tárnoki kennelsorára kutyát sétáltatni. J. Nemcsak sétáltatott, voltak egész napos ottlétei is, amikor több menetet ment a kutyákkal. Erről sokat posztoltam a FB-on, nem terhellek titeket vele :)

Ennek szept. végén lett eredménye, befogadtuk Elicet, a spániel-szetter (ujjé, vízivadász ősök!) keveréket. Fekete-cser színű, elegáns, fiatal "egyed", értelmes szemekkel, selymes szőrrel, hihhhhhetetlen alkalmazkodóképességgel és tanulékonysággal.

Csak két kép, mert biztosan fogok még erről írni:
A felső egy "ilyen volt" kép, gondolom akkor készült amikor a Futrinka Egyesület kimentette az Illatos útról. Nem foglalkoztam még kutyákkal, de bántalmazott emberekkel igen, és amikor ezt a képet megláttam, rögtön görcs állt a gyomromba. A szemében a félelem, a sarokba bújás, a meghunyászkodó testtartás... Mindet láttam már embereken, és borzasztó.
Fél év alatt "Futrinkáék" (bocs, de itthon így emlegetjük őket) csodát tettek a kutyával, felélénkünlt, megnyílt, szociabilis lett. Köszönjük, Futrinkások, hogy nem hagytátok Elicet az Illatos úton és hogy rendbetettétek.
Ez csak egy köszönetnek látszik, de ott van mögötte rengeteg agyalás és rengeteg szív, amit a mi családunk érez felétek: hála, boldogság és elégedettség, ez az, amit "a világ szebbé tétele" szükségletének hívhatnék: egy maréknyi ember, aki önzetlenül azzal foglalkozik, hogy élőlények életét szebbé tegye. Köszönjük.

Fotó: www.futrinkautca.hu
Ez egy "ilyen lett": Elic gyorsan belakta a lakást, azt hiszem inkább "belakott minket"... Elképesztően gyorsan megtanulta a fontosabb szabályokat, szokásokat és rituálékat, elképesztően jól alkalmazkodik, elképesztően cuki (hű, de utálom ezt a szót!), amikor alvás közben addig helyezkedik amíg már felfelé néz a hasa, hogy az is kerüljön sorra a vakarásnál, ahogy láthatóan oldódnak a félelmei... Ahogy vigyáz a kisbabákra és a gyerekekre, a sajátjaimra és a hozzám forduló szülőkére is...
Ez van ;)

5 nappal a befogadása után, nálunk







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése