2014. december 27., szombat

A kutya aki örökbefogadott engem (5.) - Szerepek

"... ez a kutya örökbefogadott téged" - mondta Jean-Luc Deconinck, aki beleérző ember, amúgy integrál-pszichoterapeuta, szupervizor, haptoterapeuta (és sok más egyéb).

Az előző rész itt van.


Hogy is van ez? Szerep az (ember)pszichológiában: az elvárásokhoz, normákhoz kapcsolódó tipikus magatartásforma, a szocializáció egyik alapfogalma. (Pl. valaki, aki "gyerek" tipikusan úgy viselkedik, ez a tőle elvárt, elfogadott. Ugyanaz a viselkedés egy másik szerepben pl. "apa" furcsa, értelmetlen, visszatetsző.)

Egyik nagytudású barátnőm és Csányi Vilmos (könyvei) megerősítettek abban, hogy a kutya a háziasítás óta eltelt 135000 év  során hasonult hozzánk, viselkedése nagyon sok elemében megegyezik az emberével.

És persze ott vannak a saját megfigyeléseim Elicről, amelyek szintén alátámasztják ezt. (És persze nem érdekel hogy vannak szakemberek, aki szerint nem értek hozzá és fogjam be ;) )



Milyen szerepeink vannak - nekem és neki - egymás között?
  • van a barát - amikor csak némán sétálunk és én gondolkodom ő meg szimatol vagy otthon dolgozva a lábamhoz bújva alszik és ha mocorgok dorombol
  • van az aki vigyáz rám - ez még ritka, de már volt rá példa, lásd a dühről szóló posztot
  • van az aki vigyáz a gyerekeimre - ez nem ritka, ilyenkor az történik hogy hegyezi a fülét ha bárki arra jön ésvagy valami "inzultus" történik, azonnal ott terem (pl. valaki hangosan rájuk szól vagy felkapja őket és a gyerekek visítanak) - ilyenkor másképp ugat, talán vakkantás ez, de jelzi a jelenlétét (nem hisztis ugatás, nem is félős, nem is játékra hívó, valami más)
  • van a gyógykutya funkció (direkt írtam így), amikor a hozzám fordulókkal segít dolgozni, csak a személyisége és a jelenléte
  • van a bántalmazott és a terapeutája - amikor ezerrel figyelek és jelen vagyok tűz-vízzel, és ugyanakkor szenzitíven fordulok hozzá, mert értem milyen félni
  • van a fáradt segítő és az őt terápiázó kutya - nehezebb napok után kifejezetten pihentető vele lemenni, mert kiválóan rám hangolódik és kisimítja a ráncaimat :D

A gyerekeim és a kutya közötti szerepekről még gondolkodom és figyelem őket, mert elég sokrétűek...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése