2014. december 26., péntek

"Volt-e EMK-s élményed?" - napi EMK 2.

(Előző rész a dühről.)

A trénerképzős találkozókon is meg máshol is ahol én EMK-t használó emberekkel szoktam találkozni, sőt a csoportjaimban is mindig előkerül ez a kérdés.

És a válasz általában úgy kezdődik, hogy "EMK-s élményem nem volt, DE...", vagy "nem tudom ez EMK-e, DE..."

(Itt kell megjegyeznem mániámat a definíciót: rengetegszer előfordul, hogy azt hisszük egy dologról beszélünk, és mégsem. Nem vesszük észre hogy nem ugyanazt értjük az adott fogalom alatt... és már el is térültünk egymástól, kisiklott a kapcsolat azon hogy elbeszélünk egymás mellett.

A definitio, -onis femininum - azt jelenti többek között, hogy "pontos meghatározás, leírás". Én nagyon fontosnak tartom, hogy újra és újra tisztázzuk beszélgetőtársainkkal, ki hogy definiálja amiről beszélünk.)

Mi az EMK-s élmény nekem?
Amikor haptonómiát kezdtem tanulni, akkor Jean-Luc Deconinck, a belga kiképzőnk azt mondta hogy a haptonómia nem módszer, hanem ÉLETMÓD.
Ezt gondolom én az EMK-ról is.

Persze hiszem és vallom, hogy az EMK egyszerűen "csak" egy modell, egy nyelv, hókuszok és pókuszok nélkül, egy "egyszerű és nagyszerű" pszichológus férfi által kidolgozva. Akkor kezd működni, ha használjuk-gyakoroljuk. Először keresztbe áll a szánkban (idézet más témában Dr. Varga Katától), de minél többet foglalkozunk vele, annál ízesebb és könnyebb.

És így jutunk el az életmódhoz, amit fentebb említettem: ha elkezdjük használni a nyelvet (vagyis elkezdjük meghallani hogy van Sakálunk, hogy a Sakál beszélni is tud, és elkezdünk magunkra nézni), akkor lassan átalakul az életünk, az életmódunk, a gondolkodásunk. Ha használnánk az EMK-ban erkölcsi ítéleteket, akkor azt mondhatnám, hogy vélhetően pozitív irányba változik.

És mi _nekem_ az EMK-s élmény: szinte minden ami történik velem, és valamennyire megérint (=kivált bennem valamit).

Lehet hogy az csak annyi hogy látok egy gyerekcsoportot beszállni a metrókocsiba (- Amikor egy óvodáscsoportot látok beszállni a metróba, akkor vidám és felszabadult leszek, mert könnyedségre, tapasztalatokra, együttműködésre van szükségem, ezért köszönöm az óvónőknek, akik  viszik a gyerekeket, hogy láthatom ezt.)

De lehet ez egy tragédia vagy nagyobb horderejű esemény, tulajdonképpen mindegy hiszen nem az esemény a lényeg, hanem a bennem kialakuló reakció vagy "nem reakció".
(Erről eszembe jut egy pár napos fórumos élmény: amikor azt írtam, hogy "mindegy ki mit akar (=mi volt a szándéka), az független a bennem születő érzéstől". Hú, virtuális fekáliás vödör ömlött a fejemre...)

Miért vettem ide mindent?
Mert magamon tapasztaltam, hogy "nagyléptékben" nehéz tanulni. Jelentkezzen, aki nekiállt élesben gyakorolni és elmondani az EMK alapmondatát. Kap egy csokit a bátorságáért és elhivatottságáért :) (Van akinek a torkán akad, van akit "csak" kiröhögnek...)
Nekem csak "kicsiben" ment... ahogy a kicsiket tanítjuk: apró lépésekkel. Először ezt, aztán egy kicsit többet, aztán ahhoz még egy tincset hozzáfogva szép fonat tud kijönni, de ki kell gyakorolni vagy be kell gyakorolni, ki hogy használja... Lehet, hogy csak bizonyos mozzanat jelenik meg (pl. észreveszem hogy valami nincs rendben velem; vagy sikerül egy helyzetben a vesztes-vesztes helyzetet minimalizálni vagy elkerülni; vagy "csak" ráérzek a másikra; vagy vagy vagy... A lényeg, hogy ott tudok lenni a helyzetben. De nem is, hiszen az is az lehet, ha később visszanézek a helyzetre és végiggondolom.
Na, látjátok - én most látom - hogy végtelen a lehetőség és a változatosság a gyakorlásra...














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése