2015. január 30., péntek

A kutya aki örökbefogadott engem (6.) - Amikor az ugatás megváltozik

"... ez a kutya örökbefogadott téged" - mondta Jean-Luc Deconinck, aki beleérző ember, amúgy integrál-pszichoterapeuta, szupervizor, haptoterapeuta (és más egyéb).

Már 4 hónapja, hogy velünk él a kutya... vagy még, bár nekem sokkal hosszabbnak tűnik... (De még nem untuk meg és nem akarjuk visszaadni. Csak mondom.)



A kutyasuliban sokat beszélgettünk arról hogyan segíthetjük Elicet ahhoz, hogy rátanuljon a "normális" életre: ne ugasson meg rémületében mindent és mindenkit, ne kapjon frászt nagyobb autóktól, motorosoktól, váratlan zajoktól, esernyőstől, botostól, tollpihétől...

Megtanítottak felismerni a "félős" ugatást, a "hisztis" ugatást és a "normális" ugatást és azt hogyan tudom az előzőekből kihozni  kutyát és a normalitás felé terelni.

Először volt az az időszak, amikor a félelmi agresszió nagyon erős volt, két kézzel és 1000% figyelemmel kellett sétáltatni és minden lehetséges ingert korábban észlelni (mi van?! a kutya ezerszer jobb ebben... de mégis), kb. 1,5 hónap, a rémálom :P

Aztán jött a hisztis, majd a kitámadós időszak... Rita vigasztalt (amikor panaszkodtam hogy a szelíd kutyából vadállat vált), hogy visszamászik majd a lóra, mert most átesett. (Értsd: a félelemből az "énvagyokajanihúzzapékbeinnen" pólusba.)

Ééééééééééééééééééééééés, emberek, csúcs! A múlt héten megtörtént, ami azt hittem sohase' fog: egy hátulról-érkező-cefreszagú-magas-kapucnis-dülöngélő figura közeledett hozzám... Addig jutott, hogy "bocsánat, hölgyem, azt szeretném"... amikor a kutya rendes, mély kutyaugatással felé indulva jelezte, hogy "eddig apukám, ne tovább!", elég félelmetesen, mert a fickó 2 métert repült hátra. És amikor rászóltam a kutyára, ő azonnal megállt mellettem és néhány vakkantással jelezte értetlenségét, hogy miért kell most hallgatni.



Mi ebben a csúcs, amitől lelkesen körbetáncoltam a kutyát és egy marék falatot kapott?
Nem volt félelem, nem volt agresszió, befeszülés: amit csinált egyszerűen csak közlés volt, kutyanyelven. Onnan tudom ezt, hogy utána/közben végig kapcsolatban volt velem, figyelt a jelzéseimre.

Sóhaj...


A következő rész itt van.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése