2015. május 18., hétfő

Egy hét amikor "csak vagyok"... 1.

Simon Kata barátnőm szokta minden májusban kérdezgetni, hogy mennék-e már Óbarokra...

Ebben az évadban is sokat dolgoztam (köszönet mindenkinek érte!), és mivel kiderült hogy a nyáron többet leszek kettesben a gyerekekkel (mint terveztem), szenvedni kezdtem, látványosan... A vállfájásom csak rosszabb lett, a kedélyem ingadozó... Így a Bátorság álmaink megvalósításához c. EMK tréningen (ahol én is tartottam egy gyakorlatot a meghívottaknak) elővettem a témát, megnéztem és kértem.
Szükségletlista


Azt, hogy mondjam meg, hajlandó vagyok-e megszervezni egy szabad hetet magamnak (az ezzel járó mindenféle kérések és szervezések nem egyszerűek...)
Hajlandó voltam és amikor a tréningről hazajöttem, akkor el is kezdtem szervezkedni. És most itt vagyok: a telken, a kutyával.

Nagy ezerjófű-erdő


Tegnap délután a vendégek után rögtön a családom nagy része is hazament.
A kutya számára nagy megpróbáltatás volt, de hamar megnyugodott. Ha azt nem számítjuk, hogy este nem akart bejönni a házba, mert mindig visszafutott a figyelőállásába, hátha megjönnek...

Aztán észrevettem, hogy a többiekkel együtt a kutyakaja is hazautazott, úgyhogy pánikszerű segítséget kértem és kaptam Szilda barátnőmtől, aki hozott egy hétre való tápot Elicnek. Köszi Szilda, Gergő és gyerekek :)

A hétfő reggelt azzal kezdtük, hogy kimentünk a hátsó kapun és megnéztük az erdőnek ezt a felét is. A kutyának felfedeznivaló, nekem csodálatos természeti környezet. Egy vegyes tölgyes-bükkös-nyáras erdő, dimbes-dombos-árkos. Vaddisznótúrásokkal, őz (szarvas) rágásokkal a fatörzseken. Ide nem jut el a "fakivágós", mert ez a rész csak a kertek végéből érhető el.





Gyönyörű a növényvilág, nem tudtam betelni vele. A fényképeken szinte csak olyan növények vannak, amiket nem ismerek, bár elég sok növényfajt ismerek... Holnap utánuk keresek a könyveimben.

Nagy ezerjófű


Sárga borsócserje


Virágzó orvosi salamonpecsét, az egyik kedvenc növényem

Ilyen "duci" levelű salamonpecsétet még sose láttam...


A kutya minden hívásra bejött, elégedett voltam vele. Jutit kapott a bejövésre és utána a szemkontaktus-tartásra is (klikkerrel dolgoztunk). Elég rendes vagyok, egy bejövetelre két juti... 

Így futott vissza :)

A mai napunk nagyon aktív volt: gallyaztunk (a kutyának botot dobáltam),




fatörzseket vonszoltam, a kert egyik részét kigazoltam és kivagdostam a fasarjakat, majd felástam. Találtam ott egy irtó nagy bokor valamilyen-mentát. És közben jutott időm egy csomó telefonra (nem tudom hogy kereshettek ennyien ma...), olvasásra és kávézásra is.



Közben csináltam ebédet: baconös kakukkfüves (az erdőben szedtem reggel) gombát tejszínnel és karfiolrizzsel. Elég jól sikerült, de holnapra is tettem el belőle.




Vacsora:


A csendespihenőnk rendhagyó volt: én aki csak zárt ajtónál aludtam eddig, most résnyire nyitva hagytam, hogy a kutya tudjon közlekedni. Egy ideig bent aludt, majd kiment az ajtó elé a lábtörlőre és ott hortyogott tovább. Megbízom benne hogy riaszt ha kell...

A mellettünk lévő telken a szomszéd néni egész nap kapált meg gyomlált, reggel 7-től este 7-ig, csak a nap közepén ment be egy kicsit... elképesztő hogy bírja...

Mi el is köszönünk, mert már nem bírjuk, viszlát holnap ;)

Az esti sétán halálmegvető bátorsággal jön le a domboldalon...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése