2015. május 19., kedd

Egy hét amikor "csak vagyok"... 2.






A hétfő éjszaka nagyon hideg volt itt az erdőszélen... áldás jár Bözsinek a vastag takaróért, amit egyszer ajándékba hozott :) Tudom hogy hülyeség, nevessetek ki, de a kutyát is betakartam egy vékony kis babatakaróval (nem tudom ki felejtette itt az évek során), és láthatóan hálás volt érte.


Kezdek óvatlan lenni: fél 7-kor kiengedtem a kutyát és utána nyitott ajtónál még visszaaludtam... Micsoda bátorság!! :D

Aztán mentünk a szokott sétára az erdőbe... Mindig hálás leszek Eszternek, aki azt mondta, hogy "a kutyád beszél hozzád, csak halld meg". Elic rendszeresen megvár, néz, kérdez és hallgat rám(nk).
Megvan a pillanat, amikor ma elvesztettem a kontrollt: vállam miatt sokkal lassabban mászom nála, és volt egy helyzet, amikor majdnem lezúgtam a hegyoldalról... na, ott "elfelejtettem" a kutyára figyelni és úgy elment, hogy arra gondoltam, hogy ha valamikor, na ez most az amikor nem jön vissza.
De végül, sok hívásra (ami egy fura fejhangú rikoltás, az indián szájcsapkodós izére hasonlít) visszarobogott hozzám.
Most láttam mennyi önuralmam tud lenni: nem hogy nem üvöltöttem le a fejét, hanem még kedves ("cuki") is voltam és jutit is kapott (hogyaragyaverjemeg).
Ezután már igyekeztem magam mellett tartani, ami némi viszonyrendezés után sikerült is.

"Találkoztunk" útközben egy rozsdás bádoglavórral, amitől előjött belőle a régi félős hiszti. De klikkerrel és jutival sikerült egészen addig jutnunk, hogy elvette a jutit a lavór széléről és visszafelé már nyugodtan elsétált mellette.

Barátunk a bádoglavór



(Tudom hogy sokaknak ez nem jelent semmit és lehet egy őrült kutyamán gazdi eszmefuttatásának gondolni. De Elicnek ez egy nagyon nagy lépés. És mindig boldogan látom, ha egyre kevesebb körülötte a félelem, mert egyre több dolgot ismer meg és egyre több dologról tapasztalja meg hogy nem kell tőle félni. Az ő félelmei sajnos reálisak, mert bántották, és újra kell tanulnia mindent. Ma a lavór, a lombseprű és a kapa volt soron, ahogy tegnap az ásó, előtte meg a fűnyíró.
Minden alkalommal amikor seprűt veszek a kezembe, a kutya eliszkol. Ha hívom, nagy ívben megkerül hogy ne legyen a seprű felőli oldalon és úgy jön oda hozzám. Már külön tudja választani az embert az eszköztől, ami óriási dolog: ÉN nem bántom, hozzám odajön... na de a SEPRŰ?? Nemcsak okos és tanulékony meg kiscicás és kedves, hanem iszonyú bátor kutyánk is van.)






Láttunk megint növényeket, meg volt egy hely ahol a tegnapi "valószínűtlenülkék" virágból egész mező volt...

Nagy ezerjófű bimbósan

Foltos kontyvirág virágzás után

A kék virág

Valami díszhagymaszerű, szerintem egy kertből szökött meg

Mindig elámulok, milyen szép a kilátás a hegyoldalból... persze, ott az autópálya, de akkor is...







Ma is dolgoztunk: Elic őrzött engem és a házat (az ugatás abbahagyására jutit kapott), én meg elültettem a palántákat, csináltam nekik kiskerítést, amit Elic-kel meg kellett értetnem, de mivel rácsok között (is) lakott, van benne egy gátlás, hogy nem lép körülkerített területre... Remélem ezt a szokását megtartja... Szóval padlizsánok, paprikák és paradicsomok elültetve. Nyírtam kicsit a sövényt meg a fekete ribizliket. Tönkretettem az ágvágót (elgörbült az éle...) Gereblyéztem füvet a palánták takarására, meg hogy jobban lehessen füvet nyírni legközelebb.

Találtunk egy elképzelhetetlen nagy hangyabolyt, a képen látszik ahogy mentik a tojásokat (véletlenül a gereblyével belepiszkáltam),


és egy fontos felfedezést tettem: évek óta nem fért a fejembe, hogy miért van a kertben egy hatalmas eperfa ------------ porzós! Ki az a ... aki nem ültet termőset csak porzósat? (Az eperfa kétlaki.) Na, képzeljétek, hogy megvan a termős fa, kint az utcán, és van is rajta pár szem. Eddig nem termett, valószínű hogy fiatal volt, de most már igen! Remélem öregkoromra jó sok faepret ehetek róla. Gyengeségem a faeper, gyerekkoromból sok kedves emlék kötődik hozzá. Ezért nagyon boldog vagyok hogy nekünk is van egy ilyen fánk, ami alá leülhetünk és kéklila lehet a kezünk és a szánk széle tőle.


Dél körülre elég meleg lett, csak így lehetett elviselni...




Este még kicsit dolgoztunk, meglocsoltam a palántákat, gereblyéztem is... aztán elmentünk sétálni. Gyűjtöttem bodzavirágot, hogy a holnapi vendégnek tudjak bodzalimonádét készíteni...


Virág a szomszéd kertben
(Itt muszáj megjegyeznem, hogy nem szoktam a kutyát más kertjébe beengedni, most direkt mentünk át, mert meg akartam nézni a szomszéd oldaláról a mi fáink egy részét.)

Az irtás egyik széle


Este egy nyest járt felénk... Elic talán vadászkutyák méltó utóda lehet, mert mindent bevetett hogy elkapja. (A kép kicsit mozgós, de tükrözi a gyorsaságot... Sajnos nem hangoskép, nem hallani az elszánt ugatást.)


Tegyük el magunkat holnapra... egyikünk már hortyog is...

(Az előző rész.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése