2015. június 30., kedd

"Gazdátlan" kutyák - a kutya aki örökbefogadott engem 8.

"... ez a kutya örökbefogadott téged" - mondta Jean-Luc Deconinck, aki beleérző ember, amúgy integrál-pszichoterapeuta, szupervizor, haptoterapeuta, aquatherapeuta (és más egyéb).

A család "reggeli felelős kutyasétáltatója" (akit nagyon becsülök azért hogy hóban-sárban - esőben- napsütésben rendületlenül viszi reggel a kutyát sétálni!) a héten (is) táborban van, ezért az én feladatom a reggeli séta (is).


Ez kb. 20 méter


Már máskor is észleltem, de most kifejezetten figyelem, hogy a "réten" reggel több olyan kutya kószál, amelyiknek a gazdája láthatatlan.

Ez bennem több problémát vet fel:

1. kutyagumi: ugyan hogy szedi fel az a kutyaszartgumit a kutyája után, aki 50-10-150 méterre van tőle és beszélget más kutyással esetleg egy bevásárlószatyorral álldogál a sarkon? Na persze, sehogy.
Jó, oké: senki ne járjon a réten, ugyan már, minek menne bárki a fűre?! Tiszta agyrém! Fű, Budapesten, menjen az ember gyereke a betonra játszani. Pfuj, micsoda igények!
Amíg nem volt kutyánk, szívből utáltam azokat a kutyásokat, akik otthagyták a kutyagumit, és aztán én vagy a gyerekeim békésen belegyalogoltunk. (Mondjuk most is utálom őket.) És csak "kutyaszaratóhelynek" hívtuk a rétet, mert azt épeszű ember nem közelíti meg, gyerekkel főleg nem.



2. mit csinál a kutya vagy mi történik vele amíg távol van?
Igen, valószínűleg én vagyok csak ilyen áldott, hogy nagyon kell figyelnem a kutyámra: ha jön valaki, ezerrel koncentrálok hogy észrevegyen ha... (a közönyösség helyett előjön Wa-la-mi és nekiront a járókelőnek) De ennek ellenére sem értem, hogyan lehet felelős kutyatartó az, aki engedi, hogy a kutya egy körülkerítetlen, forgalmas út melletti, többszörösen gyalogutakkal átszőtt területen 50-100-150 méterre eltávolodjon tőle. Ilyen messziről nem lehet kontrollálni őket. Vagy igen? (Bevallom, ebben nem vagyok biztos, de az tuti hogy 1. az én hangom olyan messziről nem hatékony, 2. azok a kutyák akikről én beszélek egyáltalán nem v. nem magasan képzettek, láthatóan azt csinálnak amit akarnak.)
Mi van, ha a kutya megijed valamitől (pl. bőrönd, babakocsi, sikító gyerek?), ha kiszalad az útra (mert mondjuk a másik úton jön egy borzasztó hangos motor, mint ma reggel... az összes jelenlévő kutya /1 gazda volt jelen, én/ irtózatosan befeszült) vagy jön egy szélvész bicajos és átgázol rajta? Vagy egy idegen kutya amelyik megtámadja (erre is volt példa)?

Mi ma reggel


3. az önző rész: hol van ilyenkor a kutyasétáltatás öröme?
Amikor látom hogy már nem megy el tőlem X méternél távolabb? Amikor látom hogy ha szólok neki és más irányba indulok, akkor jön és egyfelé megyünk, EGYÜTT? (összefoglalva) Amikor látom, hogy már figyel rám, már én vagyok A GAZDA?
Vagy amikor nézhetem ahogy felfedezi a dolgokat, ahogy láthatom hogy már kialakultak a rituáléi: milyen sorrendben és miket jelöl meg, hol szaglászik, honnan "lehetetlen" elhívni, és találgatni hogy ott ki/mi járhatott hogy "teljes testtel" kell szimatolni?
... amikor tapasztalom hogy egy intésre érti hogy merre megyünk, hogy tudja mit jelent az "erre" meg a "tovább" meg a "közelebb"? Amikor viccesen botot cserélünk, amikor felemelem a botot és ebből látom hogy tudja hogy dobni fogom? Amikor beszélhetek hozzá, mint a barátomhoz, amikor nem hallja senki hogy olyat is elmesélek neki amit másnak nem tudok? Vagy amikor énekelek, és ő velem együtt "táncol"?

Ezek nélkül hol van az élmény? Mitől nem válik nyűggé ez a kötelesség?
Nem tudom, de mindegy is. Csak leírtam...

Van egy abszolút önző pont is...
4. hogy társalogjak olyanokkal, akikkel nem közös az értékrendem? 
Ez már EMK, ez már önismeret, mert hajlamos vagyok elkalandozni... Ha kutyással találkozom, köszönök. Mert ez alap.
De amikor gyülekeznek a kutyások napközben a "rét" közepén és én tudom hogy vannak akik reggel csak "szabadon engedik oszt jó'van" és nem szedik össze a kutyagumit, meg amikor látom a kisebbik lányommal játszóterezve hogy van aki hagyja a játszótér kerítésére pisilni a kutyáját... na, akkor nekem nincs kedvem odamenni és jópofizni. Hogy "deszépkutyadekedvesédescukiiiiiii"... és meghallgatni, hogy mit nem csinálok jól a kutyámmal...
Antiszociális vagyok, na. Ami "szar ügy" (idéztem valakit), mert szeretném ha a kutyám játszana más kutyákkal, és nemcsak a futtatón... Ezen még gondolkodnom kell.


Ilyen szép kúpvirágok vannak nálunk
















2015. június 26., péntek

Inula ensifolia

Szintén gyerekkorom óta kísér a latin nyelv (a madárnevekből, utána meg már az eü. szakközépiskola...), úgyhogy bocs, de az ilyen szépen hangzó növényneveket muszáj kiírnom...
Szépen hangzik latinul, de magyarul is: ez a Kardos peremizs. De nemcsak a nevei, maga a növény is nagyon tetszetős: alacsony, bokros, a virága pedig sokszirmú és élénk napsárga. Itt a hegyoldalban tömegesen nő.


Nem találtam róla túl sok mindent: évelő, az őszirózsafélék családjába tartozik. "Sziklás, bokros lejtőkön, gyakran seregesen" [fordul elő]. 1 Tőről szaporítható, sziklakertbe ültethető (ekkor mérsékelt öntözést igényel).

Gyógyászati alkalmazásáról nem találtam semmit, egy rokona (a Pompás peremizs) köptető gyógyszerek alapanyaga.


Határozókönyveim és az azonosításra hazahozott példányok

1: Jávorka-Csapody: Erdő mező virágai, Mezőgazdasági Kiadó, 1958

2015. június 24., szerda

Kígyószisz és csilp-csalp füzike

A kígyószisz olyan nekem mint a csilp-csalp füzike... Nem annyira felhőtlen gyerekkorom boldog emlékeit hozzák vissza: mindig ismertem őket, nem tudom honnan és ki mondta először, de ők velem vannak amióta az eszemet tudom (mert "az vagy, fiam, amit megtanulsz").
Amikor mentünk a nagyapámmal a gátoldalba kaszálni (odafelé mindig a talicskában ültem), mindig mondogatta hogy ez meg az meg amaz... Én csodálkoztam legjobban hogy amikor egyszer "értő" biológiatanár kezére kerültem, mindent eszembe juttatott. Egy ideje már tudom, hogy ezt ami nekem természetes, mások nem tudják, úgyhogy mindig hálával gondolok a nagypapámra (amúgy is, de ezért külön).

Miről is beszélek? Kígyószisz: kisebb vagy terebélyesebb liláskék virágú gyógynövény, pirosas bibéje kilóg, mint a kígyó nyelve (innen a neve). Ha megfogdosod, kicsit szúrós, majdnem mintha csalánhoz nyúlnál.
Na, nálunk most terebélyes, mert megint fennakadások voltak a kaszálással... Szerintem nagyobb a bokor mint Emma (aki 126-os ruhákat hord most).




Mire jó a kígyószisz (azon kívül hogy vicces neve van, ezért megtaníthatod a gyerekednek)?

Az Egészségtükör szerint:
"Felhasználása:
Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Ehhez drognak a növény virágos hajtásainak felső, körülbelül 30 cm-es részét gyűjtik, majd szárítják. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány. A drog latin neve: echii herba.
Egy evőkanálnyi drogot egy csésze vízzel forráznak le. Teakeverékekben is szerepel."

Úgyhogy mi ma szedtünk is egy adaggal, nehogy lekaszálják idő előtt. Emma egy idő után csak a metszőollóval volt hajlandó megfogni mert "csipkedte" a kezét :)))












2015. június 21., vasárnap

Múzeumok éjszakája

Minden évben nagyon várom a napot, amikor lehúzom a rolót és már csak "alkalmi munkákat" vállalok el. Nagyon élvezem a telken a csendet, kiélem az antiszoc. énemet és csak azt teszem amit jó szívvel megtennék.



(Annak ellenére hogy holnap még dolgozom...) A tegnapi nap volt az év lezárása számomra...
Pillanatok, amik összefoglalták nekem az évet...
Jó kis találkozások többekkel akiket szeretek, meg olyanokkal akikkel ősszel egy új projektbe kezdek, vacsora, ahol a nagyobbik lányom is ott "lehet", és a végén azt mondja, hogy "milyen normális emberek, hagyták hogy azt csináljak amit szeretnék" (olvasott). A pillanat amikor a kiképzőm azt mondja hogy "köszönöm a támogatást"... (áááááááááááámingyárelájulok)
Aztán a Múzeumok éjszakája, ahol Julival jól szórakozunk, annak ellenére hogy majd befagy a fenekünk... Közben emlékek a saját gyerekkoromból... És annak a megélése, hogy tudunk együtt lenni a kamaszlányommal szeretetben, kölcsönösségben, egyenrangúságban. Megfizethetetlen...


Vajdahunyadvár, ahová sokat jártunk Madarász-suliba. Szinte mindent megtanítottak a madarakról... évekig a madarászás volt a hobbim, majdnem madarász lettem.
Julival végignéztük a vitrinekben sok madár tojását és fészkét. Láttunk egy hatalmas tölgyfa-daganatot és mindenféle érdekes növényt is.

Ez a belső tér és a csodálatos mennyezet:


A Kaputorony... számomra mindig sejtelmes.


Lézershow és fényjáték is volt a kinti színpadon.






Továbbmentünk a Hősök tere felé


És Múzeumbusszal elmentünk a Zsinagógához, ahol klezmer zenét hallgattunk és körbejártunk.






Az udvarra nem véletlenül ültettek szomorúeperfákat...


Amennyi levél van egy fán...



Végül Juli "elképzelhetetlenül fáradtnak" nyilvánította magát, és hazaindultunk éjszakai busszal... 2-re betakarózva szuszogtunk :)